Nos, kedves olvasó, ha valaki azt gondolja, hogy az alábbi interjúban celebénekesek kerülnek reflektorfénybe, már most le kell, hogy hűtsem az érdeklődését. Ez nem az a rendezvény, nem a tévéműsorok halálcsillaga. A kereskedelmi médiában magukat sztároknak nevező, nulla teljesítménnyel a hírnévben fürdőző "sztárocskák" csupán sötétséget árasztanak magukból ezen szentjánosbogarakhoz képest.
Óriási a kontraszt.
Az alábbi beszélgetésben tehát nem nyekergő, tehetségtelen „sztárok” emelkednek piedesztálra, hanem egyszerű, hétköznapi emberek. Igazi értékteremtők. Hatalmas szívvel, mély, emocionális lélekkel.
Nagy duettet alkotva. S kéretik a jelzőt csupa nagybetűvel érteni. Egy igazán nagy duettnek eme formában kell tündökölni.
Tökéletes párost alkotnak. A mindennapok taposómalmában zökkenőmentesen kiegészítik egymást. Hasonló értékrendszer, racionális gondolkodás, s természetesen a közös élmények. Ezek fűzik össze lélekben őket, megbonthatatlan fonalként. Hasonló célok, elvárások mentén építik karrierjüket, egyazon értékeket tartanak lényegesnek. Megkönnyítve ezzel saját munkájukat, s az általuk imádott gyermekek mindennapjait.
Nemcsak a közös munka a kapocs. Az élet számos területén egy húron pendülnek. Közös kottából játszanak. A hétköznapok útvesztőiben vállt vállvetve küzdenek egymásért, tanítványaikért.
Az elérendő célokért. Határozott célkitűzések köré fűzték fel életüket. A sok pici gyöngy tudatosan összeálló láncolatot alkot. Kedves , szeretetreméltó emberek, akik nagy gondot fordítanak szakmai fejlődésükre, előrehaladásukra. Nem szeretik a langyos vizet, határozott, előremutató meglátásokkal operálnak.
A hivatásuk az életük, mindemellett családcentrikusak, s igazi közösségi emberek. Fontosnak tartják a baráti kapcsolatok ápolását, ők még az a generáció, akiknek sokat jelentenek a múltból merített értékek. Nem menekülnek a vita elől, tudják, hogy a konstruktív, érvekkel alátámasztott vita mindenki épülésére szolgálhat.
Még a vak is látja, hogy népszerűségi indexük a fellegeket ostromolja. Ahová lépnek, az atmoszféra megtelik élettel, pozitív energiát pumpálnak a környezetükbe. Számos szakmai siker kövezi útjukat, tanítványaik ódákat zengenek szeretetükről, lelkiismeretes munkájukról.
Két szív, egy lélek. Összenőttek, mint a folyóparti füzek. Mi pedig nagyon reméljük, hogy még sok éven át folytatják eredményes, lelkiismeretes munkájukat egészségben, jókedvben, környezetük nagy örömére.
Őszinte barátok: A nagy duett
Kedves Olvasóink! Ez az igazi Nagy duett. Ha látni akarják, nem a kereskedelmi szennymédiára kell kapcsolniuk. Jöjjenek csak be hozzánk, vagy írassák be gyermekeiket a leendő osztályaikba! Egy mindenkiért, mindenki egyért. Minőségi kohézióteremtők. Személyük garancia a minőségi munkára, gyermekeik szellemi,lelki fejlődésére.
Vendégszoba rovatunk mai vendégei Vastaghné Szűcs Gabriella és Földiné Jakab Edit tanítónők. Iskolánk elismert pedagógusai, színes egyéniségei. Az igazi nagy duett. Fogadják szeretettel a velük készített interjút!
Még a vak is látja, milyen jó párost alkottok, szakmailag és emberileg is. Hogyan és mikor alakult ki közöttetek ez az erős kapocs?
Edit: Még a 2007/2008-as tanévben Gabi osztályában tanítottam két tantárgyat. Nagyon szerettem azt az osztályt, nagyon egy hullámhosszon voltam már akkor is Gabival. Aztán a következő tanévtől GYES-re mentem jó néhány évre, de a kapcsolatunk nem szakadt meg. Sokat beszéltünk telefonon, jött hozzám.
