Hetek óta az advent, a várokozás időszakát éljük…
Rohamosan közeleg a karácsony, ismét eltelt egy esztendő. A hétköznapok taposómalmát lassanként a csendes készülődés, az ünnepre való ráhangolódás váltja fel. Az adventi időszakban általában kicsit jobban elgondolkodik az ember, befelé figyelve átgondolja az elmúlt időszak, elmúlt év eseményeit…
Nemcsak ekkor kellene, de ilyenkor nyomatékosabban ezt tesszük.
A hétköznapokban folyamatosan az élet taposómalmában őrlődünk, alig van lehetőség a pihenésre, rohamléptekkel szaladnak el mellettünk a napok. Az állandó pörgésben sokat idegeskedünk, feszültekké válunk. Zavar minket, ha két perccel később jön a busz, ha feltartanak bennünket vásárlás során a boltban, ha öt perccel később hozzák ki az ebédet az étteremben, ha lemaradunk az aktuális tv-sorozat ezernyolcszázhuszonhatodik részéről. Idegesek vagyunk, ha elmegy az áram, ha nincs internet, ha nem veszi fel a telefont a hozzátartozónk, akit keresünk. Órákig lehetne sorolni mindazon dolgokat, amelyek frusztrálttá, ingerültté teszik mindennapjainkat.
Pici mikroszemcsék életünkben…
Lényegtelen apróságok, a bolhából elefántot tipikus esetei.
Mégis fennakadást okoznak a mindennapok mókuskerekében.
S hogy fokozzuk a bajt, mindezt tetőzi még az ünnepekre való készülődés azon folyamata, amely az üzletiesedés felé viszi el a karácsony szellemiségét. E havi pengeváltás című rovatunkban beszéltünk erről. Ahelyett, hogy szeretteinkre fókuszálnánk, kihangsúlyoznánk a szeretet ünnepének valódi fontosságát, sokan tárgyakkal, drága hasznavehetetlen dolgokkal igyekeznek pótolni azt, ami egyébként megfizethetetlen. Semmire nem való költekezéssel próbálják pótolni ilyenkor azt, amire talán egész évben nem voltak képesek.
A szeretetet, a kedvességet…
A törődést, az odafigyelést, egy-egy őszinte, kedves szót.
Ezt látni sajnos… Szabályos versenyfutás zajlik sok családon belül, hogy ki vesz márkásabb, nagyobb és drágább ajándékot a gyerekeknek, rokonoknak, ezzel szimbolizálva azt, hogy ő milyen jó szülő, mennyire odafigyel a másikra.
Pedig dehogy..
Pótcselekvés, s ezt a lelkük mélyén ezen emberek feltétlen tudják…
Mégis mennek, csinálják, tapossák egymás sarkát a bevásárlóközpontokban. Képesek összeverekedni is egy –egy műszaki berendezésért, amit gyakran az ünnepek után már visznek is vissza kicserélni…
S ott ugyanazok az arcok, a hömpölygő emberáradat várja őket…
Az ünnepnek nem erről kellene szólnia. Nagyon nem. Sokkal inkább a várakozásról, az odafigyelésről, az együtt töltött idő öröméről. Hiszen ebből van a legkevesebb.. Az időből. Ő mindig rohan, képtelen lassítani, soha nem vár meg bennünket.
Az elmúlt esztendő mindenki számára nagy valószínűséggel sok örömöt és keserűséget is okozott valószínűleg. Filmkockákként peregnek ilyenkor előttünk az óesztendő emlékezetes mozzanatai. Ilyenkor az ünnepek közeledtével álljunk meg egy picit…
Legyünk kedvesebbek, türelmesebbek, empatikusabbak azon emberekkel, akik szeretnek bennünket, s akiknek fontosak vagyunk! Segítsünk azon embertársainkon, akik támogatásra szorulnak! Mosolyogjunk többet, mert egy őszinte mosoly többet ér minden szónál! Álljunk meg egy kis időre a rohanásban! Egy jó beszélgetésre, nosztalgiázásra, emlékidézésre! Szabaduljunk meg a látszatemberektől, akiknek csak akkor vagyunk fontosak, ha bajuk van és kihasználnak, s törődjünk azokkal, akiknek az év minden napján számítunk!
Ne rohanjunk, pihenjünk…
Szeretetben, békességben, csendben, nyugalomban…
Ez a karácsony valódi üzenete…
Minden más, csak pótcselekvés…
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok minden kedves olvasónknak: kollégának, diáknak, szülőnek Hajdúsámsonon innen és túl!
Módis Tamás
blogszerkrsztő