Ezen a napon itthon maradtunk abból az alkalomból, hogy Piroska János bácsit fogadjuk
Előző beszámolóinkból már megismerhették őt azok is, akik eddig még nem találkoztak a nevével. Rendszeresen ellátogat hozzánk, hogy bővítse ismereteinket, hiszen ő hagyományőrző és hajdúkapitány is. Minden alkalommal elhozza hozzánk az előadásának megfelelő eszközeit és ruházatát is.
A mai foglalkozásunkra a „sámándobot” hozta el. Arról tartott nagyon érdekes előadást, hogy kik voltak régen a sámánok. Megtudtuk, hogy varázslók, papok voltak, akik az akkori hiedelemnek megfelelően a gyógyítás szerepét töltötték be. Hozzá fordultak tanácsért, a betegség megszüntetéséért és még az időjárás jobbra fordulásáért is ő volt hivatott imádkozni. Elfoglalta helyét a megfelelő rituális helyen, ahol aztán eleget tett sámáni küldetésének.
Mind ehhez eszközként használta a tüzet, a sámándobot és a dobverőt.
Beszélgettünk a dob kinézetéről is. Megpróbáltuk lerajzolni az eszközöket, s leutánozni a sámán mozdulatait.
Énekeltünk is, megidézve az akkori hangulatot, hiszen a gyermekdalok között sok olyat tanulunk, melyek a rituálékat tartalmazzák. Többek között ilyen dalok a következők:
Ezen a foglalkozáson mi is meg tudtuk Jancsi bácsit lepni egy jó hírrel. Mégpedig azzal, hogy a Tímárházban mi is készítettünk nádsípot, s azt most meg is fújtuk. Így kapcsoltuk össze a két szakköri foglalkozást, és most bizonyosodott be számunkra is, hogy minden egyes foglalkozással egyre több ismerettel leszünk gazdagabbak. Nagyon jó érzés volt használni a saját kezűleg elkészített zeneszerszámunkat.
Köszönjük szépen ezt az igen izgalmas foglalkozást, mely folytatódni fog a következő szerdán az iskolánk aulájában.
Hajdúsámson, 2014. március 19. 2. c. szakkörösei