Gabi: Az egész úgy kezdődött, hogy a 2007/2008-as tanévben, az akkori 3-os osztályomban Edit betanított. Igazából már ekkor kiderült, hogy elég jól együtt tudunk működni. Aztán év végén ő elment GYES-re, de kapcsolatunk nem szakadt meg. Míg otthon volt, ez idő alatt is rengeteget beszélgettünk, vagy találkoztunk. Már ekkor kiderült, hogy nagyon sok közös érdeklődési pontunk van, és szinte egyformán gondolkozunk. Örülök, hogy sikerült rábeszélni jöjjön vissza mellém párnak. Nagyon „egy húron” jár az agyunk, így szinte minden fontosabb dolgot azonnal meg tudunk oldani. Két szív, de egy a cél.
Edit: Nagyon örülök, hogy Gabival dolgozhatok. A közös dolgokat mindketten egyformán látjuk, azonos a cél és a hozzá vezető út. Segítjük és támogatjuk egymást.
Mikor kerültetek intézményünkbe, ez az első munkahelyetek?
Edit: 1998-ban kerültem az iskolába, akkor még adminisztrátori feladatokat láttam el. Ez az első munkahelyem, még Andó Lászlóné volt Iskolaigazgató Asszony „keze” alatt dolgozhattam. Nagyon megszerettem a vezetőséget, az iskolatitkár Erzsikét, akik mellett a mindennapjaimat töltöttem. Rendkívül sokat tanultam tőlük, nemcsak a feladatkörömhöz kapcsolódóan, hanem az életről. Mai napig hálás vagyok érte. Hamar eldöntöttem, hogy én is szeretnék a tanítói pályára állni, így a munkám mellett elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát. 2003. óta tanítok.
Gabi: Nekem ez az első munkahelyem. Én 1986 augusztusában kerültem ide „képesítés nélküli nevelőként”, egy évre. Ebben a tanévben nagyon megszerettem ezt az iskolát, az itt dolgozó kollegákat. Nagyon hálás vagyok Vinczéné Anci néninek és Fábiánné Jucika néninek, akik folyamatosan bíztattak és bátorítottak, hogy ezen a pályán a helyem. A mai napig végtelenül hálás vagyok nekik. Majd 1990-ben ismét visszatértem, már végzett pedagógusként. Azóta folyamatosan itt dolgozom.
Hogyan látjátok, mik a legfőbb különbségek az akkori gyerekgeneráció és a mostani között?
Edit: Úgy érzem nem áll a szülő úgy a gyereke mögött, mint akkor. Viszont az elvárás megvan a gyerekük felé. Sokkal több szorongó gyerek van, illetve nagyobb az elhanyagolás. A rohanó világnak köszönhetően kevés idő jut a gyerekre, nincs meg a kellő következetesség.
Gabi: A mai egy felgyorsult, túlpörgött világ. Mindenki rohan, nincs idő semmire. A mindennapokat csak hajtja az ember, és itt valahol elsikkad, elvész a gyerek. Kevés időt töltenek a családok együtt, mert mindenki pénzt keres. Sokan úgy gondolják, hogy az iskola majd mindent megold, így nem állnak a gyerekek mögé. Ezzel szemben viszont az elvárások igen csak magasra nőttek. Sajnos ez magával hozza, hogy egyre több a szorongó, adott esetben magatartás problémás gyerek.
Mi minden szükséges ahhoz, hogy az összhang a munkában és minden téren, hosszú távon fennmaradjon?
Edit: Nagyon fontos, hogy a cél, amit az osztállyal kitűzünk magunk elé, azonos legyen. Tanítás-tanulás terén szinte ugyanúgy gondolkodunk, egymás véleményére mindig számítunk. Hosszú távon is fontos a megfelelő kommunikáció és őszinteség a másikkal szemben.
Gabi: Szerintem a legfontosabb egymás iránti tisztelet, az őszinteség, a tolerancia, az alkalmazkodás és a megfelelő kommunikáció. Ha ezek megvannak mind együtt, akkor már jöhetnek a közös célok. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert végtelenül egyformán gondolkozunk.
Gondolom, előfordulnak azért néha viták köztetek, ha igen, azok elsősorban miből fakadnak?
Edit: Vita nem volt még közöttünk. Egyet nem értés igen, ami szerintem teljesen normális, de elég gyorsan meg tudjuk beszélni. Olyan természetesen előfordul, hogy a mindennapi gondoknak, stressznek köszönhetően feszültebbek vagyunk a kelleténél, de mindketten jól tudunk alkalmazkodni, toleráljuk a másiknak.
Gabi: Az elmúlt 5 évben köztünk még vita vagy veszekedés nem volt. Elég érzékenyek vagyunk mind a ketten, így ha valami gond van azt a lehető leghamarabb meg is beszéljük. Természetesen nem mindig vagyunk egy véleményen, de ilyenkor átrágjuk magunkat (2 perc alatt ) a témán minden oldalról és kompromisszumot kötünk. Fontos, hogy tudjunk egymás véleményéről. Egy–egy ilyen eset után egy kis humorral azonnal oldjuk a feszültséget, ha van…
Mindig a tanári pálya vonzott benneteket? Sosem kacérkodtatok más foglalkozással?
