Kedves Gyerekek!
Ugye ismeritek a népmesét, amiben a király világgá kergeti a leányát, mert azt merészeli neki mondani, hogy annyira szereti, mint más ember a sót? A vén atyafi nem tudta ezt mire vélni, ezért kiebrudalta csemetéjét a palotából.
Holott tudjuk: a királykisasszony nem a levegőbe beszélt. Az étel só nélkül olyan, mint az élet célok nélkül.
Ízetlen. Színtelen, szagtalan.
Olyan semmilyen istenigazából.
Akárcsak olvasás nélkül. A 21. században, ebben a felgyorsult, globalizált, digitális eszközöktől átitatott világban egyre nehezebb az olvasás felé orientálódni. Az információk digitálisan zúdulnak ránk, a könyvek, a nyomtatott újságok egyre inkább veszítenek népszerűségükből.
Sajnos.
Pedig aki szeret olvasni nyomtatott könyvből vagy sajtótermékből, tanúsíthatja, hogy semmihez sem hasonlítható egy újonnan megvásárolt könyv vagy friss újság illata.
A helyzet azonban a valóságban az, hogy a mobiltelefonok, a tablet, az asztali gépek, a különféle játékok elterelik a figyelmet erről az egyébként remek elfoglaltságról.
Pedig olvasni jó. Az olvasás valódi érték. Kincs.
Igazi kis sziget a tornádóként végig söprő digitális fergetegben.
Fejleszti a szókincset, a szóbeli kifejezőkészséget, segít a logikai összefüggések megértésében, fejleszti a képzelőerőt, a fantáziát. Tágítja az ismereteinket, műveltebbé tesz bennünket.
Egy jó könyv elvarázsol. Egészen más világba vezet. Új távlatok nyílnak meg általa.
Hogy megtaláljátok ezt az ösvényt, iskolánk vezetősége ettől a tanévtől ismét egy remek ötlettel állt elő. Az olvasás népszerűsítése érdekében az alsós és felsős gyerekek számára egyaránt egy-egy olvasósarkot alakítottak ki, ahol esztétikus környezetben hódolhattok ennek a sajnos egyre inkább háttérbe szoruló szenvedélynek.
Nem lenne szabad, hogy háttérbe szoruljon!
Az új, egy varázslatos világ, az új információ iránti szikra mindenkiben benne kell, hogy legyen!
Ne hagyjátok, hogy kialudjon a parázs!
Só. Jegyzetem elején azzal nyitottam, hogy a mesebeli király számára milyen degradáló erővel bír. Persze a történet végén megtapasztalta, milyen is valójában a leves só nélkül.
Mint az élet olvasás nélkül.
Ízetlen. Színtelen, szagtalan.
A só fontosságát gondolom nem is kell tovább ecsetelnem. Persze, találkozhatunk vele negatív szövegkörnyezetben is, elég ha csak a Mónika-show-t, vagy egy másik „gyöngyszemet”, a Balázs-showt említem a közelmúltból. Aki csak egyszer látta ezeket a tévében, tudja miről beszélek. Selejt. Szellemi kútmérgezés a sokadik hatványon.
Só itt, show ott: 1:1 az arány a mérleg serpenyőjében a pozitív és negatív jelentéstartomány csatájában.
Billentsük hát a mérleget a pozitív irányba!
Használjátok ki az olvasósarok nyújtotta lehetőségeket! Kapjatok minél többen érdekes, igazi üzeneteket hordozó, tartalmas olvasmányokat a kezetekbe! Legyen az mese, vers, novella vagy akármi! Adjatok egy csipetnyi ízt az életeteknek! A kellékek adottak, az esztétikus háttér biztosított. A jól felszerelt iskolai könyvtárunk pedig biztosítja a megfelelő alapanyagot.
Kezdődjék hát a valódi show!
Legyél te is olva(show)!
Egy csipetnyi ételízesítő szürke mindennapjaidban.
Hidd el, megéri!