2014. február 19-én iskolánk helyi kiállító termébe látogattunk el Edina nénivel, hogy megismerkedjünk kis városunk híres elszármazottjának, Márton Gyula bácsinak az életével.
A kiállításon végigkísérhettük Gyula bácsi életútját. Nagy szegénységben éltek. Gyalog jártak be az iskolába a falu végén lévő Ilona Szőlőtelepről. Nagyon szeretett tanulni, s kitűnő eredménnyel végezte mindig az iskolát. Ahhoz, hogy tanulmányait folytatni tudja, beköltöztek Debrecenbe. Az egyetem elvégzése után, 1953-ban a Magyar Állami Földtani Intézethez került tudományos segéd munkatársként.
Tovább olvasgatva, s vizsgálódva a kiállításon még azt is megtudtuk róla, hogy geológiai kutatásokat végzett, és Hajdúsámsonból a Góbi és a Szaúd-Arábiai sivatagokig is eljutott. Többször visszalátogatott szülőföldjére, és mindig hozott egy kiállításnyi anyagot a kedves itt lakóknak. Így aztán 2006. május 14-e óta az iskolánk II. emeleti termében mindenki megtekintheti ezt a tartalmas és nagyon érdekes kiállítást, aki erre jár.
Ezzel az az álma is megvalósult Gyula bácsinak, hogy a tanulók könnyen meg tudják szemlélni a tananyaghoz kapcsolódó gyűjtemény részeket.
Nekünk, Helytörténeti szakkörösöknek, a kiállításnak az a része tetszett a legjobban, amely az ott élő emberek öltözködését és életmódját mutatja be. Érdekes volt összehasonlítani a helyi öltözködéssel, a régi parasztházakkal és életmóddal. Ajánljuk mindenkinek, hogy legalább egyszer tekintse meg ezt a szép kiállítást!
2014. február 26-án Irénke nénivel a „Néhai hajdúsámsoni pedagógusok emlékére” írt könyvecskét olvasgattuk
A múltban kutattunk tovább, hiszen a régi iskolák megismerésekor kíváncsiak voltunk arra is, hogy kik tanították nagyszüleinket, illetve dédszüleinket.
Így ezzel a foglalkozással jól kiegészíthettük korábbi ismereteinket, történetesen a febr. 12-i foglakozáson szerzetteket. Ott a néhai pedagógusaink származásával foglalkoztunk, most pedig az életrajzukkal és tanítói tevékenységükkel ismerkedhettünk.
Megpróbáltuk megérteni az „Emlékfa” üzenetét is. Lefordítottuk a mi nyelvünkre, hogy ez mind azt jelenti: legyünk büszkék azokra, akiktől nagyon sokat lehet tanulni.
Először az igazgató bácsik és néni munkáját, életét olvasgattuk. Irénke néni is mesélt nekünk a gyermekkori emlékeiből. Majd sorra vettük a tanító- és tanár néniket, bácsikat.
Nagyon izgalmas volt elképzelni azt a régebbi szegényebb világot, hogy mindent ők készítettek el a tanulóknak. Szinte Móra Ferenc író bácsi olvasmányai elevenedtek meg előttünk, amikor az életrajzukból részleteket olvastunk fel. Az is eszünkbe jutott, amit Hajdúhadházon a református templom karzatán, és a Debreceni Kollégium kiállítótermében láttunk: a régi iskolatörténet. Teljesen bele tudtuk képzelni magunkat a régi diákok helyébe, s szinte vágytunk arra, hogy egy kicsit úgy tanuljunk.
Igazán élvezzük ezeket a foglalkozásokat, s alig várjuk, hogy beutazhassunk Debrecenbe a Tímárház megismerésére.
Hajdúsámson, 2014. február 26. 2. c. szakkörösei
