Kedves Olvasóink!
Iskolánkban a könyvtári program első jeles alkalmából Benedek Elekre emlékeztünk.
Benedek Elek, a nagy mesemondó, 1859. szeptember 30-án született Kisbaconban. Ez a település Erdély egyik legszebb része, ahol a mesék-mondák és a rege színtere az arra látogató szemét-lelkét gyönyörködteti. Ebben a környezetben nőtt fel, s szülei mellett a falusi altatódal, mondóka, gyermekjáték, nyelvtörő, közmondás, mese és monda volt a nevelője.
A nagy mesemondó olyan kincset hagyott hátra maga után, mely nélkül szegényebb lenne az irodalmunk, de a gyermekkorunk is.
Benedek Elek Kisbaconban halt meg 1929. augusztus 17-én. Sírkövére azt a rövid sírverset vésték, amelyben egész életét összefoglalta:
„Jézus tanítványa voltam:
Gyermekekhez lehajoltam,
A szívemhez fölemeltem,
Szeretetre így neveltem.”
Ebben az évben a 6.c. és 6.b. vállalkozó szellemű mesemondói olvastak fel a kicsiknek, akik a mese meghallgatása után egy szép illusztrációt készítettek a meséhez.
A 3. évfolyam 4 fős csoportokban mesetotót töltött ki a saját tantermében, majd meghallgatta a mesét és elkészítette illusztrációját.
A 4. évfolyamból 4-4 fő lejöhetett a már nagyon szépen megújult könyvtárba, s itt oldották meg a mesetotót, majd ők is meghallgatták a mesét Süvöltős Réka kis könyvtáros előadásában.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat ezen a délutánon. Örömmel vették nagyobb diáktársaik mesélését, s izgatottan készítik rajzaikat, melyekből kiállítást fogunk rendezni a könyvtár előtti folyosón.
Most pedig tekintsék meg képes összefoglalónkat is.
Tóthné Szathmáry Irén
könyvtáros
