Nem tegnap történt. Azóta már sok víz lefolyt ám a Dunán.
Egészen pontosan 1993 januárját mutatta a kalendárium.
Táskával a vállamon, szakadó hóesésben, csontig hatoló hidegben, röpködő mínuszok közepette ott toporogtam már reggel 8 órakor a bejárat előtt.
Egy addig ismeretlen világ kapuja, a nagykállói Budai Nagy Antal Pedagógiai Szakközépiskola ajtaja tátongott előttem. Hatalmas, színes üvegablakai a következő feliratot hirdették: írásbeli felvételi vizsga: 102-es tanterem.
Körülöttem izgatott tekintetek, halk gyerekzsivaj. Kimért pillantások, könyvekbe révedő szempárok. Közben hirtelen megfagyott a levegő. Tudtuk, hogy eljött az idő. Hogy innen már nincs menekvés. Egyetlen út maradt: előre.
Éreztük, hogy most bizonyítanunk kell. Itt az első igazi próbatétel. Amely döntő lépés lehet, meghatározhatja későbbi életünket.
Ahogyan 2020. január 18-a a tieteket is.
Halkan vonultunk a célterem felé. Csak a szél tépte kinn a fák gallyait. Odakünn egy másik világban.
Mi pedig ólomlábakon vánszorogtunk. Ijedten, félénken, bizonytalanul. Nem egyszer feltéve a kérdést magunkban: kell ez nekünk? Pontosabban: ez kell nekünk? Ott álltam bizonytalanul, várva a bebocsátást az ítélőszék színe elé.
A középiskolai írásbeli felvételi vizsgám napján.
Ami jelentős dátum lesz a ti életetekben is. Ugye milyen hamar elérkezett?
Mára már határozottan tudom a választ: igen, ez kellett nekem.
Hogy tanuljak, hogy diplomát szerezzek, hogy kiteljesedjek abban, amit szeretek.
Mostanra persze nagyot változott a világ.
Fejemben a verslábak, az ókori történelem, a vegyületek, a teljesítmény és Kodály Zoltán munkássága végeláthatatlan masszát alkotott. Úgy éreztem totális bennem a zűrzavar. Aztán ahogy múltak a percek, egyre inkább nyugodtam meg és rájöttem nem lesz itt semmi gond, hiszen készültem. Tanultam.
Éreztem, hogy meg tudom csinálni. A feladatlapra pillantva, az első sikeres választ beírva megnyugodtam. Elhatároztam, hogy most mutatom meg, milyen a magyarok istene.
Sikerült. Később jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy sikeresen abszolváltam az első jelentősebb lépcsőfokot..
Ahogyan ti is fogjátok.
Bekerültem. Éreztem, hogy nem történhet másképp.
Bíztam magamban és tudtam, hogy a befektetett munkának meg kell térülnie.
Ugye ti is, akik becsületesen készültetek, tisztában vagytok ezzel?
Életünk folyamán száz meg száz alkalommal érkezünk különféle fordulópontokhoz. Amikor eldönthetjük, hogy melyik irányba haladunk tovább. Igyekszünk megvalósítani magunkat és az álmainkat, vagy elkallódunk és menthetetlenül zuhanunk az örvénybe, a reménytelenségbe.
Igen, hajdúsámsoni diák, jól hallottad: már 13-14 évesen kezedbe veheted a sorsodat, eldöntheted, hogy merre folytatod utadat. Igyekszel felépíteni önmagad, tudást, szakmát szerezni, és később remek helyen elhelyezkedni a munkaerőpiacon, vagy feladod. Feladod és azt mondod, hogy téged ez nem érdekel és elkallódsz.
Mindkettőre számos példát láthattunk már. A döntés kizárólag a te kezedben van.
Itt az első megoldandó feladat. Az útelágazás. Indulj el azon az ösvényen, amely az önmegvalósulás felé visz a későbbiekben!
Csak rajtad múlik.
2020. január 18-án kerül sor a központi felvételi írásbeli vizsgákra, melyen a nyolcadikos tanulók azon része, akik gimnáziumban vagy erősebb középiskolában folytatják tanulmányaikat, átesnek.
Számot kell adnotok tudásotokról elsőként magyarból és matematikából. Ez az első jelentős állomás életetekben. Aki sikeresen teljesít, garantáltan két kézzel dörömbölhet az édenkert kapuján. Megteheti az első lépést, hogy a küszöböt átlépve a saját kezébe vegye az életét.
Nagy a tét. De semmiképp ne tegyen ez fojtogató béklyót a vállatokra! Az élet természetes velejárója. Mint a levegő vagy a víz. Hozzátok ki magatokból a legjobbat, bányásszátok elő elmétekből mindazon ismeretek sokaságát, amivel általánosban felvérteztünk benneteket!
Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmeteket:
- Induljatok el időben, ne késsetek, az első benyomás nagyon fontos!
- Vigyetek magatokkal tízórait, elegendő íróeszközt, számológépet!
- Ne izguljátok túl, lazán, csípőből megoldjátok!
- Olyan mintha egy témazárót írnátok, csak más környezetben.
Kicsit azért na….. mégis más.
Tudom.
De meg tudjátok csinálni. Tudom, tudjuk kollegáimmal. Mutassátok meg, hogy ti vagytok a legjobbak! Mi bízunk bennetek, bízzatok ti is magatokban!
Táruljon ki számotokra az édenkert kapuja, s nyerjetek bebocsátást Debrecen legjobb, s számotokra legkedvesebb iskoláiba!
Mert eljött az idő. Nincs más hátra, mint előre! Büszkén, egyenesen, becsülettel! Én is megcsináltam annak idején. Nektek sem jelenthet akadályt!
Veletek vagyunk, leszünk!
Gondolatban azon a szombat délelőttön.
Dörömböljetek minél erőteljesebben!
Hisz sokan megérdemlitek, hogy belépjetek!
A kilincs szinte már a kezetekben.
Ne hagyjátok kicsúszni belőle!
Sok sikert kívánok kollegáim nevében is, minden nyolcadikos diákunknak, a szombati központi írásbeli vizsgához!