Edit: Vegyésztechnikusként végeztem, de az iskola befejezése után hamar eldöntöttem, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni. Miután az iskolába kerültem, előjöttek a gyerekkori emlékeim, amikor tanító néni szerettem volna lenni. Innen már nem volt nehéz elindulni.
Gabi: Én mióta az eszemet tudom, mindig tanítani akartam. Pedagógus családból származom (nagymamám, anyukám, és keresztanyám is tanítók voltak). Ők igen nagy hatással voltak rám. Gyerekként otthon folyton iskolásdit játszottam. Volt kb. 12–14 babám, akik rendszeres oktatásban részesültek. Így az én fejemben meg se fordult más pálya.
Mi adja számotokra ennek a munkának a savát-borsát?
Edit: Szeretem a gyerekeket, a körülöttem lévő iskolai miliőt. Fontos számomra, hogy a jövő nemzedéket ne csak tudásra, hanem a mindennapi életre tanítsam, ahogyan példakép pedagógusaim is tették.
Gabi: Igazából a gyerekek. Az a sok csillogó szempár, vagy csak egy ölelés, egy huncut mosoly, egy odacsempészett rajz, vagy egy összetört keksz vagy „egy igazi aranyköpés – gyerekszáj”… Ez mind arra példa, hogy nekünk nem csak tanítani kell, hanem az életre nevelni. Ezek visszahozhatatlan pillanatok.
Mesélnétek az olvasóknak néhány gondolatban a szakmai életutatokról? Hol végeztetek és milyen emlékeitek vannak azokról az éveitekről?
Edit: Az általános iskolát ebben az iskolában végeztem. Sok példakép tanítóm, tanárom van innen. Középiskolai éveim az akkori Erdey-Grúz Tibor Vegyipari Szakközépiskolában töltöttem. Szerencsésnek tartom magam, mert nagyon jó tanáraim voltak. Nehéz lehetett ennyi kamasz, tanulni nem akaró gyerekkel elbírni. A főiskolai éveim alatt már itt dolgoztam, ami szintén nagy előny volt, mert nagyon sok segítséget kaptam. 2003/2004-es tanévtől tanítani kezdtem. Nagy Krisztina, akkori párom mellett nagyon sokat tanulhattam. Úgy éreztem a gyerekvállalás előtt szeretnék szakmailag fejlődni, így amint lehetőségem volt rá, másoddiplomaként közoktatási vezető és pedagógus szakvizsgát szereztem. Aztán 5 év boldog és kiegyensúlyozott gyerekeimmel eltöltött év következett számomra. Mindent a családomnak szenteltem és élveztem az itthon töltött napokat. 2013-óta újra tanítok, közben minősítő eljárás keretében megszereztem a Pedagógus II. fokozatot.
Gabi: Én az általános, közép, és főiskolámat is Debrecenben végeztem. 1990-től dolgozom itt. Nyolc évig volt tanító párom Dandé Lászlóné Éva. Nagyon hálás vagyok azokért az évekért. Nagyon jó kis osztályaink voltak, akik szépen helyt álltak/helytállnak azóta is az élet különböző területein. 1999 és 2004 között otthon voltam két gyönyörű kislánnyal. Megvallom őszintén életem egyik legszebb időszaka volt. 2004-2013 között két csapatot vittem végig. Minden osztálynak, csapatnak megvan/megvolt a maga szépsége és nehézsége. 2013 óta tanítunk töretlenül együtt Edittel. Közben én is átestem a minősítő eljáráson, így sikeresen megszereztem a Pedagógus II. fokozatot.
Mit tekintetek az eddigi legnagyobb szakmai sikereteknek?
Edit: Legnagyobb szakmai sikerem mióta visszajöttem, hogy tavaly egy nagyon sikeres 4. osztályt engedtünk fel Gabival a felső tagozatba. Mindent elértünk velük és kihoztunk belőlük, amit szerettünk volna. Ezt tükrözi, az év eleji bemeneti mérésük és félévi érdemjegyeik is, ami osztályszinten ugyanannyi, mint 4. év végén volt. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Gabi: Kettőnk tekintetében hogy egy nagyon sikeres négy év áll mögöttünk. Az osztályunk bármilyen versenyen indult mindig nagyon szép, dobogós eredménnyel szerepelt, vagy ha nem is volt dobogós, de a legjobbak között volt ott. Végtelenül büszkék vagyunk rájuk, mert amit beléjük sulykoltunk azt kamatoztatják felső tagozatban is. Ezt bizonyította az év eleji mérés vagy a félévi eredményük.
