Ezt a mondatot a Varázslatos Fényhajlító szájából hallottam. Pénteken ugyanis a hatodik évfolyammal, vagyis 85 tanulóval és nyolc kísérő tanárral a Lázár Ervin Program keretében ellátogathattunk a Fővárosi Nagycirkuszba.
Már reggel lázasan készülődtünk a nagy útra. Izgalmunkat csak fokozta a buszok megérkezése. A hosszabb buszozás során kissé lenyugodtak a kedélyek. Szerencsére az igazán kényelmes buszok, a gyerekek igényeihez is alkalmazkodó időbeosztás megkönnyítette a várakozást. Az út idejét beszélgetéssel, a táj csodálásával, szójátékokkal, viccek mesélésével töltöttük el.
A megérkezés pillanatában a legtöbb gyerek már arra is rácsodálkozott, hogy az állandó cirkusz mennyire másabb kialakítású, mint utazó társai. Itt éles elmével Piroska néni gyorsan kihasználta a kedvező pedagógiai pillanatot, és felhívta a figyelmet a párhuzamra a kőszínház és a vándorszínház, az állandó és a vándorcirkusz között. Miután gyakoroltuk diákjainkkal a türelem erényét, és tisztáztuk az aktuálisan érvényben levő illemszabályokat, elfoglaltuk helyünket a lelátón.
Ezután kezdődött az igazi csoda, hiszen a porondra lépett a Varázslatos Fényhajlító és a színeket megtestesítő tánckar, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a borús télbe csempésszenek számunkra egy szelet tavaszt, pár órányi napsütést. A műsort, amelynek Fesztivál+ – Varázslatos győztesek volt a címe, nemcsak én tartottam lenyűgözőnek. Számtalan gyerekszájat láttam tátva maradni nemegyszer. A jó szórakozásnak csalhatatlan jele volt megannyi lelkes felkiáltás és gyakori vastaps is. Átélhettünk két lenyűgöző mutatványsort lengő trapézon. Nagy kedvenc lett a dinamikus zsonglőr, Semion Krachinov. Különleges látványt biztosított számunkra a Chinese Ball Juggling nevű formáció különleges zsonglőrszáma. Mint minden cirkuszi előadásban, itt is a bohócok bizonyultak a legmókásabb szórakozásnak. Emelin és Zagorsky még attól sem riadtak vissza, hogy műsorukba bevonják a közönséget, köztük dicséretesen lelkes Tar Lajos kollégánkat, aki olyan átéléssel végezte segítő tevékenységét, hogy ezzel külön önfeledt perceket okozott a sámsoni diákoknak. Ezzel persze korántsem ért véget a móka. Végigizgultuk egy fiatal artista egyensúlyozó számát. A lélegzetünk többször is elakadt, amikor egy tetőtől talpig aranyban pompázó artista pár levegőben végrehajtott erőemelő elemeket tartalmazó számukban idézte meg az antik görög héroszokat. A lassú és precíz mozdulatok, a testek kifinomult összjátéka, a hajmeresztő mutatványok valószínűleg többünk retinájába beleégtek. A Trio Black Diamond gúla produkciójában megelevenedett előttünk az afrikai kontinens ősi varázsa. Mivel a csodálatot keltő élmények előadói több nemzetiséghez (orosz, kínai, etióp, olasz, stb.) tartoztak, úgy érzem, ez erősítette tanulóinkban az elfogadás pozitív élményét is. A gyerekek nagy örömmel fogadták a lovas bemutatókat. Ifj. Richter József és Merrylu Balett a lovon című előadása és az Alania Troupe dzsigit száma osztatlan sikert aratott. A gyönyörű állatok és rátermett lovasaik méltó befejezését adták a remek délutánnak. A 120 perces műsor szinte rövidnek bizonyult.
Az élménytől felpezsdült gyerekcsapat hazafelé jóval hangosabban vette birtokba a buszon a helyét. A hazaúton mintha repült volna a járművünk. Szerencsére volt idő megkérdezni a tanulókat, milyennek találták a programot.
"Én jónak találtam nagyon, tetszett a cirkusz, a lovak voltak a legjobbak... és ahhoz képest az utazás se volt annyira hosszú. Élveztem nagyon" - vallotta Gábor Jázmin Dzsamila a 6. a osztályból. Kincses Marcell 6. a azt emelte ki, mennyire jó volt az osztállyal együtt lenni. A kérdésre, hogy melyik műsorszám tetszett neki a legjobban, ezt reagálta: "Nekem az, amikor az arany srác, meg az arany nő táncoltak a levegőben." Gál Attila 6. b osztályos tanuló így foglalta össze a napot: "Nekem a mai nap nagyon tetszett, jól éreztem magam. Jó lenne, ha máskor is csak úgy bejelentené az osztályfőnököm: gyerekek, pénteken megyünk Budapestre! A cirkuszban a bohócok is élmények maradnak." Erdei Anna a 6. d osztályból nagyon szépen megfogalmazta mindannyiunk tapasztalatát: "Az előadások nagyon lenyűgözőek voltak. Nagyon jó volt látni azt, hogy az emberek bemutatják a tehetségüket és amiért minden nap keményen megdolgoztak. Csodálom ezeket az embereket a kitartásukért. Szavakba sem tudom önteni mindazt, amit ott láttam. A Fővárosi Nagycirkuszt bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szeretne kikapcsolódni, és megnézni egy bámulatos előadást."
Ahogy Anna szép szavai is tanúsítják, mi, akik részt vehettünk ezen az eseményen, elkezdtünk hinni a cirkuszban, vagyis a minőségi szórakozásban, a kitartás erejében, a pozitív minták jellemformáló hatásában.
Kívánok mindenkinek hasonlóan erős hatású, csodálatos előadásokat, a mindennapok szürkeségében napsütést és színeket, illetve azt, hogy higgyenek önmagukban úgy, ahogy csak a sikeres emberek képesek!
