A történetünk igazán egy nappal hamarabb kezdődött, mert az útvonaltervezőt megnézve úgy tűnt, hogy Marcali Hajdúsámsonból nézve a „világ vége”. Így 11-én, pénteken délelőtt kis csapatunk: Gál Attila Péter 4. b-s tanuló, Gál Attila szülő és én (komoly szervezőmunka és Bujdosó Tibor igazgató úr segítsége révén) elindulhatott, hogy hírét vigye az iskolánknak. Ha a világ végén nincs is Marcali, de az országunk másik végén, az biztos. 450 km-rel, néhány futó záporral a hátunk mögött, rengeteg szendviccsel és folyadékkal a pocakunkban késő délután érkeztünk meg izzadtan és kissé elcsigázva.
Ezt az utat remek sofőrünkön kívül talán még Pözsi, a kis sulibusz bírta a legjobban. Egy középiskolai fiúkollégiumban szállásoltak el bennünket. Attinak tetszett ez a környezet, és nagyon gyorsan felfedezte minden zugát. (Tetszhetett is neki minden, hisz ő még nem volt kollégista!) Állapotunkon a gyors kipakolás után egy soha nem látott méretű 2 gombócos fagyival és egy finom vacsorával javítottunk.
Még este, hogy a gyerek kellőképpen elfáradjon, jött egy kis foci apával. Altatót egyikünknek sem kellett énekelni, annyi bizonyos.
Attila a verseny napján jó hangulatban ébredt, poénjainak, vicces mondatainak, történeteinek tárháza kifogyhatatlan volt, nyoma sem látszott rajta az izgalomnak. Reggeli és összepakolás után érkeztünk meg a Mikszáth Kálmán Iskolába, ami lebonyolítója volt ennek a nagyszabású versenynek.
110 tanuló 4-8 évfolyamig, felkészítő kollégák, és megannyi kísérő szülő hallgatta végig a megnyitót.
Délelőtt 10 órakor vonult fel Attila egy kis atyai lapogatás és tanítói ölelgetés után 20 negyedikes társával az iskola történelemtermébe, hogy nekilásson a versenyfeladatlapnak.
1 óra várakozás, kéztördelés, izgulás következett. Az idő lejárta előtt néhány perccel már lestük a lépcsőt, hogy vajon milyen lesz az arca a kemény munka után. Milyen volt? Mosolygós! A helyi újság egyik riportere rögtön interjút is készített vele. A mi kis lurkónk olyan ügyesen, okosan válaszolgatott, mintha világéletében ezt csinálta volna.
A tesztek javításában az ott lévő kollégák is segédkeztek, többek között én is. Egy lapot három különböző javítónak kellett átnézni, és a pontegyezések esetére is szigorú szabályok voltak kidolgozva. Így az eredmények viszonylag hamar megszülettek. Közben ebéddel, üdítővel, könyvtári foglalkozásokkal igyekeztek a szervezők lerövidíteni a várakozás idejét, és csökkenteni a feszültséget.
Végre elérkezett a várva várt eredményhirdetés: Gál Attila Péter, a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és AMI tanulója 44 ponttal a 9. helyezést érte el ebben az országos megmérettetésben.
Méltán lehetünk büszkék rá!
A hazafele úton sokat beszélgettünk a jövőről és Attila terveiről. Remélem, nem haragszik meg, ha elárulom, fizikus szeretne lenni. Hiszem, hogy sokat fogunk még róla hallani!