Magam szemszögéből óriási sikernek tekintem, hogy megkaptam Hajdúsámson város Pedagógiai díját illetve, hogy elnyertem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától a Népművészet Ifjú Mestere díjat.
Éreztétek már úgy, hogy akkor most ennyi volt, holnaptól mással akarok foglalkozni? Ha igen, miből fakadt ez?
Edit: Szerintem mindenki érzett már ilyet. Nagy iskola vagyunk sok gyerekekkel, sok kollegával és szülői elvárásokkal. Maximalista vagyok, néha úgy érzem, nem lehet megfelelni mindennek együtt, ilyenkor elkeseredem.
Gabi: Igen volt már ilyen érzésem. Időnként túlságosan is maximalista vagyok, és ha nem úgy megy valami, ahogy elképzeltem az elkeserít. Nagy iskola, sok gyerek, sok kollega, magas szülői elvárás.
Könnyen átlendültök a holtpontokon?
Edit: Viszonylag könnyen, de vannak az embernek barátai, akik átsegítik ezeken.
Gabi: Szerencsére igen. Ilyenkor Edit vagy a barátaim „löknek” egyet rajtam.
Mindkettőtöket pozitív, optimista embernek ismerlek. Honnan ez a gondolkodásmód, van-e valamilyen ars poeticátok az életre?
Edit: Én azt gondolom, az életet csak optimistán és pozitívan lehet felfogni. Az állandó félelmek, negatív érzések becsavarják az embert és azt veszi észre, csak rossz dolgok érik az életben. Bizakodó vagyok és igyekszem mindenben a jót meglátni.
Gabi: Én nagyon sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, szüleimnek. Az ő életszemléletük, hitük, kitartásuk, ami időnként makacssággal is párosult valahogy belém ivódott. Sokszor hallottam nagyapámtól: „Ha kirúgnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!” Sose magyarázták túl ez mit jelent, de az érzés, ami mögötte volt, az valahogy olyan természetes volt. Ők is nagyon pozitívan, optimistán tekintettek mindenre. Én is ezt igyekszem valahogy a gyerekeimnek átadni.
Három generáció-közös cél
Szerintetek milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy a mai, egyre inkább elszemélytelenedő világban valaki igazán elérje a céljait?
Gabi: Ahhoz hogy a mindennapokat ne csak túléljük, hanem megéljük jó, ha vannak céljai az embernek. Hogy ezek rövid vagy hosszú távúak, ezeket úgyis mi választjuk ki. Ha cél megvan, akkor úgy kell megválasztani a hozzá vezető utat, hogy közben a tisztességen, becsületességen ne essen csorba. Én azt a példát hoznám, ahogy egy hosszútávfutónak be kell osztani az erejét, a kitartását, a küzdeni akarását, ahhoz hogy teljesítse a távot, egy hétköznapi embernek szinte ugyan így kell gondolkoznia. Mindenképpen szükséges a kitartás, az hogy ne adjuk fel.
Boldog, kiegyensúlyozott embernek tartjátok magatokat?
Edit: Azt mondhatom igen. A boldogság nem egy állandósult állapot, elég, ha átérezzük egy-egy pillanat szépségét és fontosságát. Igyekszem ezeket a pillanatokat megtalálni.
Gabi: Azt gondolom igen. De ez mindenképpen kell ahhoz, hogy a gyerekeim is ilyenek legyenek. Igyekszem megragadni minden szép, kedves pillanatot. Ezek kellenek az időnként nehéz mindennapokhoz.
.jpg)
A kiegyensúlyozottság forrása: szerető család
Mire vagytok legbüszkébbek az eddigi életetekben? Ott tartotok, ahol tartanotok kell véleményetek szerint?
Edit: Ott tartok, ahol lennem kell. Büszke vagyok a családomra, a gyerekeimre.
Gabi: Igen, ott tartok ahol lennem kell. Büszke vagyok a lányaimra.
Üljünk bele picit egy időgépbe, utazzunk vissza az időben. Milyen gyerekek voltatok ti, általános iskolában? Pedánsak? Zsiványok, csibészek?
Edit: Pedáns, szorgalmas.
Gabi: Pedáns, szorgalmas, nagyon jó gyerek voltam.
Mi volt a legnagyobb csibészség, amit anno gyerekként elkövettetek?
Edit: Szerintem nem volt ilyen, jó gyerek voltam.
