Hajdúsámson város bemutatása
Hajdúsámson az ország térszerkezetében az Alföld határ közeli térségében, Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, a megyeszékhelytől, Debrecentől 10 km-re helyezkedik el. A települést átszeli a 471. számú főút, valamint Debrecen-Mátészalka irányában a vasútvonal. A település mind vasúton, mind közúton jól megközelíthető. A település területe 6952 hektár, ebből belterület 506,7 hektár. Hajdúsámson alapvetően mezőgazdasági település. Jelentős hagyományai vannak a kertkultúrának, valamint az állattartásnak. A városnak három jelentős külterületi lakott helye van: Ligettanya, Martinka és Sámsonkert. Martinka és Sámsonkert településrészek az egykori szőlőskertekből alakultak ki.
Hajdúsámson története
Hajdúsámson területéről már középső bronzkorból kerültek elő régészeti leletek. Hajdúsámsoni kincs néven a debreceni Déri Múzeumban őrzik a tizenkét harci csákányból és egy szépen díszített kardból álló páratlan fegyverleletet, amelyet a Kr.e. II. évezred közepén ástak el a község területén. Hajdúsámson-Csemetekert lelőhelyről kora vaskori és szarmata leletek is előkerültek. A IX-X. századi kerámialeletek késő avarkori népességre utalnak, akikre rátelepedtek a honfoglaló magyarok. Az egyik leghíresebb honfoglaláskori lelet az 1906-ban az ún. Majorsági földön feltárt, gazdag mellékletekkel ellátott lovassír. 1997-ben a Liget-tanyai iskola udvarán találtak honfoglaláskori arany tárgyat.
A település XI-XII. századi történetéről, birtokviszonyairól szinte semmit sem tudunk. A XIII. századból származnak az első írásos emlékek. Elsőként 1213-ban a Váradi Regestrumnak nevezett tüzesvaspróba lajstromban említik Túrsámson néven (Tumsansuna). A kutatások szerint korai nevének mindkét tagja személynév eredetű és egykori birtokosokra utal.
Sámson néven szerepel az 1291-94. között keltezett váradi püspöki tizedjegyzékben. A 12 kepe gabonatized mennyisége alapján a falu a nyíri esperesség kis lélekszámú falvai közé tartozhatott. A XIII. századból két aranyozott vörösréz kereszt került elő a Diósvári dűlőben. Birtokosai közül az ősi Gutkeled nemzettség mutatható ki legkorábban. A XIV. század eleji oklevelek az Egyedmonostori ágon belüli egyezségekkel, birtokosztályokkal kapcsolatban említik a falut. Ebben a században többször említenek a források egy másik Sámsont, az ún. Szalóksámsont, mely azonban később elnéptelenedett, ahogyan más szomszédos falvak is.
1399-ben Zsigmond oklevelében említik utoljára Túrsámsonként, amikor az itt lévő vám adományozásáról esik szó. A következő évszázadokban egyszerűen csak Sámson a falu neve. Az itt élő jobbágyság életéről közvetlen adatunk nincs, de lakói a középkori magyar falu mindennapjait élhették, amely a telekszervezetben élő jobbágyság települési, gazdasági és társadalmi egysége volt. Ennek alapja a faluban lévő belső telek - a jobbágy háza és udvara - melyhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a meghatározott nagyságú szántóföld, rét és a falu külső határán belül osztatlanul lévő földek használatának jogosultsága. A megélhetést a földművelés mellett - tájföldrajzi viszonyok alapján - jelentős állattartás biztosította. Sámson 1552-ben török uralom alá került, s kénytelen volt adót fizetni. A korszakban hol a császári, hol a török hadak pusztításait kell átvészelnie. Az 1552-es összeírásban említett ötven jobbágytelek alapján lakosságát 650 főre tehetjük, de tíz év múlva már annyira elnéptelenedett, hogy pusztaként említik. Az 1571-es speyeri szerződés alapján a három részre szakadt országban Erdélyhez tartozott, de ennek ellenére a töröknek is adózott, ami nem volt szokatlan jelenség. Az 1600-as évek elején újra elnéptelenedett, szerződést kell kötni a benépesítésére. Ebben a században is számos pusztítást kell még átélnie, majd a törökök távozása után a kuruc-labanc összecsapások sem kímélik. Egy 1692-es összeírás alapján az egyik legszegényebb bihari falu volt. A viharos századok a birtokosokat sem kímélték, Sámson esetében kiemelkedő szerephez jut Debrecen városa, mely a jobbágytelkek több mint felét birtokolja, s ez az arány a 20. századig fennmarad. A várossal való viszony meghatározó a reformáció terjedésében is. A község lakói büszkén őrzik annak emlékét, hogy II. Rákóczi Ferenc Sámson alatt táborozott (1703. július 26.). Ehhez az eseményhez kapcsolódik az ún. Bényei nyárfa máig elevenen élő legendája.
