Bár a hét utolsó napjára esett iskolánk évnyitója, de nagyon sokunk szívében első és maradandó helyen lesz ez a nap.
Vajon hogyan fogadják majd az elsőseink az iskolát? Tetszeni fog nekik? Mi jár a kis fejükben?
Az első osztályos csöppségeket ajándékokkal (színes ceruza, labda, kifestő) örvendeztette meg iskolánk. Nem pályakezdőként kezdünk tanítani, de ennyi év után is izgalommal és lelkesen vártuk a szeptember 1-jét. Hiszen ez nemcsak az alsósoknak, hanem nekünk, tanító néniknek is fontos esemény volt. Leendő tanítványainkat ismerős arcként üdvözölhettük, ugyanis nyáron a családlátogatásokon megismerhettük őket. Jó volt látni, hallani, hogy lelkesen készítették táskáikat, füzeteiket, várakozással készültek a „nagy napra”. Mi is hasonló izgalommal díszítettük a tantermeinket, minél barátságosabbá, otthonosabbá téve a kis elsőseink leendő helyét.
Kedves Szülők! Milyen tanácsot adhatnánk Önöknek?
Ne aggódjanak! A tapasztalat az, hogy gyermekeik sokkal gyorsabban és könnyebben alkalmazkodnak az új élethelyzethez, mint azt Önök gondolnák. Szeressék őket, de ne pátyolgassák, óvják őket, de ne helyettük „dolgozzanak”, és próbálják meg rendszerbe fogni a mindennapjaikat! És sokat, sokat dicsérjék őket!
„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” Mert ezt az ajtót szeretettel és várakozással kinyitottuk, és reméljük, hogy Önök és gyermekeik belépnek rajta!
Maszlagné Kulcsár Zita