„Azt mondom láss, mert sorsod csak így érted, lásd mit meg kell látnod! Másképp kell már élned, gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, kérlek!”
Az idősebb generáció tagjai biztosan kívülről fújják ezen sorokat, egy régi klasszikus, az Illés együttes egyik dalából idéztem fentebb. Én csak névről ismertem őket, viszont valamelyik reggel a rádióban készülődés közben meghallottam, s ez a refrén bogarat ültetett a fülembe. S ha egy kósza gondolat, egy fél mondat megtelepszik az agyamban, az sok esetben addig nem hagy nyugodni, amíg a klaviatúra rengetegében ki nem bontogatom.
Most is meg kellett szabadulnom tőle.
Gondolatok, betűhalmazok…
Az ember gyakran képes elveszni az útvesztőikben. A különféle médiumokból számos információ zúdul ránk, s bizony két kézzel kell kapkodnunk a valós, értékes tartalomért. A hírek nagy része ugyanis selejt, arra sem érdemes, hogy elérje hallójáratainkat. Érzékszerveink naponta információk százával, ezrével kerülnek kölcsönhatásba, s bizony nem könnyű eligazodni a reklámokból, szórólapokról, internetről ömlő, burjánzó, bennünket bombázó mondanivalók tengerében.
Nagy részük iszonyatosan idegesítő, sőt teljes mértékben irritáló. Meg kell tanulni befogadni az értékeset, s kézlegyintéssel elhessegetni az értéktelent. Mint egy rostán, ki kell szűrni az építőt, messzire űzni a demoralizálót.
Nekünk felnőtteknek persze jóval egyszerűbb. Szokták mondani: a rutin meg az évek. Az élettapasztalatunknak köszönhetően könnyebben tudunk különbséget tenni jó és rossz, értékes és értéktelen között. Mi még szerencsére,- a nálam idősebbek meg főleg- még olyan világban nőttünk fel, amikor a médiumok tömkelegéből nem zúdult ránk a szenny, a mocsok. Nem akarták lenyomni a torkunkon az értékelhetetlent, a követhetetlent, a vállalhatatlant.
Ti, kedves gyerekek azonban nehezebb helyzetben vagytok! A celebműsorokból, sorozatokból, reklámokból, tévéműsorokból, mindenhonnan azt kapjátok, hogy kövessétek a rosszat, vegyétek a feleslegeset, váljatok olyanná, ami nem természetes! Titeket már a rossz, a negatív, a követhetetlen borít be a nap minden percében, az élet szinte minden rezdülésében. Tisztelet azon kevés műsorkészítőnek, szellemi táplálékot gyártónak, akik természetesen icipici cseppet jelentenek a kultúrfertő mindent behálózó mocsarában.
Mit mocsár, óceánként hömpölyögnek ezen dolgok mindennapjaitokban.
Nem irigyellek benneteket.
Megmondom őszintén, nagyon nem lennék a helyetekben, nem szeretnék gyerek lenni a mai világban.
Ezért szólok most hozzátok!
Van egy hely ugyanis, ahol kizárhatjátok gondolataitokból ezt a sok szemetet, amikkel a televízióban, interneten szembesültök nap mint nap.
Egy hely, ahol számos pozitív üzenettel, gondolattal találkozhattok, melyek megerősíthetnek benneteket az élet igazi értelmében, iránytűként, követendő példaként szolgálhatnak mindennapjaitokban.
Hogy úgy éljétek az életeteket, ahogyan azt egy tizenéves gyereknek kell: tartalmasan, céltudatosan, önfeledten.
Higgyétek el, könnyű elsüllyedni az érdektelenség, a mocsok, a szellemi igénytelenség mocsarában! Ha nincs nálatok evező, nagyon hamar elnyelhetnek benneteket a hullámok!
Éppen ezért gondolkozzatok, gondolkozzatok, gondolkozzatok!
Ahogy a jegyzetem elején említettem.
Véssétek agyatokba a pozitív gondolatokat!
Ne hagyjátok, hogy konkoly kerüljön a búza közé! Az ugyanis legtöbb esetben sajnos mérgező.
Lássátok meg végre igazán a fától az erdőt!
Hogy hol? Csak ismételni tudom önmagam: gondolkozzatok, gondolkozzatok, gondolkozzatok!
A válasz közelebb van, mint gondolnátok.
Az iskola falain belül.
Lépten- nyomon belebotolhattok! Csak nyitott szemmel járjatok!
A falakra pillantva csak pozitív üzenetekkel találkozhattok! Ezeket kövessétek, szolgáljanak számotokra szellemi iránytűként!
Vezérlő csillagokként. A falakon elhelyezett pozitív tulajdonságok vezessenek benneteket pislákoló mécsesként a nagybetűs élet viharaiban.
S ha bármikor nehéz útelágazáshoz érkeznétek, egy a lényeg:
Jussanak eszetekbe, s gondolkozzatok, gondolkozzatok, gondolkozzatok!
Ez a kulcsszó.
A csákány, amely szétzúzza a korlátozott elme betonfalát.
Higgyétek el megéri!
Ne csak nézz hát ifjú diák, hanem láss is!
Minden ott van a szemed előtt, csak akard észrevenni!
A második otthonodban.
Is.