2015. július 13-18-ig táboroztattunk 20 gyereket Boldogkőváralján.
Az oda- és a visszautazásunkat bérelt busszal és iskolabusszal oldottuk meg. A házban 15 férőhely van, ezért mikor megérkeztünk sátorállításba kezdtünk, ami nagyon nagy élmény volt azok számára, akik még soha nem állítottak és aludtak sátorban. Gyönyörű volt az idő és 8 gyerek kint aludt. Nem tudták, hogy a sátor falai nem hangszigeteltek, így a horkolás, susmusolás mindenki számára hallható volt.
A második nap átbuszoztunk az iskolabusszal (két fordulóval) Hejcére. A csapat egyik fele túrázott a Fehér kúthoz a másik fele pedig nézte a falut és az emlékművet. Este bográcsoztunk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és jóízűen elfogyasztottunk mindent.
Szerdán átgyalogoltunk Arkára, a hegy másik oldalára. Végtelenül békés, csendes kis falu, gyönyörű épületekkel és csodás odavezető úttal. Útközben kipróbáltuk ki milyen messze tud kővel dobálni (nagyon élveztük). Este szalonnát sütöttünk, több gyerek is volt, aki életében először csinált ilyet.
A csütörtökünk kalandos volt, volánbusszal átutaztunk Vizsolyba, ahol megnéztük hogyan restaurálják a templomot, gyönyörködtünk az eredeti magyar nyelvű bibliában. Innen a kisvonattal jöttünk vissza, igazi turista látványosság voltunk. Az úton megálltak a külföldi autók és kameráztak bennünket a vonatban. Ebéd után pihentünk és két csoportban beutaztunk Tokajba, mert este 7 órától séta hajókáztunk a Bodrogon. A második csoport este 10 óra 30 perckor érkezett haza, így nem is kellett senkit altatni.
Pénteken strandolni voltunk Sárospatakon. Sok medencés csúszda van, amit természetesen kipróbáltunk. Mire a vasútállomásra értünk életünk egyik legnagyobb záporesője zúdult le az állomásra, így mindenki még egyszer lezuhanyozott felöltözve mire felszálltunk a vonatra. Otthon is nagy eső volt, így a sátorban alvó gyerekek a szobákba szorultak a matracokkal együtt. A „hering szindróma” ellenére nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk.
Az utolsó napon a várba mentünk, középkori lovagokkal találkoztunk és olyanokat láttunk, amit még igaziból soha.
Mindezt a gazdag programot nem tudtuk volna megvalósítani, ha nem segít adományával a Sándor S+Cs, a Roma Kisebbségi Önkormányzat a HIT gyülekezet és az Iskolánkért Alapítvány.
Köszönjük!
Barát Endréné
Márkusné Lévai Eszter
Gál Irén