Gabi: Én azt mondanám legnagyobb cinkosság, amikor a nagymamámmal és a tesómmal a Tisza gátjáról méhészkedés közben hazacsempésztünk egy tündéri tarka kölyök macskát. Persze nagyapám minden tiltakozása ellen. Nem is volt addig baj, míg a macska a kocsiban fél úton hazafelé meg nem szólalt. De hazahoztuk.
Mi volt a kedvenc játékotok, szórakozásotok gyerekként?
Edit: Rengeteget kerékpároztam a gyerekkori barátnőimmel, társasjátékoztunk, beszélgettünk.
Gabi: Kisgyerekként babázás, majd a korcsolyázás, kerékpározás.
Milyen útravalót kaptatok gyerekként a szüleitektől?
Edit: Mindig őszinteségre, önállóságra neveltek, arra, hogy mindig tudjam értékelni, amim van.
Gabi: Kitartás (nem feladni, hanem végig csinálni), becsületesség, őszinteség, önállóság. Kiállni magamért, és ha szükséges másokért.
Mit tartotok a legszerethetőbb tulajdonságaitoknak? Van- e olyan, amin csiszolni szeretnétek?
Edit: Empatikusnak és őszintének tartom magam. Amin változtatni szeretnék, az a komfortzónából való kimozdulás és bizonyos helyzetekben bölcsen hallgatni.
Gabi: Empatikusnak, őszintének tartom magam, szívesen meghallgatok mindenkit. Amin csiszolni szeretnék? Igen nehezen viselem a sürgetést, de ez lehet már így marad.
Annával, a tüneményes "vendég " kislánnyal
A szülői generáció hogyan változott véleményetek szerint az elmúlt években?
Gabi: A mai szülői generáció, már teljesen más, mint 10-20 évvel ezelőtt. Sajnos ebben a felgyorsult rohanó világban, a pénzkeresés, a megélhetésre való törekvés miatt, már sokkal kevesebb idő marad a családra. Kevesebbet beszélgetnek egymással és a gyerekekkel. Kevesebb a közös élmény. Időnként talán türelmetlenebbek, magasak elvárásaik a gyerekekkel szemben vagy éppen velünk szemben.
Miért szerettek itt dolgozni? Mit jelent számotokra ez a település?
Edit: Hajdúsámsonban születtem, itt jártam iskolába és jelenleg is itt élek. Idén már a tanítványaim gyerekeit tanítom, aminek nagyon örülök, mert látom hová alakult az életük. A gyerekeim is itt járnak iskolába, óvodába. Első munkahelyem, ezért is ragaszkodom annyira hozzá. Nemcsak a munkahelyem, barátokat találtam, akikre tudok számítani.
Gabi: Nekem ez az első munkahelyem. Itt nagyon sok szeretet kaptam a kollegáktól, tanítványoktól és azok szülikeitől. Jó érzés, hogy a volt tanítványok nagy szeretettel hozzák hozzám a gyereküket. De ami még nagyon fontos, hogy igaz barátokra leltem.
Miért fontos a pedagógusoknak lépést tartani a modern kor technikai vívmányaival?
Edit: Nagyon fontosnak tartom ezt a dolgot. A gyerekek generációi folyamatosan változnak, ehhez kapcsolódóan változtatnunk kell a tanítási módszereinken. A saját gyerekeimen látom, mennyire nyitottak a modern technika irányába. Gabival minden informatikai újításban igyekszünk otthon lenni, látjuk a gyerekeket, sokkal jobban motiváltak, élvezik az órákat.
Gabi: Mégis csak furcsa lenne, hogy a gyerekek tájékozottabbak legyenek, mint én, mint mi! Azt gondolom, hogy a mai gyerekek már egy technikai kavalkádba születnek bele, ezzel lépést tartani viszont nem könnyű. Engem mindig is érdeketek a technikai kütyük, így ha van lehetőség minden informatikai újításban részt veszek/veszünk. Ma már az oktatásban elengedhetetlennek tartom. Sokkal érdekesebbek az órák, és ami fő: roppantul élvezik a gyerekek.
Boldog édesanyák, feleségek vagytok. Mit jelent számotokra a családotok?
Edit: A család elengedhetetlen ahhoz, hogy egy nő kiteljesedve, kiegyensúlyozottan élje az életét. Nekem ez megadatott, amiért hálás vagyok.
Gabi: Számomra mindent. Hálás vagyok, hogy ez megadatott számomra. Néha nem könnyű, hanem kifejezetten nehéz, de látva az ő örömüket, boldogságukat az mindenért kárpótol.
