Ma még akarok egy újabb lélegzetet venni…szabadon.
Fölébredni, s hörpinteni egy kávét a teraszon,
forrón, hagyni, hogy a zacc játszadozzon ajkamon.
Ma még akarok egy jó nagyot szippantani a valóságból,
feltekinteni az égboltra, s zuhanni együtt az egek szántóival
a magasból, alá a józan világba.
Ma még akarok ölelni, kitárt karokkal, mint az Albatrosz
szárnyaival, akarom csak úgy szelni a beláthatatlan eget.
Ma még akarok feleségem, s fiam mosolyával takarózni,
kettejük tekintetében meglelni önmagam.
Eszemben sincs az elmúlás kedvére adózni!...
Ha nagyra is rúg adósságom, majd szeretetemmel kiváltom…
én –magam!
Ma még akarok estére egy elcsendesedett világot,
ahol hallom, hogyan nyílnak a virágok, s hallom szerény
vágyaimat is.
Ma még akarok együtt lélegezni a családommal.
Ma még akarom…ezen a napon, Kedvesem szemeiben merengőn
figyelni, s látni , hogy szíve ragyog
Ma még akarok…még annyi mindent akarok!...