Iskolánk évkönyve 1.
Ezzel a témacímmel indítottunk el egy több foglalkozásból álló sorozatot. Célja, hogy betekintsünk a régmúltba, a kezdetii dőszakba, az akkori diákéletbe.
Most Edina néni tartott nekünk érdekes kiselőadást. Iskolánk első évkönyvét ismertük meg, melyből megtudtuk a következő, számunkra nagyon érdekes tényeket.
Hajdúsámsonban az 1300-as évektől szerzetesek tanítottak 1526-ig. A XVI. sz.-ban egy református földesúr, Török Bálint az oktatást a Debreceni Kollégiumból hozott református rektorral végeztette. Ekkor az oktatás az ábécére, hittanra és számtani ismeretekre korlátozódott.
1747-ben még csak 30 fiú járt iskolába, majd 26 évvel később a leányok oktatását is megoldották. 1868-tól nagy változás következett be, 12 éves korig kötelezővé tették az iskolába járást.
1909-ben megépült a szép Szatmári úti iskola, melyet a mai nap már nem lehet látni. Az Árpád úton görög katolikus iskola működött, mely ma már visszaadásra került az egyháznak. 1938-ban megépült a „régi” 8 tantermes iskola, ahova nagymamáék és anyuék is jártak. Felelevenítettük azt az ismeretünket, melyet egy régebbi foglalkozáson szereztünk. Így mi mondtuk meg, hogy az első igazgató bácsi Szöőr Antal volt, akinek az emlékoszlopa itt áll az iskola előtt. Őt követte a fia, Szöőr Gyula, igazgató bácsi.
Telt, múlt az idő, s kicsi lett az iskola, és nem bizonyultak elegendőnek a külső iskolák sem. 1980-ban megépült egy újabb iskola 8 tanteremmel, kiszolgáló termekkel, ebédlővel. Majd jött Mányi István Ybl-díjas építész bácsi, aki az édesanyja emléke előtt tisztelegve megtervezte ezt a mai iskolánkat.
Így 2000/2001-ben felépült ez a csodálatos iskolaegység.
Majd 2002-ben kész lett a tornacsarnok. A szép nagy aulánkat, ahol az ünnepségek vannak 2004-ben két művész bácsi átvarázsolta. Így jobb a terem akusztikája és minden előadást jól lehet élvezni. Ez a két bácsi: Galánfi András fafaragó művész és Mátl Péter szobrászművész. Ők ketten ősmagyar motívumokkal díszítették fel a termet és az ajtókat is.
Ezeket, az érdekes dolgokat röviden leírtuk a szakköri füzetünkbe, s következett a mi szereplésünk. Megkértük a szüleinket, nagyszüleinket, hogy írjanak visszaemlékezést a saját diákéveikről. Na, mi ezekből olvastunk fel néhányat és összehasonlítottuk a mi diák- éveinkkel. Nagyon szórakoztató és érdekes volt ez a foglalkozás is.
Most csak ennyivel bővült az ismeretünk, de tudjuk, hogy a könyvtárunkban megtaláljuk azokat a könyveket, amelyekből még többet tudhatunk meg a mi iskolatörténetünkből.
A 2. c. szakkörösei