Edit büszkeségei
Megosztanátok néhány gondolatot a szeretteitekről az olvasóknak?
Edit: Férjem hűtő- és klímaberendezések szerelésével, karbantartásával foglalkozik. Főleg vidéken dolgozik, így csak hétvégén van együtt a család. Máté fiam már 2. osztályos, szorgalmas, jóeszű fiú. Ádám most lesz első osztályos. A hétköznapok munkával és tanulással telnek, de mindig jön a várva várt hétvége. Szinte minden időnket együtt töltjük, mi még vásárolni is négyen megyünk. Szeretünk a szabadban lenni, kirándulgatni, „csavarogni”.
Gabi: A férjem szintén pedagógus, ő jelenleg Kratochvill Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumában dolgozik. Itt éneket, földrajzot tanít és kollégiumi nevelőtanár. Két kamasz lányom van, Emese 11.-es ő a Kossuth gimibe jár, Gabi 9.-es, ő a REFI-ben tanul. Mind a ketten „nyelvi előkészítős osztályban. Nagyon jó gyerekek, nagyon jól tanulnak. Mind a ketten kiválóan zenélnek. Gabi 7 évig hegedült, mellette versenyszerűen sportol–kosárlabdázik. Ő most a zenét abbahagyta így maradt a sport. Emese 8. éve zenél, ő ütős hangszereken játszik (marimba, vibrafon, dob, ritmushangszerek). Szép sikereket ért el eddig. Kétszer volt az „Év zenésze II. helyezettje”, illetve a győri Országos versenyen mindig dobogós helyen végzett (1-3. hely). Nagyon büszke vagyok rájuk. A hétköznapok és a hétvégék is elég mozgalmasak, így ha lehetőség van, a szünetekben mozdulunk ki. Szeretünk „csak úgy” néha céltalanul tekeregni.
Edit és kedves családja
.Mindketten központi elemek vagytok az iskolában, szeretitek a humort, a jó közösséget. Miért fontos szerintetek a közösségépítés a 21. században?
Edit: Közel napi 6-8 órát tartózkodunk bent az iskolában. Fontos, hogy az ember ne csak egy munkahelynek kezelje, jól kell magát éreznie. Ha gondjai adódnak a kollegáira számíthat. A rohanó világban kevés időnk van egymásra, ezért fontos néha megállni, beszélgetni, odafigyelni egymásra. Mióta itt dolgozom az iskolavezetés mindig fontosnak tartotta a közösségépítést, sok közös programot, tréninget szervezett nekünk. Én is híve vagyok a jó közösségnek, minden ilyen programban részt veszek.
Gabi: A mai túlhajszolt világban a jó közösségnek hatalmas ereje lehet. Mivel napjaink jó részét az iskolában töltjük, így elengedhetetlen hogy ezt ne ápoljuk, építsük. Én szeretek társaságban lenni, jókat beszélgetni. Nekem fontos hogy tudjunk egymásra egy kis időt áldozni.
Mik a legemlékezetesebb programok, rendezvények, amikre a legszívesebben emlékeztek vissza?
Edit: Legemlékezetesebb program a tavalyi tantestületi kirándulás, amelyen évek óta most vettem részt először. Legemlékezetesebb rendezvény a tavaly március 15-ei ünnepi műsor, melyben a mi volt 4. c osztályunk is szerepelt, és rendkívül színvonalasra sikerült.
Gabi: Számomra mindig emlékezetesek a tantestületi kirándulások, a jó hangulat és társaság miatt. Legemlékezetesebb rendezvény a tavalyi március 15-i műsor, amelyet sikerült nagyon színvonalasra megszervezni a kollegákkal. Ebben szerepelt a mi volt osztályunk is.
Tantestületi kiránduláson
Jelenleg első osztályosaitok vannak. Milyen irányultságú osztályt vezettek, mik a legfőbb ismérvei?
Gabi: Zöld Matek osztályunk van, ami azt jelenti, hogy a környezetvédelem megszerettetése, környezettudatos magatartás kialakítása az egyik fő cél. A szórakoztató matematika órák célja, hogy az általános gondolkodás a kreativitás, a talpraesettség, magabiztosság mellett, a különféle logikai játékok és fejtörők segítsék a stratégiai gondolkodás kialakítását. Mindezt a média és informatika eszközeinek bevonásával tesszük még szemléletesebbé és hasznosíthatóvá.
Evezzünk kicsit más vizekre. Ha nem munka, mivel szeretitek legfőképp tölteni a szabadidőtöket?
Edit: Szabadidőből van a legkevesebb, de szeretek olvasgatni, filmet nézni.
