Éjjeli gondolatjárat…
Még szeplős az éjszaka,
még annyi minden belefér,
fülemben zeng százféle refrén,
zsenge füvön siklik a kasza.
Sikolt a szél, erős fa állja útját,
elsírja növénynek, s állatnak búját,
talán a szakadék lesz az, aki kitárja
karjait, s majd leveti magáról poros
gúnyáit.
A bor magában forr, s dúl,
keresi társát a mámoron túl,
vesződik, bukdácsol, a balga
gondolat, az ész érvekkel táncol.
Micsoda pezsgés, zsong az ének,
beleborzong háta a setét éjnek,
andaltó maga a pillanat, van, hogy
egy-egy emlékkép bevillan.
Nehéz felidézni az épen, tisztán
maradt képeket, nem vagyok benne
biztos, hogy erre elmém még képes-e?!
Zsibbadt agyam, hamarosan feladja,
körülnézek:…nincs itt más, csak jómagam!
Borsos Tamás