Nemrég egy csodálatos kirándulásban volt részem. Kíváncsiak vagytok? Na jó, legyen, elmesélem.
Úgy kezdődött az egész, hogy az évzárón osztályfőnökünk bejelentette az osztálynak, hogy elmegyünk Horvátországba. Mindenki csak nézett tágra nyitott szemekkel, és csak csodálkoztunk, hogy „az egész osztály elmegy”? De ahogy az osztályomat ismerem, már mindenki tudta magában, hogy hová és ki mellé fog ülni a buszon.
Telt-múlt a nyár, személy szerint nagyon jól, és egyszer csak eljött a nap, a nagy nap, az augusztus 26. Elég korán indultunk hajnalban, de ez sem vette el senki kedvét. Az első megállónk, képzeljétek el, hogy a Kopácsi Nemzeti Park volt! Láttunk békákat, teknősöket, szitakötőket és még sok más állatot. Ezután, mielőtt még az első szállásra értünk volna, megnéztük Eszék városát. Sok szép dolog volt, például templomok, várbástya, gyönyörű szökőkút, és még olyan épület is, amelyen látszottak a gránátnyomok. Mindezt egy ottani lakos mondta, aki egyben az idegenvezetőnk volt.
Ezután odaértünk az első szállásra, Eszékre. Nagyon jó kis szállás volt. Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, majd elindultunk egy laza 10 órás útra. De beugrottunk Zágrábba, itt is épületeket néztünk meg, és persze lőttünk pár fotót is. Majd megérkeztünk Crikvenicába. Megvacsoráztunk és lefeküdtünk, mert mindenki nagyon fáradt volt. Amúgy nem csak vicceltem, ugyanis lesétáltunk a partra, és mindenki megcsodálhatta a tenger szépségét és sós illatát. Reggel a szokásos rutin, majd irány Lovran.
Ez a város is lenyűgöző volt mindenki számára. Itt tudtunk szuvenírt is venni. Ezután visszamentünk a crikvenicai szálláshelyünkre, aztán átöltöztünk fürdőruhába, és irány fürdeni, de előbb elmondta Tünde néni a legeslegfontosabb szabályokat a fürdéssel kapcsolatban. Mindenki nagyon élvezte, csodálatos volt a tenger. A következő napokban még megismertünk két új várost: Fiumét, illetve Varasdat. Tudtátok-e, hogy Varasd 200 évig horvát főváros volt? A 4. nap délutánján ellátogattunk a crikvenikai akváriumba, ahol nagyon sok tengeri állatot láttunk. Ezt a programot is élvezték a gyerekek. Egyébként, aki kíváncsi, hogy mit láttunk pontosan, az lesse meg nyugodtan az Instagram profilomat. Na, vissza a kiránduláshoz. Eljött a hazaindulás napja is. Vegyes érzelmekkel indultunk el, hiszen „jó lenne még maradni, de jó lenne hazamenni is”!
Mindenki nevében szeretném megköszönni ezt a csodálatos nyaralást tanáraimnak, buszsofőrjeinknek, hiszen nagyon biztonságos és zökkenőmentes utat biztosítottak számunkra. Reméljük, hogy jövőre újabb lehetőséget kapunk az ehhez hasonló kirándulásra!
Varga Lóránt 7. c