Kettőnk Gyümölcse
Pillangók raja színezi most varázslatossá az eget,
hisz kettőnk gyümölcse végre megszületett.
Csőszt fogadnak fel a csillagok, hogy ő őrizze
tovább, eme csodás pillanatot.
Csupán csak gondolat szárnyán szállt léted, ekkor
már édesanyád és én vártuk minden egyes lépted.
Égszínkékre váltottak a fellegek, amikor végre
karjainkban tarthattuk parányi kis termeted.
Születésed pillanata fantasztikus örömóda,
nem is történt még ennél szebb dolog az ember
teremtése óta.
Benned egyesült a remény, s a vágy sugara,
Te magad vagy létezésünk eddigi legmagasabb foka.
Évszakok zengik kacajod, csókjaid,
mint zamatos nektarin édesbítik ajkaink.
Jöhet alkonyat, utána éj, s majdan pirkadat,
a boldogságból fakadó pír festi ragyogóvá arcunkat.
Keblére emel édesanyád szüntelen, ilyenkor
a béke szigete honol meg drága kis szívében.
Tenyerünkön hordozunk mi mind a ketten,
Úgy ölelünk, ahogy az embert öleli az Isten.
Mindig gondoskodunk, s vigyázunk majd reád,
Befogadásodra, már oly rég felkészült e világ.
Mi vártuk leginkább jöttöd pillanatát, az, hogy
velünk vagy, felülmúl minden várakozást.
Apa és anya szelíden, s óvón kísérnek majd utadon,
…később talán te leszel az, ki őket bíztatod.
Csak annyit kérünk tőled: Légy állhatatos, s mindenkor
önmagad! Hazavárunk téged: Anya és apa!