2013. augusztus 5-én 70 sporttáboros és az angol nyelvi táboros gyerek, a szülők és a táboroztató tanárok toporogtak az iskola előtt a buszra várva, amely „elrepítette” őket Parádra.
Az arcokon várakozás, izgalom, a kisebbekén a szülőktől való elválás miatt némi szorongás. Megjött a busz. A csomagok berámolása, a búcsúzkodás után útnak indultunk. Négyórás út, körülbelül 150 kilométer megtétele várt ránk a forró kánikulai időben. Amikor már kezdtünk ráunni az utazásra, föltűntek a Mátra hegyei, és végül a Parádfürdő tábla is. Megérkeztünk. A mi táborunk Parádon, a Muskátli fogadóban volt, a sportosoké Parádfürdőn, tehát két különböző településen, de a kettő között mindössze 400 méter, 10 percnyi séta volt a távolság. Mint a fa és az ága, úgy összenőtt a két hely. A helységjelző tábla egyik oldalán még Parádfürdő, a másikon Parád áll.
Már vár ránk az ebéd és szívélyes háziak, Gabi bácsiék. Ebéd után gyors szobabeosztás, ágyneműhúzás, rendezkedés, majd egy kis szusszanás, pihenés következett. Kora délután minden gyereket a hátsó teraszon talált - többségük hetedikes, néhány hatodikos és egy ötödikes - és ott voltak a táboroztató tanárok is: Piroska néni, Emma néni, Klárika néni és Erzsike néni. A tábor szabályainak tisztázása után már angolul folyt tovább a bemutatkozás, ismerkedés, majd két csoportra válva kezdődött az első nyelvi foglalkozás izgalmas témákkal, érdekes feladatokkal. Egy röpke szünet után újra a teraszon voltunk vetélkedni. Csapatok szerveződtek, véletlenszerűn sorsolódtak egymás mellé a gyerekek. „Tudod-e mit eszel?” ez volt a kérdés a kóstolós vetélkedőben. Kiderült, hogy a zöldségeket- gyümölcsöket szárítva, apróra vágva egyáltalán nem könnyű felismerni, vagy bekötött szemmel az illatuk, ízük alapján beazonosítani. Jókat nevettünk a melléfogásokon. A finom, ízletes vacsora után egy rövid sétára indultunk Parádon, hogy fölfedezzük a helyi nevezetességeket, fontos helyeket (Kocsimúzeum, Sazsu ABC). Megbizonyosodtunk arról, hogy a Kossuth Lajos utca, ahol a szállásunk is volt, iszonyú hosszú. Nem próbálkoztunk a végére eljutni. Este fél kilenckor egy gyors számolás után (ez a létszámellenőrzés hatékony módja volt) átrándultunk a sporttáborba. Éjszakai csillagtúrára készültünk. Teljesen besötétedett, előkerültek a zseblámpák, és egy rövid ruha- és felszerelés ellenőrzést követően Zoli bácsinak, a sporttábor túravezetőjének vezetésével 70 gyerek, és a 9 felnőtt vette be magát az erdőbe. Nagy fegyelem, egymásra figyelés kellett, hogy mindenki épségben jöjjön ki az erdőből. Izgalmas volt a sejtelmes sötétben az erdőt járni, hullócsillagokat látni. 11-re értünk vissza a nyelvi táborba. Egy gyors zuhanyzás után mágnesként vonzott bennünket az ágy. A fáradtság ellenére sem sikerült hamar elaludni, az új hely, a szobatársak fecsegése miatt.
A 2. nap reggeli után a Mátra egyik legszebb helyére, az Ilona-völgybe túráztunk. Hosszú úton csoportokba verődve sokat beszélgettünk. 5 és fél kilométeres fárasztó gyaloglás után értünk el a vízeséshez. Bár a forró nyár miatt kevés volt a víz benne, az Alföldről jött gyerekek számára mégis nagy élményt jelentett megnézni a vízesést, a völgyet. A visszaút már rövidebbnek tűnt. Ebédre értünk haza a táborba. Ebéd után jólesett egy kicsit pihenni. Kettőkor kezdődtek az angol foglalkozások. Jókedvvel, komolyan, szépen dolgoztak a gyerekek. Vacsora után újabb vetélkedő következett. „Ki vagyok én?”- kérdezte egy gyerek a többiektől, a kérdéseire adott válaszokból kellett kiderítenie, hogy kis is ő. Mulatságos volt, sokat nevettünk. A finom vacsora után újra sporttábor felé vettük az irányt. Csapatokat szerveztünk, a csapatoknak vezetőket választottunk. Sötétedés után a gyerekek kincsvadászatra indultak az erdőbe. Egy térkép segítségével négy helyen elrejtett kincset kellett megkeresniük a csapatoknak. Önállóan, felnőtt kíséret nélkül kellett végrehajtaniuk a feladatot, igazi közösségként működve, egymásra vigyázva. Bámulatos volt látni, hogy hogyan működtek együtt, és mennyire figyeltek egymásra a kincsvadászat során. A kalandos feladat jutalma kölyökpezsgő és sok-sok cukorka volt. Hazaérve zuhanyzás után már nagyon édes volt az ágy.
