Betakar az ősz
Valami megváltozott...
most valahogy máshogy fúj,
más a mondandója,
új illatok rendeződnek kecses harmóniába.
Fájdalmas elengedés ez a természet részéről, az ember számára...
hullanak a fákról a falevelek, olykor hangosan, van hogy nesztelen
számukra kevésbé kellemetlen
a talajra érkezés.
Bekíséri őket az őszi szél ,
onnét utazhatnak tovább,
szökkennek, bukfencet hánynak,
életesen élükre fordulnak, mindegyik párját ritkító szépség.
A korona csúcsáról
fokozatosan eltűnnek
az utolsó sárguló tenyeresek is.
Pompás avaron kanyarog tovább a sereg,
megszelídülten.
Kiváltság ez a látvány a szemnek,
fogócskázik a szín, s a forma,
rendületlen, pazar játékukat
a szellő irányítja.
Terelgetik a nagyok a kisebbeket, így építenek menhelyet az apró népeknek bérbe adják erre az évszakra, ezt az óriási tarka-barka halmazt.
A színek kavalkádja ezrivel alakítja át
a talapzatot látványos mozaikká.
Művészi, gigászi alkotás, ily módon ágyaz meg az ősz.
Betakarózik gyengéden a téli fagy elől -e mezítelen föld.
Írta: Borsos Tamás