A 2. c. osztály november 27-i szakköri délutánjáról szeretnénk egy kis tudósítást közzétenni.
Ezen a délutánon Piroska János bácsi jött el hozzánk eredeti hajdú öltözékben. Amit magára öltött az, az erdélyi fejedelemség egyenruhája volt. Ő nem csupán hagyományőrző, hanem hajdúkapitány is. Így megismerhettük, hogy ünnepi alkalmakkor hogy kell felöltözni egy hagyományőrzőnek. Alaposan szemügyre vettük az öltözéket:
A süveget, a három sastollal, mely a rangot jelöli, és a szabadságot jelképezi.
A bundát, melyen, vállon átvetve hordták a kacagányt. Ez utóbbi öltözet farkas-, vagy párducbőrből készült, díszcsattal összefogva.
A nadrágot és a kabátot sötétkék posztóból varrták, míg az inget fehér vászonból. Piros bőrcsizmát viseltek hozzá, melyre felszerelték a sarkantyút, ha lovon közlekedtek.
A fegyverzetről is sokat mesélt, érdekes történeteket fűzött hozzájuk. Minden fegyvert megfoghattunk, alaposan szemügyre vehettük, s mindenkinek lett egy kedvence az óra végére. Elképzeltük, hogyan lovagolnánk kezünkben a kopjával és buzogánnyal. Hogy tartanánk a pajzsot magunk előtt. Az övszíjra hogyan akasztgatnánk fel a szablyát, a fokost, a lódingot, a kulacsot. Hogy akasztanánk rá a tőrt, s hova dugnánk a pisztolyt. S ha már ez mind rajtunk van, a bal vállunkon átvetnénk a tarisznyát, tele értékes holmival. Például a lőportartóval, ami szarvasagancsból készült, és élelemmel.
Megtudtuk azt a történelmi tényt is, hogy a Szatmári utcánk már a középkorban is országút volt, hiszen Szatmárnémetiből ezen az úton hajtották a szürke marhákat az osztrák piacokra. Ekkor volt nagyon fontos, hogy a hajdú katonák kísérjék a hajtókat, hogy a betyárok, rablók támadásaitól megvédjék a jószágokat.
Nagyon élveztük a foglalkozást, s megbeszéltük János bácsival, hogy legközelebb egy történelmi sétára visz el bennünket.
2. c. osztály szakkörösei