Gabi: Sajna ebből van a legkevesebb, de igyekszem úgy szervezni, hogy jusson idő rá. Kézművességgel – szövéssel töltöm az időt. Itt saját készítésű, tervezésű tárgyakat készítek (vászonfüggöny, szőnyeg, táska, hátizsák, ékszerek…). Szeretek kerékpározni, filmet nézni vagy éppen olvasni is.
Gabika fő büszkeségei: a két tündéri lány
Mennyire fontos számotokra mások véleménye? Szeretitek meghallgatni, vagy szívesebben mentek a saját fejetek után?
Edit: Fontos a mások véleménye, mindig meghallgatom, abszolút meggyőzhető vagyok. Mérlegelek és megyek a saját fejem után.
Gabi: Számomra fontos mások véleménye. Meghallgatni mindenkit meghallgatok, de utána én döntök, és adott esetben a saját fejem után megyek. Egyébként érvekkel teljes mértekben meggyőzhető vagyok.
Mindkettőtök igazán határozott, karakán ember. Miért kell minden esetben kiállnunk a saját igazunkért?
Edit: Nagy az igazságérzetem, ezért előfordul, hogy konfrontálódom. Azt gondolom, fel kell vállalni az őszinte véleményét az embernek.
Gabi: Ha mástól is őszinteséget várok el, akkor magamtól is, még ha az, akkor nem is tetszik mindenkinek. Jobb az egyenes út, szeretek tisztán látni.
A konyhában szerettek tevékenykedni? Milyen jellegű ételek, italok a favoritok nálatok?
Edit: Házias ételek. Alkoholt egyáltalán nem iszom.
Gabi: Házias ízek. Alkoholt szinte egyáltalán nem iszom, de jó minőségű bort szívesen megkóstolom.
Ha megkérnék valakit, hogy állítsa össze azt a menüt, amitől elakad a lélegzetetek, mit várnátok az asztalra?
Edit: Válogatós vagyok, a legjobban akkor tudnak meglepni, ha egyszerű rántott szeletet kapok sült burgonyával.
Gabi: Nem vagyok válogatós. Szeretem az új ízeket, de ha valaki a kedvemben akar járni, akkor biztos valamilyen krumplis ételt készít. Nekem a kedvencem a rakott krumpli.
Szerettek kirándulni? Új tájakat, kultúrákat megismerni?
Edit: Igen, szinte minden évben ellátogatunk Erdélybe, ahol ismerőseink élnek. A közeljövőben szeretnék Toscanába eljutni.
Gabi: Igen a kirándulás egy időben nagyon fontos volt számomra. Sokszor utaztam külföldre (Spanyolország, Olaszország, Ausztria), de a gyerekek megszületése után ez egy kicsit visszaszorult. Nagyon szeretnék eljutni Toscanába (Edittel ez egy nagy álmunk).
Mik a legkedveltebb tájegységek számotokra Magyarországon?
Edit: Zempléni hegyek és városok.
Gabi: Nagyon szeretem a hegyvidéket, de a Balaton környékét is.
Zenében, filmekben mik a leginkább kedvelt irányzatok számotokra?
Edit: Zenében mindenevő vagyok. Filmekben a romantikus és kalandfilmeket szeretem.
Gabi: Zenében bármi jöhet, mindent meghallgatok, de nagyon szeretem a dzsesszes irányzatot. Az egyik nagy kedvencem Sting. Filmekben a kedvenceim a jó krimik, kalandfilmek.
Van- e kedvenc színdarabotok, ha igen, mi?
Gabi: Nagyon szeretem a színházat, a filmekhez hasonlóan itt is mindenevő vagyok, legyen az egy humoros kabaré vagy opera, vagy éppen egy dráma. Nekem a Padlás című zenés darab az egyik kedvenc. Mind a zene mind a színészek miatt.
Szerettek olvasni? Mi volt az eddigi legnagyobb olvasmányélményetek?
Edit: Mindenféle könyvet elolvasok, ami felkelti az érdeklődésem.
Gabi: Szeretem a jó könyveket, itt sincs korlát számomra.
Ha egy napra valakinek a bőrébe bújhatnátok, ki lenne az?
Edit: Nem bújnék senki bőrébe, jó nekem az enyém.
Gabi: Nem szeretnék senki bőrébe bújni, elég az enyém, néha az is sok.
Öt perc gondolkodási időtök lenne, egy dolgot kívánhatnátok, mi lenne az?
Edit: Egészség magam és a szeretteim számára.
Gabi: Egészség.
Melyikőtök az erőteljesebb egyéniség véleményetek szerint?
