Az ifjú világutazó

 Határozott, eltökélt fiatalember.  Racionálisan gondolkodik, mindig fejlődni akar. Folyamatosan hajtja az új, a megismerés utáni vágy. Boldog, hiszen azt csinálja, amit szeret. Gyerekekkel foglalkozik, új ismeretekre taníthatja őket, s szeretné, ha ezen nebulók a nagybetűs életben is megállnák  a helyüket.  Büszke a gyökereire, igyekszik hasznosítani a családjából hozott értékeket. Igazi világvándor, fiatal kora ellenére számos idegen kultúrát, országot megismert már. Jó közösségi ember, szereti a jó társaságot. Akarata, kitartása igazán figyelemre méltó, töretlenül viszi előre az életben. Néha fejjel megy a falnak, de mindig igyekszik leszűrni a tapasztalatokat, s a jövőben nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.  Alázatos, nagy szenvedéllyel, lelkesedéssel végzi a munkáját. Néha feszültebb a kelleténél, de a pályán eltöltött évek és a rutin majd megtaníttatja vele, mi az, amin érdemes idegeskedni, s az, amit egy idő után egy karlegyintéssel el kell engedni. Szigorú, következetes pedagógus, de mindezt a gyerekek érdekében teszi, szeretettel nevel. Alázatos, precíz, nagy tárgyi tudással rendelkezik. Fiatal kora ellenére jól átlátja mindazon generációs problémákat, amelyek egyre inkább megnehezítik a pedagógusok oktató-nevelő munkáját. Kis dolgoknak is nagyon tud örülni, megbízható, hűséges barát. A gyerekek szeretik kreativitása, következetessége miatt, mindent megtesz azért, hogy az iskolában a tanulók élete ne csak a tanulásról szóljon.

Kedves Olvasóink!
Vendégszoba rovatunk vendége ezúttal Szabó Zsolt tanár úr, iskolánk egyik legifjabb pedagógusa. Ezúttal vele beszélgettem tanításról, munkáról, elvekről, hobbiról, értékekről és még számos érdekes dologról.
Fogadják szeretettel a vele készült interjút!                                      

Örülsz, hogy végre befejeződött ez a nem mindennapi tanév?
A nyári szünet miatt örülök. Az osztályommal viszont kevesebb időt lehettem együtt, mint amire számítottam, ebből a szempontból nem örülök.

Milyennek láttad, hogyan értékelnéd azt az időszakot, amelyet digitális oktatás keretei között műveltünk?
Vegyes érzelmeim vannak, de inkább negatívan láttam. Szerintem a pedagógiában elengedetlen a tanári magyarázat, amit ebben a digitális rendszerben nem igazán tudtunk kivitelezni. A pedagógia és az iskolák fejlődése mellett ma még mindig úgy érzem, hogy a tanulók számára az információ elsődleges forrása továbbra is a tanár. Azt látom, hogy ezt el is várják tőlünk, amivel nincs különösebb baj, ám a mostani új kihívásban ez rendkívüli módon sérült. Viszont úgy érzem, hogy egy tankönyv, egy robot vagy az internet sosem fogja tudni kiváltani a „hús-vér” tanárt, s ezt a gyerekek is érzik, ha más nem, tudat alatt.

Az egyik legifjabb pedagógus vagy a tantestületben, milyennek látod a mai gyerek generációt általánosságban?
Ha összehasonlítanám a korábbi generációkkal (vagy akár az enyémmel), sajnos inkább negatívnak. Három szó jutna az eszembe: kitartás hiánya, érdektelenség, dekoncentráltság. Ezt már többször is tapasztaltam. Ez valószínű a mai világ fejlődésének a következménye, amin sürgősen változtatni kell.

