Mint már azt nagyon sok alkalommal tettük, most is Piroska János bácsival töltöttük el a szakköri foglalkozásunkat.
Van ugyanis Hajdúsámsonnak egy nagyon értékes lelete, mely a Liszt Ferenc utca végében kezdődik, és nagymamáink, meg szüleink gyermekkorukban oda jártak ki szánkózni. Ezt a helyet nevezik: „Földvárnak”.
Mi is ez az építmény? Először erről hallottuk a következőket Jancsi bácsitól:
Aföldváraz őskortóla középkorighasznált erődítménytípus.
A földvár földsáncokkal védett hely (általában település). Szerkezetét tekintve lehet vonalas vagy zárt is. A földvárak olyan korokban épültek, amelyekről kevés írott forrással rendelkezünk, ezért igen nagy arégészeti jelentőségük. Sokszor eredetileg fából vagy fából és földből készült erődítményeket is illetnek ezzel az elnevezéssel.
Hazánkban az Árpád-korighasználták ezt az erődítési formát. A 10-11. századbanpéldául rekeszes vagy rácsos faszerkezettel erősítették a földvárakat.A tatárjárástette világossá, hogy a kor színvonalán már csak a kővárak nyújtanak megfelelő védelmet. Alkalmi építmények azonban később is előfordultak, mint például az esztergomi Sípoló-hegy erődje.
A legtöbb földvár az előttünk itt élő népektől származik. Egy 2003-banlezárult felmérés szerint a mai Magyarország területén 373 őskori földvár lelhető fel. Ebből egy itt Hajdúsámsonban, melyre igazán büszkék lehetünk!
Az elméleti rész után mindenki megkapta a maga fegyverét. Pl: pajzsokat, dárdákat, kardokat, bárdot, buzogányt, szuronyt, zászlókat, stb. osztott ki nekünk Jancsi bácsi és Irénke nénivel, meg Edina nénivel együtt elindultunk meghódítani a „várunkat”. Szabályos csatarendbe álltunk, felvonultunk a domboldalon és megrohamoztuk a képzeletbeli védőket. Majd fordult a szerepjáték és mi lettünk a védők. A második jelenetben beálltunk úgy, ahogy akkor volt a csatasor és megvédtük a várat a betolakodóktól.
Ezt követően rácsodálkoztunk arra, hogy ebből a magasságból minden irányba be lehet látni a kis városunkat. Megértettük, hogy az akkori időben milyen nagy haszna volt egy ilyen erődítménynek, és milyen jól fel tudtak készülni a védekezésre. Egészen a tatárjárásig nagy haszna volt ennek az építkezésnek.
Nagyon szeretnénk, ha a Helytörténeti szakkör ezen beszámolója olyan kedves olvasókat is megtalálna, akik segítségünkre lennének ennek az értékes kincsnek a megmentésében!
Legyen más is a vendégünk, szívesen elkalauzolunk mindenkit ide, hogy olyan élményben legyen része, mint nekünk. Köszönjük Jancsi bácsi!
Hajdúsámson, 2014. április 30. 2. c. szakkörösei
