Ami most bennem teret nyert,
…az nem én vagyok!
Lehetek-e olyan, milyet e világ még nem ismert?
…nem! Nem akarok!
Csordultig telt bennem a változás iránti érzület…
…nem maradhatok olyan, amilyen vagyok!
Okolhatom magamban-magam, hogy miért –e kitérő?
…félem, hogy bennem van, félem, hogy magamra hagy!
Marhatom verejtékes bőrömet, s kiapadhat lelkem üdítő forrása…
…ezt nem hagyhatom!
Dalolom búm, s bánatom.
...kérdem én! E világot, hogy is bánthatom?
Nem várhatom tovább a változást idéző jövőképeket…
…megrészegít a múlt, fékezi tettemet, nyilvánvalóvá vált, hogy rettegek!
Billogot kapott lelkem, amiért másokat meggyötörtem!
…tudtam is, meg nem is…én…én haszontalan lény!
Mégis csak súgta a gonosz „én”…még…még, te lelketlen lény!
…érzem belül az énemtől való rideg távolságot…
Pedig se lánc, se rabiga, se hontalan létforma.
…mégis mintha a gondolatok súlya… agyonnyomna!
Nyomtalan nem marad, se a tett, se a gondolat!
…figyelmeztet a szél, eközben fegyelmez a tenger, ébresztenek a tavaszi esőcseppek!
Szólít a föld: -Hé te! Ne öld ki örökzöld lelkedből a hajtásokat!
…légy! Légy te a felemelő szellő, a rikító nyári mező, s eleven köd!
Néha rejtsd el azt, amiért magad őrlöd!
…ha most még tátongó szakadékot is látsz lényedben…
Ez is te vagy!
….emberi! Emberi vagy!
Csupán Isten az, ki embernek felette van!
…megtermett a Földre hintett lélekmag.
Nincs rossz, se jó mag!
…csak te vagy! Te vagy, jómagad!
Forgasd csak a kérdéseket, forgasd őket bátran…
…a válasz csak néhány szó!
A „miért” még várat magára!