Edina néni segítségével tettünk egy képzeletbeli időutazást.
Először felidéztük a korábbi múzeumpedagógiai óráinkat, ahol már megismerkedhettünk a régi konyhák felszerelésével. Ott láthattuk, hogy bizony senkinek a konyhájából, vagy kis nyári házából, vagy az udvarról nem hiányozhatott a kemence. Akkor az a megélhetést biztosította, ma pedig szórakozásból rakatják az emberek, hogy nyári hétvégeken süthessenek egy-egy finom eredeti magyaros ételt, avagy kenyeret.
Felidéztük azt is, amit Debrecenben, a Tímárházban láttunk. A kinti kemence formáját, azt, ahogy tüzet gyújtanak benne. Hova rakják a megkelt tésztát, hogy aztán finom, ropogós kenyér legyen belőle.
No, ezt a régi munkát mi is meg akartuk ismerni, ezért ezen a szakköri foglalkozáson Edina néni először egy kis elméleti ismertetőt tartott számunkra, melyből megismertünk minden olyan fontos információt, mely a kenyérsütéshez szükséges.
Az első dolgunk, hogy a sütés előtt 1-2 nappal készítsünk egy adag kovászt a kenyérnek.
Kovász vagy elő tészta 3 db 1 kg-os kenyérhez:
60 dkg liszt
1 dkg élesztő
kb.3 dl kéz meleg víz
A hozzávalókat alaposan összekeverjük, kidagasztjuk, majd meleg helyen legalább 24 órát letakarva kelesztjük, érleljük.
A kenyér további hozzávalói 3 db 1 kg-os kenyérhez:
az előzőekben leírt kovász
1, 5 kg liszt
3 dkg élesztő
kb. 8-9 dl kéz meleg víz
3 csapott evőkanál só
Ez az alaprecept.
A kemence felfűtése az első feladat. Úgy jó, ha 2-3 órát előzőleg fűtjük. Egyenletesen kell, hogy a hő mindenütt egyformán érje. Közben el kell kezdeni a kenyér dagasztását, kelesztését is. Majd a felfűtés után a parazsat kihúzgáljuk. Egy vizes seprővel kitakarítjuk a kemence alját. Legalább 5 percet szellőztetjük.
Ha minden rendben van, kezdődhet a bevetés.
Mi ezt a műveletet kicsiben végeztük el és igazán ízletes kis cipókat sikerült sütnünk. Mindenki jóízűen megette a felét, majd a másik felét hazavitte a családnak.
Nagyon jól éreztük magunkat, s várjuk a következő izgalmas foglalkozásunkat.
Hajdúsámson, 2014. április 16. 2. c. szakkörösei