A 3. napon reggeli után bevásároltunk, aztán az angol foglalkozásokon újabb érdekes feladatok vártak a gyerekekre. Majd ebédig szabad foglalkozás volt. Ebéd után gyalog indultunk Sirokra. A hosszú úton rengeteget beszélgettünk. Beértünk Sirokra, és fölkapaszkodtunk a hegyre. Nagyon elfáradtunk, csak a csodás kilátás nyújtott egy kis vigaszt. A várat épp felújították, így nem mentünk be, de legalább körbejártuk a várat. Hazafelé kapkodtuk a lábainkat, mert még hosszú út várt ránk. Vacsora után divatbemutatót rendeztünk, a legjobb bulis szerelést kellett összeállítani és bemutatni. Aztán újra a sporttáborban vendégeskedtünk. Karaoke est volt. Nem kellett bátorságot önteni senkibe, ki párban, ki csoportban, ki egyedül, de mindenki énekelt, és remekül érezte magát. Fél 11-kor hazafelé vettük az irányt, és következett a szokásos esti rutin: mosdó, zuhanyzás. Zuhanyra várva egy kis csevejre, sőt egy kis filmnézésre is volt mód, idő.
Gyorsan röpült az idő a táborban. A negyedik napon, csütörtökön sietősen kellett reggeliznünk, ugyanis nyolc után nem sokkal indult a busz Parádsasvárra, ahol egy új üvegfúvó műhelyt szerettünk volna megnézni. A Parádtól néhány kilométerre fekvő település igazi ékszerdoboza a Mátrának. Korábban is működött Üveggyár itt, de most csak az a kisebb üzem viszi tovább az üvegfúvás hagyományait, ahová ellátogattunk. A gyerekek szájtátva nézték, hogyan formálódik a folyékony üvegből a szemünk láttára néhány perc alatt virág, hattyú, váza, és figyelemmel hallgatták a magyarázatot is. Az üvegfúvó műhelytől lesétáltuk a buszmegállóba, útközben rácsodálkoztunk a parádsasvári kastélyszálló szépségére. Délre már otthon is voltunk. Ebéd után angol foglalkozások következtek 3-ig. Ez után a Maradj talpon! mintájára „Maradj szárazon!” vetélkedőn mérték össze tudásokat a gyerekek. Aki nem tudta a választ, kiesett, és kapott egy kis vizet a nyakába. Ez csöppet sem volt büntetés, pokolian jól esett a víz a 40 fokos hőségben. Majd átsétáltunk a Muskátli „A” fogadóba. Hátul, a fogadó mögött egy érdekes előadást hallgattunk meg. A siroki vár örökös várkapitánya beszélt az ősmagyarok kultúrájáról, és régi sámándalokat is énekelt. A ritmusa, dallama a daloknak annyira fülbemászó volt, hogy hazafelé mindenki azokat dúdolta, énekelgette. Megismerhettük az ősmagyarok íját is, sőt aki akarta, ki is próbálhatta, hogyan kell bánni ezzel a fegyverrel. Többen egész ügyesnek bizonyultak, és még a céltáblát is eltalálták. Sokszínű és érdekes volt a bemutató és az előadás is. A vacsora után a sporttábor mögötti parkban számháborúztak a gyerekek. Két csapat, egy zászlót védő és az azt megszerezni akaró támadó csapat játszott egymással. A védők nyerték a háborút, mert a csapat egyik játékosa az egyik fa tetején bújt el, és sok ellenfélnek olvasta le a számát, mielőtt azok észbe kaphattak volna. A gyerekek hihetetlenül élvezték a játékot. A szállásra visszatérve tüzet gyújtottunk hátul a kertben, a patak partján lévő tűzrakónál, és szalonnát és virslit sütöttünk. Sokáig ettek- sütöttek-ettek a gyerekek. A sütnivalók elfogytak, ez véget is vetett a sütögetésnek. Néhányan még nem akartak bemenni a házba. Hanyatt feküdtek a gyepen, beszélgettek, és bámulták az augusztusi csillagos eget, hátha meglátnak egy az égről leszaladó csillagot. Aztán minden és mindenki elcsendesült. Mindenki elaludt. A gyerekek feladatul kapták, hogy sokáig aludjanak.
Pénteken csak fél nyolckor volt ébresztő. A reggeli után még utoljára angoloztunk. Korábban ebédeltünk, mert délután Sástóra készültünk a Kalandparkba. Az út hosszú volt. A hányósabbakat a kanyargós hegyi utak igencsak megviselték. Sástóra érve a buszmegálló mögötti kis rejtett „zergeösvényen” jutottunk el a Kalandparkba. Az út kapaszkodós, hegyi utacska volt. A tízperces út a forró kánikulában végtelennek tűnt. Megvettük a jegyeket. A gyerekek csúszhattak a bob pályán, majd kőpénzért különböző játékokat próbálhattak ki a parkban. Remek szórakozás volt. A busz indulásáig még volt idő egy rövid sétára a tó partján. Vacsorára érkeztünk vissza a szállásra. Vacsora után már a másnapi hazaútra készülődtünk. Majd összegyűltünk egy rövid értékelésre, a tábor tapasztalatainak megbeszélésére. A vetélkedőkön a legügyesebben szereplő gyerekek pedig jutalomban részesültek Az utolsó estét ismét a sporttáborban töltöttük. A tábortűz után igen jó hangulatban együtt bulizott a két táborban lévő hetven gyerek. 11 órakor egy hirtelen jött vihar miatt hazaindultunk, és néhány bagoly típusú gyereket kivéve nemsokára már mindenki békésen szuszogott az ágyában.
Nagyon gyorsan teltek a napok, mert mindenki nagyon jól érezte magát itt a táborban. A hetedikesek sajnálták, hogy ők jövőre már nem jöhetnek a táborba, a többiek pedig már a jövő nyári tábort emlegették. A különböző korú, más-más osztályból jövő gyerekek igazi csapattá formálódtak a napok során. Reggeli után búcsút vettünk kedves házigazdáinktól, és miután a busz is előállt, hazaindultunk. Délután két órakor értünk haza fáradtan, de sok-sok élménnyel telve.
Szilágyi Erzsébet