A jobbágyok életéről a viszonylag nagy számban fennmaradt összeírások alapján alkothatunk képet. A termelés a gyenge minőségű homokos földeken nem volt könnyű. A földeket évenként újraosztották. A terhek földesuranként eltérőek, a Debrecenhez tartozó jobbágyok egy összegben adóztak, ún. taksát fizettek. A gazdálkodásról és a helyi viszonyokról értékes forrás az úrbérrendezést megelőző adatgyűjtéshez felvett úgynevezett kilenc kérdőpont (1770), amely azért is nevezetes, mert ezen maradt fönn a község ma is használt címerképe. Az első magyarországi népszámlálás (1784-87) adataiban Sámson mintegy másfél ezres lakossággal szerepel, s ettől kezdve a népesség gyors ütemben gyarapodik. Bár sok nemes él itt, valójában jobbágyfaluról és úrbéri viszonyokról beszélhetünk. A XIX. század közepére megjelennek az iparosodás csírái, ld. Budaházy Imre szeszgyárát.
A szabadságharc idején három nemzetőr csapatot állítottak 240 fővel. 1848 után itt is megindult a jobbágyfelszabadítás. Az ötvenes években folyt az ún. úrbéri vagy tagosítási per, melynek lezárultával életbe léphetett a határ új birtoklási rendje. A dualizmus idején több változás volt a község életében. 1871-ben nagyközség lett, 1876-ban pedig Hajdú Vármegyéhez csatolták. Ettől kezdve használatos a Hajdú- előtag a község nevében. A polgárosodásnak és az ipar fejlődésének itt is vannak nyomai, de alapvetően marad a mezőgazdasági jelleg. A XIX. század végén megélénkült a társasági életre utal az Olvasóegylet, nőegylet, Kossuth Kör megalakulása. A XX. század elején két közút, vasútvonal, pénzintézetek alakulnak.
Az első világháborúig folyamatosan nő a lakosság száma, az 1910-es népszámláláskor meghaladta az ötezret. 1911-ben Hajdúsámsoni Hírlap néven községi újság jelenik meg.
Az első világháborúban 273-an vesztették életüket, akiknek emlékművet állítottak a település központjában. A két világháború között a gazdasági-társadalmi válság itt is éreztette hatását. A földdel rendelkezők termelési és értékesítési gondokkal küzdöttek, a földnélküliek gondját nem oldotta meg a földreform. Az egyházak az iskolák működtetésével, szociális tevékenységükkel szervesen beépültek a falu életébe. A háborúval ismét a nyomor és bizonytalanság köszöntött be. A harctéren 122-en vesztették életüket és 188 zsidó lakost hurcoltak el.
A háború után a lakosság a megváltozott gazdasági-társadalmi és politikai viszonyokhoz rendezte életét. Még mindig meghatározó a mezőgazdaság a termelőszövetkezet révén. Lassan újjászerveződik az élet, beindul a termelés, az oktatás, a kulturális élet. Folyik az államosítás.1956-ban helyi megmozdulást szerveznek és Forradalmi Bizottmány alakul. A korszak legnagyobb eredménye a közművesítés. 1952-re befejeződik a község villamosítása, vízműtelep létesül, egyre több lakásba eljut a vezetékes ivóvíz. 1971-ben nagyközségi státuszt kap. A helyi munkalehetőség nagyon kevés, a tsz, az áfész, a gépállomás, az öntőde, a konzervüzem és a helyi közintézmények csak keveseknek adnak munkát, 1985-ben a munkaképesek 82 %-a ingázó. A település fejlődése stagnál.
A rendszerváltás után kiépül az önkormányzatiság. Felgyorsul a fejlődés a magánszférában, munkahelyteremtő nagyvállalkozások indulnak, de az egyszemélyes vállalkozók száma is magas. A 90-es évek közepére szinte teljesen kiépül a telefon- és gázvezeték hálózat, beindul a szervezett szemétszállítás. Javul az egészségügyi ellátás. A lakosság száma 1990-2003. között közel 3500 fővel nőtt, mely elsősorban annak köszönhető, hogy a település-közelsége miatt- nagyon vonzó a Debrecenből kiköltözni vágyó családok számára. 2001-ben a település történetének legnagyobb beruházásaként korszerű iskolát avattak tornacsarnokkal. A 2004-ben elnyert városi címmel a fejlődés új szakaszába lépett a település. Sorra megújultak a középületek: a hivatal, a könyvtár, az egészségügyi központ, majd 500 férőhelyes korszerű óvoda és új postahivatal is épült. Jelenleg a Szatmári utcán új bölcsőde épül. Készül a belterületi kerékpárút, mely a biztonságosabb közlekedést segíti.