Mindig is a tanári pályára készültél tudatosan? Ha nem pedagógus lennél, mivel foglalkoznál szívesen?
Első osztályos voltam, amikor az iskolából hazatérve anyukámnak azt mondtam, hogy én tanár akarok lenni. Ez az elhivatottságtudat a mai napig meghatározza a munkámat. Kaptam nagymamámtól játéktáblát, amin leggyakrabban „tanárosdit” játszottam. Sőt kaptam igazi osztálynaplót is, amit ebből az iskolából szerzett nekem egy kedves ismerősöm és az iskola volt pedagógusa Fekete Sándor, aki sajnos ma már nincs közöttünk. Az osztálynaplót ma is nagy becsben őrzöm a polcomon, úgy bánok vele, mint valami kinccsel.
Egy időszakban volt, hogy ügyvéd szerettem volna lenni, akkor a tanári pálya háttérbe szorult. Ennek oka, hogy a legjobb barátom szeretett volna az lenni mondván, sok pénzt lehet keresni. Célunk az volt, hogy egy közös ügyvédi irodát alapítsunk. Később azonban a barátom meggondolta magát, majd meg is romlott a viszonyunk. Így visszatért a pedagóguspálya iránti érdeklődésem, ami utána töretlen maradt.
Érdekelt/érdekel még a filmek világa, azon belül is a forgatókönyvírás. Több film- és tévésorozat ötletem is volt/van. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy ezt választom. Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára egy pályázat keretén belül még egy filmötletet is beadtam, de nem nyertem vele. Magyarországon azonban ebben a szakmában nehéz érvényesülni, így inkább a realitások talaján járva, ez hobbiként maradt meg. Viszont ha nem tanárság, akkor valószínű ezt választanám.
Ha a forgatókönyvírás sem jönne be, akkor visszamennék az egyetemre doktorálni, s ott maradni tanítani.

Mik azok a dolgok a munkádban, amik túllendítenek a holtpontokon?
Kezdő tanárként még kevés olyan élményt mondhatok, ami a munkából fakad. Igaz, piros almát még nem kaptam diákoktól, de szép rajzokat már igen, amiket elraktam emlékbe. Addig, amíg ebből kevés van, az erőt belülről szerzem, ami átlendít a nehéz időszakon. Olyankor becsukom a szemem, s átgondolom, hogy miért is lettem tanár, mi a célom, mit akarok elérni vele. Ezt folyamatosan ismételgetve nyerem vissza a kitartásomat.

Mit tekintesz eddigi legnagyobb szakmai sikerednek?
Az egyik osztályt korábban tanítottam, az idei évben viszont nem. A tanulók a mai napig szeretnék, hogy visszakapjanak.

Mi a pedagógiai hitvallásod? Milyen szellemben neveled a 21. század gyerekeit?
Szeretném elérni, hogy a tanuló megismerje mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és a mi a helytelen. Emellett döntését mindig megfontoltan és átgondoltan tegye. Ha ezekkel tisztábban van, akkor bármilyen helyzetbe is vigye a sors, képes lesz bölcsen dönteni.
Emellett a korábban leírt kitartás hiányát, érdektelenséget és dekoncentráltságot is megfordítanám.

Miért a földrajz-történelem szakpárt választottad?
Hetedikes voltam, amikor egy új történelem-földrajz tanárt kaptunk. Az ő tanítási stílusa nagyon megfogott. Már az órán megértettem és félig meg is tanultam a tananyagot. Nagyon jól magyarázott. Gimnáziumban szintén jó történelem és földrajz tanárom volt, ami megerősítette a döntésemet, hogy ezt a két szakot válasszam.
Később nem bántam meg, mert a két tárgy nagyon jól harmonizál egymással. A már említett általános iskolai tanárom mondta: „A történelem múltbéli földrajz, s a földrajz jelenkori történelem.”

Melyik történelmi korszak a kedvenced?
Magyar történelemből a dualizmus korszaka a kedvencem, mert ekkor Magyarország gazdaságilag nagyon jól fejlődött. Több olyan cég vagy termék is van, amit ekkor alkottak meg, pl: Pick szalámigyár. Ebben a témában elmélyülve úgy érzem, hogy Magyarország végre túllendült a törökkori sérelmeken.
Egyetemes (magyar történelmen kívüli) történelemből pedig a 20. század. Ennek oka a földrajzi témákhoz való közelség.

Ez volt az első tanéved osztályfőnökként. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ezalatt az idő alatt?
Úgy érzem egy tanár csak akkor tud teljes lenni, ha az osztályfőnökséget is kipróbálja. Az elmúlt öt éves pályafutásom alatt a gyerekeket már kezdtem/kezdem kiismerni, de a szülői hátteret még nem. Az elmúlt évben sokat tanultam abból, milyen a gyerekek háttere, hogyan kell a szülőkkel kommunikálni és bánni. A következő tanévben mindenképpen beépítem a tanultakat.