Edit: Szerintem Gabi. Határozottabb, magabiztosabb nálam, ami abból is adódik, hogy több tapasztalat van mögötte.
Gabi: Szerintem én, de igyekszem nem erőszakos lenni. Abszolút meggyőzhető vagyok. Így igazából ez nem mérvadó nálunk.
Milyen számotokra az ideális otthon?
Edit: Az ideális otthon csendes, barátságos, szeretettel teli. Mindegy, hogy hol van, ha ezek megvannak.
Gabi: Számomra nyugodt, csendes, meghitt, barátságos szeretettel teli.
Van-e kedvenc sportotok, ti sportoltok-e valamit rendszeresen?
Edit: Kerékpározás.
Gabi: Atlétika, kézilabda. Nagyon szeretem a sportot, bár most nem sportolok rendszeresen. Szívesen kerékpározom és túrázom.
Önkifejezési forma? Amire azt mondjátok, hogy igen, ez én vagyok.
Edit: Nem tudom.
Gabi: Szerinted Tamás? Mitől vagyok én, én és mitől Edit, Edit? Biztos van valami…
Milyen embertípussal nem tudtok egyáltalán azonosulni?
Edit: A sunyi, hazug, képmutató emberrel.
Gabi: A nem őszinte emberekkel, akik képmutatóak, hazugok, sunyik vagy éppen törtetnek, és keresztülgázolnak a másikon.
Mennyire vagytok haragtartóak? Könnyen megbocsátotok?
Edit: Könnyen megbocsátok, de nem felejtek.
Gabi: Nem vagyok haragtartó, de sajnos igen nehezen felejtek.
Van második esélye annak, aki nagyot hibázik ellenetek?
Edit: Mindenképpen van, de már nem a nulláról indul az illető.
Gabi: Van, de a kétely és a gyanakvás az mindig ott lesz mellette, így már nem a nulláról indul (kicsit lejjebb)
Legszebb szó a világon?
Edit: Szeretet.
Gabi: Szeretet. Az, amikor a két lányom azt mondja: „anyukám szeretlek”.
Barátok közt
Nézzünk néhány villámkérdést a társatokkal kapcsolatban..
. Mit kedveltek a másikban leginkább?
Edit: Őszinteség, határozottság, humor.
Gabi: Őszinteség, nyíltság, no és a humor.
Hegyvidék vagy tengerpart?
Edit: Hegyvidék, tengerpart, ebben a sorrendben
Gabi: Hegyvidék, tengerpart,ebben a sorrendben
Alkony vagy napfelkelte?
Edit: Alkony. A reggelt nem szereti.
Gabi: Alkony és napfelkelte, ebben a sorrendben.
Brad Pitt vagy Leonardo Di Caprio?
Edit: Brad Pitt, de inkább David Boreanaz.
Gabi: Brad Pitt, de inkább Goran Visnjic.
Kedvenc színe, száma?
Edit: Színe: kék, bordó. Száma: több is van neki: 1,17, 20, 25.
Gabi: Színe: kék, bordó, piros… mindenféle. Száma: 3, 22.
Van-e valamilyen babonája, hóbortja?
Edit: Nem babonás és nem is hóbortos.
Gabi: Nem babonás és nem is hóbortos. Nekem van babonám, csak Edit nem tudja. (kéményseprő, fekete macska és a visszafordulás.)
Kedvenc virága?
Edit: A rózsa és az ibolya.
Gabi: Tulipán.
Van-e valamilyen félelme?
Edit: Félelme nincs, inkább aggódás, mivel két gyönyörű kamasz lány anyukája.
Gabi: Bezártság.
Kedvenc autómárkája?
Edit: Volkswagen.
Gabi: BMW.
Miért jó pedagógus?
Edit: Gabi nagy szakmai tudással, lelkes odaadással és szeretettel teszi a dolgát az iskoláért, gyerekekért. Nagyon fontosak számára az emberi kapcsolatok (pedagógus – pedagógus, szülő – pedagógus, gyerek – pedagógus), amiért áldozatra kész.
Gabi: Editben megvan a kellő alázat, tolerancia, alkalmazkodás a szakma iránt és ez szerintem egy igen fontos dolog. Van igénye arra, hogy folyamatosan képezze magát, így szakmailag is topon van. Nagyon szereti a gyerekeket és számára is épp olyan fontosak az emberi kapcsolatok, mint nekem.
Kedves Edit és Gabika!
Köszönöm az interjút, kívánok nektek a további pályafutásotokhoz is sok örömöt, boldogságot, sikerélményt, bízom benne, hogy az életetek minden területén beválnak elképzeléseitek a jövőben is!