A költő …
Versek írásával oly sok időt tölt Ő,
hogy kiírjon magából mindent,
ahhoz kevés egy emberöltő!
Fészket raknak a motívumok,
néha fejtörők, olykor szimbólumok, van
hogy reakcióba lépnek gondolatok!
Alkotni kész a felvértezett kéz,
tollával ismét húzza az ekét
barázdabillegető számolja a
sorokat…kicsit másképp!
Nemrég még világos volt odakint…
aki magából ír, az nem ismer kínt,
mit az idő múlása sokakban előhív!
Fontos, hogy az eszme,
jusson el jó messze, ezt az olvasó szeresse,
erejét szívéből ne menessze, s üzenetét
soha ne feledje!
Mikor eljön az éj, a tehetetlenség
számára nem erény, képes feláldozni
szabadidejét, hogy az olvasóban, újra…
újra felkeltse a reményt!
Eljön az idő, mikor kőbe vésik nevét, s
az elmúlás hatalma elszívja minden lélegzetét,
„a szó elszáll, az írás megmarad!...” e bölcs
gondolat, talán majd sokakat megragad!
Irkája megpihen, ajkán a szó már rég rideg,
életműve végéhez érve, pontot…majd a Révész tesz,
mozdulatlan a kéz…tollával…már nem húz ekét!