Múzeumpedagógiai foglalkozás a könyvtárunkban

Vendég előadó: Piroska János helytörténet kutató, hagyományőrző
„A magyar népmese fontosságáról beszélni, a mesei élményt megtapasztalni kell…” Leszkoven László

A magyar népmesekincs rendkívül gazdag, más népek meséihez képest már a számadatokat tekintve is. Minden mesének számtalan értelmezése lehetséges, annak megfelelően, hogy ki a befogadó – olvasó vagy mesehallgató.
A magyar népmese ugyanis közvetlenül dolgozik a magyar lélekkel, a mesei élmény elérése ezért is mindenki számára adott és egyedi: mindenkinél és mindenkor más és más.
A magyar népmese őserővel bír és ősi energiákat, teremtő erőket mozgat meg. Igaz lehet, hogy mindenkinek megvan a maga magyar népmeséje, melyben magára talál, az életére ismer, de minden egyes népmese tartogat mindenki számára meglepetést. Útmutatók és útravalók – a magyar lélek iránytűi. Nincs olyan lelki vagy érzelmi probléma, akadály, aminek leküzdésére ne találnánk a magyar népmesékben segítő, emelő gondolatokat.

Ma „A három kismalac” történetével ismerkednek meg a gyerekek – egy kicsit más formában. Ahogy azt Jancsi bácsi ismeri. Megvilágította a cselekmény összefüggését a népi időjóslással, a fagyosszentek, Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget megfigyeléssel.

• A téli és a tavaszi napforduló időpontjára esik ez az esemény, március 18, 19, és 21. 
• A kismalac zsákért ment, tehát itt jelenik meg a zsák szimbólum. A három személyt a farkas háromszori bekérezkedésével kapcsolja össze. A zsák szájának összekötését, a meleg napokat követő hidegre érti.
• A magasba, a fa tetejére mászó malac megközelíti a felhőket – képi ábrázolás – felfelé szálló meleg levegő.
• Május 25-e az utolsó fagyosszent, amit a kopasz farkas jelenít meg.

Ezzel a foglalkozással a hétköznapi mesenézés, a mesevilág többirányú értelmezése valósult meg. 

2017. december 21.  Csécseiné Mihályi Edina - Tóthné Szathmáry Irén