André Chérnier: Emlék
Ez az emlék mindmáig meghat és szívemhez szól,
Mikor ő maga teszi ajkamhoz a fuvolát,
Mosolyogva hívott az ölébe, közel a szívéhez,
Győztesként szólítva magához,
S mert esetlen és bizonytalan vagyok segített
Egy leheletet fújni, mely szépen összecseng
És oly tiszta..
Majd bölcsen megfogta kezemet és ujjaimat,
Felemelte majd leengedte őket újra meg újra,
Így adva biztatást nekik, ámbár gyengék még ahhoz,
Hogy a zengő kis réseket lefogva daloljanak.....
Fordította: Radovics- Méder Lili