Az eddigi beszámolóinkból már megtudhatta a nagyérdemű olvasótáborunk, hogy mennyi mindennel megismertetett már bennünket Edina néni és Irénke néni.
Az eddigi beszámolóinkból már megtudhatta a nagyérdemű olvasótáborunk, hogy mennyi mindennel megismertetett már bennünket Edina néni és Irénke néni.
Sok érdekeset olvastunk és hallottunk a Hajdúsámsonhoz tartozó régi iskolákról, amikor az évkönyveket lapozgattuk, s kutatgattunk bennük. Nagyszüleink is meséltek arról, hogy a dédik gyerekkorukban vagy a Lángtanyára, vagy a Ligettanyára, illetve a Martinkára jártak iskolába. Elbeszéléseik alapján megpróbáltuk elképzelni, hogy milyen lehetett az akkori diákélet. Mi volt jobb, illetve kevésbé jó akkor, mint most. Hogy tanultak, mit tettek tanítás után a tanyai iskolákban? Volt, aki a Sámsonkertben tanult Szűcs József és felesége, Viku néni keze alatt. Ezeket az épületeket mi már csak a modern technika segítségével ismerhettük meg, úgy, hogy Irénke néni az internet segítségét kérte, s az interaktív táblánkon kivetítette a légifelvételt.
Tettünk egy „virtuális” utazást egy képzeletbeli repülővel Hajdúsámson felett, így megláthattuk, hol vannak a felsorolt iskolák, és persze a fotók segítségével megismertük eredeti formájukat is.
Na, olyan kedvet kaptunk a munkához, hogy Edina nénivel nyomban el is kezdtünk alkotni. Az egyik csoportfényképeket válogatott a néhai pedagógusokról, osztályfotókat rendezett, nézegetett.
A másik csoport tablót készített községünkről, melyben bejelölték az iskolák helyeit.
A harmadik csoport pedig rajzokat készített a régi épületekről. A csoportok munkáit csokorba szedtük és kiállítottuk a tantermünkben, hogy év végéig nézegethessük.
A következő héten azzal folytattuk műhelymunkánkat, hogy beszélgettünk kis városunk nagy pedagógusairól. Irénke nénitől megtudtuk, hogy az akkori tanító nénik, bácsik, tanár nénik és bácsik egész Nagy-Magyarország területéről jöttek ide a gyerekeket oktatni. Számunkra nagyon érdekes volt, amikor hozzáláttunk a közös munkához. Megformáltuk Nagy-Magyarországot piros szalagból, majd piros zsinórral körülkerítettük jelenlegi hazánk területét. Kék zsinórral bejelöltük a nagyobb folyókat is.
Ezután elindultunk északra, Szlovákia egy kisvárosába, majd keletre, Ukrajna területére. Innen a Partiumba, s Erdélybe érkeztünk meg. Végül bebarangoltuk hazánk északi, déli, nyugati tájait. Azokat a város, község, illetve falu neveket írtuk be, melyekben születtek néhai pedagógusaink.
A két foglalkozáson ismételten a múltban kutattunk, mely tőlünk nagyon távol van, de a fotók és könyvek közelebb hozták hozzánk azt a világot, s azokat a régi iskolaépületeket, melyeket már csak a felvételek őriztek meg. A sok kicsi iskola helyett, mi már egy nagy, s szép épületben tanulunk modern berendezések között. Ezért is örülünk ennek a szakkörnek, mert jobban megértjük, amiről nagyszüleink, vagy dédszüleink mesélnek.
.
A 2. c. szakkörösei
