Szeptember 25-én ellátogattunk Budapestre 21 diákkal. Utunk során megtekintettük a Sziklakórház Atombunker Múzeumot, a Hadtörténeti Múzeumot és a Mátyás Templomot.
Magam és a gyerekek véleménye alapján úgy gondolom, egy életre szóló élményben volt részünk.
Egy kis ízelítő a Sziklakórház Atombunkerben látottakról:
A Sziklakórház a Budai Vár alatt található barlangrendszer egy kiépített része, kb. 10 km hosszú barlangrendszer.
A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó. Az építkezés 1941 és 1943 között megfeszített ütemben folyt, végül 1944. február 20-án megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. Három kórterme, illetve korszerű műtője volt.
Igazán intenzíven csak az 1944. májusi amerikai légitámadások után került használatba. Feladata az általános sürgősségi ellátás lett, így a légitámadásokban megsérülteket is fogadta. A kórház műszakilag és orvostechnikailag nagyon korszerűnek számított. Az orvosi ellátást a Vöröskereszt önkéntes ápolónői segítették. A 94 ágyas létesítmény Budapest 1944-45-ös ostroma idején teljesen megtelt. Az ostrom alatt egyszerre 200-230 fő volt összezsúfolva. Szemtanúk beszámolói szerint, aki nem fért el a kórházban, a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül a barlangtermekben helyezték el. A halálozási arány igen magas volt a járványok, eszköz- és gyógyszerhiány miatt. A kórházban civilek és katonák feküdtek vegyesen, a nők számára külön kórterem volt fenntartva.
A sebesültek összetolt emeletes ágyakon feküdtek: hárman fent, hárman lent, illetve az ágyak között hordágyon vagy szalmazsákon a többiek. Német katonákat is elláttak itt, de ők nem feküdtek bent. Mivel a létesítménynek saját áramfejlesztője volt, az ostrom során itt még akkor is tudtak ellátást biztosítani és röntgenfelvételt készíteni, mikor a többi felszíni kórházban ez már nem volt lehetséges. Az orvosok és nővérek sok ezer magyar katona és civil életét mentették meg. A kórházat 1945 júniusában bezárták.
Az 1956-os forradalom első napjaiban a kórház ismét megnyitotta kapuit és ellátta a sebesült civileket, katonákat. Az egyik kórterem nők számára volt fenntartva. Hat fiú és egy lány is született a forradalom és szabadságharc napjaiban. A szabadságharc leverése után a kórház 1956 decemberéig még működött.
1958-1962 között átépítették és kibővítették a létesítményt, hogy vegyi- vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Ekkor épült az egészségügyi áteresz, lég- és vízkezelő rendszer. Kiépült a Dunához egy közvetlen vízvezeték- és szivattyúrendszer, illetve harcigázszűrő- és energiaellátó rendszerek. Így a teljes kórházat üzemeltetni lehetett volna a külső áramellátás zavara esetén. A korszerű gépészet képessé tette a létesítményt vegyi- vagy atomtámadás esetén is betegeket fogadni – legalábbis elméletileg.
