Tamás bácsi, az osztályfőnököm minden évben szervez egy tábort, amibe meghív gyerekeket. Ebben az évben én is részese lehettem ennek az egy hetes mókának.
Eleinte nagyon vártam, azután meg nem annyira, mert féltem, hogy nem fogom jól érezni magamat, honvágyam lesz meg ilyesmi. Majd a tábor előtt egy nappal már nagyon izgultam. Volt bennem rossz is, jó is, vártam is, meg nem is. Végül eljött a hétfő reggel. Nagyon korán keltem, pedig éjszaka nem sokat aludtam, mivel eléggé izgultam. Soha nem voltam egy hetet távol a családtól. Felkeltem, elkészültem és anyával elindultunk. Amíg vártunk a buszra, addig beszélgettem az osztálytársaimmal. A buszon az egyik barátnőm, Orsi mellett ültem. Végigbeszélgettük az utat. Az utazás vége felé kicsit már vártam, hogy megérkezzünk. Mikor odaértünk a szállásra, lepakoltunk, felhúztuk az ágyneműhuzatot. Ezután kimentünk az udvarra és átbeszéltük a hétfői programokat.
Volt 1 perc és nyersz, amiben nagy nehezen részt vettem. Nem akartam menni, de az osztálytársam, Petra rábeszélt. De nem bántam meg, úgyhogy köszönöm Petra! :)
Ezután jött az Activity. Abban mindenki részt vett. Már az első nap is jó volt. Beesteledett. Lefeküdtünk úgy éjfélkor, de senki sem tudott elaludni. Nyolc lány volt a szobában abból talán kettő szenderedett el. A többiek és én, még kicsit beszélgettünk. Utána már aludtunk rendesen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy harangoznak. Olyan hajnali négykor. Persze, hogy a többi hét lány közül csak én keltem fel rá. Az volt a rossz, hogy mellettünk volt a templom. Amikor már mindenki felkelt, kimentünk reggelizni, majd átbeszéltük a programokat. Ez minden reggel így volt, kivéve amikor reggeli előtt tornáztunk is. Szerintem már a második napon mentünk strandra, de lehet, hogy nem pont akkor, mert esett az eső. Lényeg hogy voltunk strandon is, azt hiszem háromszor. Mind a három alkalom király volt.
Esténként buliztunk. Persze nem minden este. Volt csocsó- és szkanderbajnokság. A csocsóban második, vagy harmadik lettem. Szkanderben nem értem el helyezést, mert elsőnek egy osztálytársammal, Orsival mentem, aki olyan erőben van, mint én és kb. 2 percig tartottuk, de én inkább elengedtem. Úgyhogy már az első mérkőzésemet elbuktam.
De nem baj. Voltak sportok, de azokban nem akartam részt venni, mert például tollasozni nem tudtam. De amikor hazajöttem, elmentünk osztálytársamhoz és megtanított. Majd jövőre már lehet fogok tollasozni. Volt röplabda, de persze azt sem tudtam. De mellettem állt az osztálytársam Petra, akivel néztük, hogyan lehet elsajátítani a sportági alapokat. Így együtt néztük a többieket... Nem tudom hányadik napon volt számháború. Az erdőben nekimentem minden pókhálónak, majdnem lenyeltem egy pókot is, úgyhogy nagyon király volt. Ezeket leszámítva amúgy tényleg tetszett, egy gyereket még ki is tudtam ejteni. A második naptól minden este hamar elaludtam, de minden reggel felkeltem a harangra. Eljött az avatás napja. Mivel új voltam a táborban, be kellett avatni. Szerencsére nem voltam egyedül, mert Petrát velem együtt avatták. Este koromsötétben kimentünk az erdőbe, és már Tamás bácsi azzal kezdte, hogy ellopták a telefonját, és mindenfélét bemesélt nekünk. Orsi szegény úgy megijedt, hogy nem bírta ki sírás nélkül. Én valahogy éreztem, hogy szivatnak, mondtam is Orsinak, de már csak a sötéttől és a sötét erdőtől is félt. Szegényt alig bírtuk megnyugtatni. Végül a telefonlopás tényleg csak egy átverés volt. Meg sem lepődtem. Jött az avatásunk. Petrával le kellett menni az erdő szélére, hogy megkeressünk egy üveget. Persze nem találtuk meg. Visszafordultunk, hogy elmondjuk Tamás bácsinak, hogy nincs meg az üveg, de közben ránkijesztettek. Egy „kicsit” sikítottam... Petra az nem ijedt meg, azt mondta hallotta, hogy jönnek... Jó volt az egész. Szombaton volt a záróbuli, és vasárnap már reggel indultunk haza. Mikor megérkeztünk a sulihoz, ahol leszálltunk, már alig vártam, hogy lássam apáékat. Ráadásul a két tesóm is jött, aminek még jobban örültem. Hiányoztak már.
Nagyon tetszett a tábor. Ha minden úgy alakul, megyek jövőre is!
.jpg)
Néző Anna
diiákújságíró