Tavaszi reneszánsz…
Ébresztő! A hálószabó tavaszi szellőt sző.
A madarak kéretik az eget, hogy aki nála
épp sepreget, csiklandozzon meg egy bárányfelleget,
mely majd magából, tavaszi cseppeket ereget.
A tél eközben szennyest tereget,
tisztára mossa a beszürkült égi sereget.
Üzen ő a varjaknak, hogyha már kellően
jól laktak, álljanak bátran tovább egy távoli országba!...
A fák is érzik a változást, bekopogott hozzájuk
a fakopáncs, hírét vitte nékik is a tavaszról,
közben ők elkezdik a befagyott kérget levetni magukról.
A vakond a földalatti "népnek" üzen,
hála neki, ettől az üzenettől zeng minden üreg,
mint egy fürge ürge, jut el mindenhová
a megújulás magasztos híre.
Morcosan ébrednek a hegyek, ők azt hitték,
hogy csak álmodják a telet, csúsznak egymás
hegyén-hátàn a vad szelek. Zöldellnek a völgyek,
a mélyből a szunnyadó források felszínre törnek.
A fenyvesek szerencséjükre mindig örökzöldek,
az égboltot szántók újabb dalokra kélnek!
A rétek, s a legelők pompás virágokat örökölnek,
mely magokat a szél a szorgos állatokkal közösen
szórja szét a Föld kerekén.
...Talán az ember várja leginkább az újjászületést!
Mindenben a rügyet keresé, szomjazza a madarak felüdítő, pezsdítő énekét!
Minden tavasz mást hoz magával, azonban magában rejti örökzöld jegyeit,
ilyenkor az egész világ ezeket a jeleket keresi!
Figyeld te is! Légy szemfüles!