Hajrá!
Megteheted! Mindjárt mondom is, hogy miképp.
Előtte azonban engedtessék meg egy rövid kitérő!
Általános iskolás koromban nagyra becsült néhai magyartanárom az osztály előtt tajtékozva közölte velem, hogy sosem lesz belőlem semmi, mert nem tanultam meg A walesi bárdokat. Lehülyézett. Csak úgy. Nekifutásból.
Walesi bárdok? És akkor mi van?- morfondíroztam magamban. Cinkos mosollyal a szám szegletében rezignáltan vettem tudomásul kifakadását.
Falra másztam tőle. Akkor és abban a pillanatban. Egyébként tudtam, hogy szeret és nem akar nekem rosszat.
Néhány nap múlva dolgozatírás közben esdeklő pillantást vetettem padtársam felé, hogy ugyan már segítsen eme nemes költemény elemzésében. Egy óvatlan pillanatban oldalra néztem és a pajeszom már ott volt a tanárom kezében, a fejemből pedig vércseppek szivárogtak. Csupán szisszenni volt időm, máris néma csend telepedett az osztályra.
Szidtam magamban, mint a bokrot.
A falra másztam tőle. Ott és akkor. Szegény édesanyja biztosan napokig csuklórohamban szenvedhetett. Sokat emlegettem nem éppen irodalmi szövegkörnyezetben.
Középiskolában a matektanárom hozta rám néha a frászt. Nem tehetek róla, világéletemben humán beállítottságú voltam. A szavak embere. A képletektől, definícióktól, rombuszoktól, szögmérőktől kivert a hideg verejték. Ott kötött belém, ahol csak tudott, s közölte, hogy sosem lesz belőlem semmi.
Tény, hogy nehezen birkóztam meg a műveletek világával, de az állandó lehúzással csak azt érte el, hogy a próbálkozás legapróbb szikráját is kiirtotta belőlem. Nem foglalkoztam vele, és csak azért is leérettségiztem. Dacból. Mert megérdemlem.
A falra másztam tőle. De bebizonyítottam, hogy a kör térfogata meg a logaritmus ismerete nélkül is lehet célokat elérni az életben.
De kanyarodjunk vissza a jegyzet elejéhez. Miért volt fontos ez a rövid, szösszenetnyi kitérő?
Most én, mi állunk a másik oldalon. Igyekszem, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint végezni a dolgunkat, de előfordulhat, hogy néha ti is falra másznátok tőlünk.
Az én édesanyám is sokszor szürcsölte már a citromos vizet, enyhítendő a csuklórohamokat.
Most azonban itt a lehetőség, hogy a falra mászást más, pozitívabb aspektusból is kipróbáljátok! Nem csak a negatív jelentéstartalom létezik.
Irány a fal, itt a lehetőség, célozzátok meg a felületét! Kétféle lehetőséget terítek szőnyegen elétek.
Egyrészt a kistornateremben szembesülhettek vele, hogy a falmászás milyen kiváló erőfejlesztő sportág és szabadidős tevékenység. Ezen jegyzet mondandóját azonban nem erre szeretném kihegyezni.
Másrészt van egy fal, melyet iskolánk vezetősége létesített intézményünkben az új tanévtől. Kiváló motivációs eszköz, ötletes, letisztult formában.
Büszkeségfal.
A múlt, a jelen és remélhetőleg a jövő sikeres sportolóinak, értelmiségeinek, becsületes dolgozóinak, orvosainak, íróinak, színészeinek arcképei boríthatják be a felületét.” Másszatok” fel, kerüljetek erre a jövőben, ez az igazi kihívás!
Magatok által, általunk.
Előtted is nyitva a kapu, kedves hajdúsámsoni diák!
Tégy le valamit a jelenben, a jövőben az asztalra, tartozz a halhatatlanok büszke táborába! Tekints le büszkén a későbbiekben a jövő generációjára! Gördítsd tovább a lavinát, hadd legyen ragadós a példa! Küzdj hát azért a közeljövőben, hogy te is odaérj! A teljesítményed, a sikereid által.
Magad által, s kicsit általunk.
Mert ebben talán a mi kezünk is benne lesz egy kicsinykét. Mi ezért dolgozunk.
Íme hát a falra mászás napos oldala. Bizonyíts, és törekedj arra, hogy mindig ezen oldalon sütkérezz! Azt nem ígérem, hogy negatív aspektusból nem fogsz még tőlünk falra mászni.
Hatodikban nemsokára vesszük A walesi bárdokat.. Nyugi, a pajesz már nem divat és hülyének sem foglak nevezni.
De azt tudnod kell, hogy bármit teszünk érted, értetek történik.
A csuklás meg úgyis kiváló rekeszizom-erősítő.
Kibírjuk valahogy a cél érdekében.