Borsos Tamás: Álomhegyen át…
Nézd csak, kisöreg!
Pennát ragadott a mesékről
regélő, csendesen figyeld majd,
miről is mesél Ő!?
Csörtet a mese nesze, képzeleted
ajtajának küszöbe előtt.
Elképesztő képszerkesztő indítja
útnak hadát, s kívánja számodra
a mézédes álmoknak raját.
Üde, s kellemes hangon szólít meg téged.
E pillanatban többé nincs mitől félned!
Kérned sem kell semmit, óhajod Őnéki
parancs, minden mire vágysz, egy
szempillantás alatt válik valóra.
Ha falóra vágysz, máris a tiéd!
Menj bátran tovább a kívánságok
hegyén! Légy merész, bármennyire is
meredek! Te ismered igazán kis világodnak
zegzugát!
Utazz hát álmos völgyön, s bércen át!
Ne várd a bút, s bánatot.. ők, most
nem kísérnek utadon. Megfutamodtak
mind a ketten, hogy –e perecre gyúrt percek,
csak érted peregjenek!
Gyere! Menjünk tovább!
Nini! Amott egy sárkány,
színes tüzet okád, segítője
ő a Napnak, mert sugarai
egy picit alábbhagytak, s
a rét virágai majd
megfagytak!
Skubizd a távolt kispajtás!
Ott csúszik szivárvány hátán
a szeretet, öleld hát őt bátran
pihe-puha, vágyakozó kebledre!
Ő is csak érted él!
Óh! Mi az ott a másik féltekén?
Már látom is! Meseszép!
Jóság magját hinti el a szél.
Nini! De hisz te félsz, s remegsz!
Kérlek, ne tedd! Megóvunk mindentől
mi bármikor ellenedre tőr! Törj ki bátran
a féktelen csendből!
Ha netán valamikor megbotlanál,
álmaid olykor göröngyös útján,
gondolj Miránk, s arra, hogy
ébredéskor ismét Mi várunk reád!
Kérdezhetek tőled valamit?
Kis cimborám! Veled szokott
olyan történni, hogy legszívesebben
ordítanál egy jó nagyot, ha fáj?
De úgy, mint mikor kalapács méri rá
fájdalmas zaját kicsiny kis ujjaidra?
Csak fújja, s indítja újra útnak
képzeletnek szárnyát a szél…
S kapja fel ismét, a gyermekded
gondolatok számtalan szeletét.
Bocsáss meg kérlek!
Történetünk lassan a végéhez
érhet, de csak akkor, ha te is
akarod! Osonj ki bátran azon az
ablakon, amelyen át idetaláltál!
Még találkozunk, örültem Neked!
Publikálta: Módis Tamás
blogszerkesztő