Meleg nyári nap volt. Nagy, pufók bárányfelhők úszkáltak az égen. Kertmoziba, kanálispartra, hepehupás futballpályára csalogató idő. Még javában tombolt a hőség, az emberek a medenceparton majszolták a zsíros lángost, a közparkok hangosak voltak a gyerekzsivajtól.
elolvasom »
Ismét pont került egy tanév végére. Egy nem akármilyen tanév végére. Kitört a nyári szünet, indul a strandszezon, rátok zúdul a szabadidős lehetőségek tárháza. Bízom benne, hogy minél többen kitörtök a szabadba bringával, labdával, mindegy hogy mivel, csak ne tespedjetek otthon a fotelben idióta sorozatokat bámulva, ne gubbasszatok órákig a laptop monitorja előtt görnyedve!
elolvasom »
A magyar nyelv olyan, mint egy kiapadhatatlan forrás, mint egy bővízű patak: minél többet használjuk, annál inkább duzzad, áramlik, hömpölyög.
elolvasom »
Koronavírus, március végi havazás, háborúk, tömeges migráció, éhínség, környezetszennyezés, mértéktelen, gátlástalan előretörés, pénzszórás, globalizációs tömegszenny.
Feje tetejére állt a világ.
Nem, sajnos még nem a koronavírus-járványról beszélek. Félő, hogy ez esetben még nagyon az út elején járunk.
Ne legyen igazam.
Nem tegnap történt. Azóta már sok víz lefolyt ám a Dunán.
Egészen pontosan 1993 januárját mutatta a kalendárium.
Táskával a vállamon, szakadó hóesésben, csontig hatoló hidegben, röpködő mínuszok közepette ott toporogtam már reggel 8 órakor a bejárat előtt.
Lassan kikecmergünk a bejgliszezonból, lefutottuk a kötelező vásárlási köröket, akarva akaratlanul mindenki visszacserélte azon felesleges ajándékokat, amelyekért pár napja még felebarátja sarkát taposta ádázul a heringeffektust felvillantó áruházakban.
elolvasom »
Az utolsó csengőszó.
Ugyanaz az ezerszer hallgatott dallam. Ugyanaz a hallójáratainkba számtalanszor beleégett hang. Melyet nem egy alkalommal a pokolba kívántunk.
Talán azért olvasod ezt a cikket, mert most döntötted el, hogy futni fogsz. Talán azért, hogy mérlegre tedd eddigi életedet.
elolvasom »
A közelmúltban hazánk országgyűlése egy rendkívül nemes gesztust tett a paralimpikon sportolók irányába. A 2018-as évtől február 22-t a Magyar Parasport Napjává nyilvánította. Ebben az esztendőben tehát sor került a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is egy programsorozatra, melynek célja az volt, hogy azokat az embereket helyezzük reflektorfénybe, akik tehetségükkel, alázatukkal, példamutatásukkal méltán mutatnak követendő példát teljesen ép embertársaik felé.
elolvasom »
„Azt mondom láss, mert sorsod csak így érted, lásd mit meg kell látnod! Másképp kell már élned, gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, kérlek!”
elolvasom »
Kedves Gyerekek!
Ugye ismeritek a népmesét, amiben a király világgá kergeti a leányát, mert azt merészeli neki mondani, hogy annyira szereti, mint más ember a sót?
elolvasom »
Masiniszta, valami nem tetszik itt nekem! Nem lehet az, hogy rossz irányba tartunk? Mintha a szerelvényünk nem a megálmodott szakaszon haladna.
elolvasom »
Hajrá! Megteheted! Mindjárt mondom is, hogy miképp.
Előtte azonban engedtessék meg egy rövid kitérő!
elolvasom »
Ennyi volt. Pont a mondat végén. A napsugarak olykor még erőteljesen csiklandozzák bőrünket, a fesztiválok zsivaja még itt duruzsol füleinkben, s jólesik elmajszolni egy-egy lángost a medenceparton a hűsítő habok morajlása közepette.
elolvasom »
A függöny legördült, kialudtak a fények. A sminkszoba ajtaja becsukódott , a rendezők megérdemelt pihenésüket töltik.
elolvasom »
2017. május 18. Kora délután. A nap végre hétágra sütött, lelkünkben azonban még komor gomolyfelhők tornyosultak.
elolvasom »
Vadászatra indulunk. Ha nem is a valóságban, gondolati síkon mindenképp.
elolvasom »
Harsogta Petőfi anno egyik hosszadalmas gondolati versében.
Régen. Nagyon régen. Egy olyan világban, amikor a fiatalok előtt tucatszámra sorakoztak a példaképek, a követendő értékek.
elolvasom »
Egy aprócska, vékony paraszthajszálnyi...
Rögtön felmerül a dilemma.
Érvek, ellenérvek tolulnak abba a bizonyos serpenyőbe. Az agyfélteke hirtelen sebességgel dolgozni kezd. Csak úgy cikáznak a gondolatok.
Sanyi bácsi! Sanyi bácsi! Nem tetszik ez nekem, valami nincs rendjén.
Csak kapkodjuk a fejünket, szinte harapni lehet a csendet.
Sportnyelven olyan szituációt, játékhelyzetet jelent, amikor a támadó játékos annyira egyértelmű helyzetben van az ellenfél kapuja előtt, hogy azt hinné az ember, abból a pozícióból egyszerűen képtelenség hibázni.
elolvasom »
Folyamatosan kattognak a kerekek. Próbálom megfejteni, mi lehet az a mágikus erő, ami ennyire hatalmába keríti őket.
elolvasom »Rohamosan közeleg a karácsony, ismét eltelt egy esztendő. A hétköznapok taposómalmát lassanként a csendes készülődés, az ünnepre való ráhangolódás váltja fel...
elolvasom »
A kérdés költői. Sokat vitáztak már erről tőlem nagyobb koponyák is a korábbi időkben.
elolvasom »