Mit jelent számodra, mit adott neked az 5.a osztály első bálozó osztályfőnökként?
A tanári pályámat nem pusztán szaktantárgyi tanításként képzelem el. Mindenképp szeretném, ha a gyerekeknek többet is átadhatnék, mint például az első világháború kirobbanásának okai. A pedagógiai hitvallás kérdésnél említettem ezeket, amiket szeretnék megvalósítani az osztályomnál.
A pedagóguspálya egy másik oldalát is láthatom osztályfőnökként, amit tankönyvekből nem lehet megtanulni, csak tapasztalatból. Már ez az egy év is sokat változtatott a nézőpontomon, ami a későbbiekben biztosan előnyömre válik.

Szeretett osztályával, az 5.a-s gyerekekkel

Miket tartasz pedagógusként és magánemberként legnagyobb erényeidnek, vannak-e olyan területek, amelyeken fejlődni szeretnél még esetleg?
Erényeim között szerepel a precizitás és kitartás. Ha elvállalok egy munkát, akkor azt teljes szívből és teljes erőbedobással, minél tökéletesebben szeretném elvégezni. Ha valaki rám bíz valamit, akkor biztosan tudhatja, hogy mindent megteszek, hogy kész és jó legyen. Emellett kedvesnek és barátságosnak tartom magam.
Természetesen több olyan terület is van, amiben fejlődnöm kell. A türelem és megértés a gyerekek, szülők és kollégák felé mindenképpen ide tartozik. Viszont szerintem ezek az idő előrehaladtával fognak javulni. Rendkívül makacs is tudok lenni, illetve, ha nem figyelek, könnyen megbánthatok másokat. Ezt az évek alatt már javítottam, de időnként még mindig elő-előjön.

Kitartó, az elveihez mindvégig ragaszkodó embernek ismerlek. Ez szülői örökség vagy az évek során rakódott rád?
Szerintem a kitartásom ambivalens tőből fakad. A makacsságomat nagymamámtól örököltem, amit később csiszolva, s jó irányba terelve kitartássá alakítottam át. Attól ambivalens, hogy maga a makacsság nem a legjobb emberi tulajdonság, de pont ez kellett ahhoz, hogy a kitartásom kialakuljon és erős maradjon. Ez megmagyarázza, hogy időnként miért ragaszkodom annyira az elveimhez, ami néha jó (pl. végig csinálok valamit, nem adom fel), néha rossz (pl. ha jobb jegyet adok, mint amit a gyerek érdemel).

Van-e példaképed? Ha igen, ki és miért ő?
Családi értékek mentén szüleim és nagyszüleim. Anyai ágról a rátermettséget, életrevalóságot szeretném tovább vinni. Apai ágról pedig a türelmet és bölcsességet.
Szakmai értelemben az általános iskolai történelem-földrajztanárom. Szeretnék olyan lelkesen, tiszta szívből és szakmailag pontosan tanítani, mint ő.

Mi volt életed legnagyobb csínytevése, amit iskolás gyerekként elkövettél?
Erre nehéz válaszolni, mindig is jó gyerek voltam. Az, ami nekem csíntevésnek számít, másnak lehet egy sima délutáni program.

Jó közösségi embernek ismerlek, általában bekapcsolódsz a közösségi programokba, eseményekbe. Mit jelent számodra az itteni közösség, illetve általában véve egy jó közösség?
Mindig is fontosnak tartottam, hogy egy közösség harmonikusan működjön. Első munkahelyemként sikerült egy olyan tantestületbe kerülnöm, ami összességében jól működik. A legtöbb kolléga segítőkész, barátságos. Vannak olyanok, akikre barátként tekintek. Örülök, hogy tagja lehet ennek. Ha esetleg később máshová vetne a sors, ez a közösség biztosan hiányozni fog. Az iskolavezetés igazán büszke lehet erre a csapatra, mert ez az intézmény egyik erőssége.

Mivel tölti leginkább Szabó Zsolt a szabadidejét, amikor nem dolgozik?
Szeretek filmeket nézni, utazgatni, illetve a baráti társasággal együtt lenni.

Utazás. Köztudott, hogy szeretsz utazni, új tájakat, kultúrákat megismerni. Mióta hódolsz ennek a szenvedélynek, honnan ered igazából?
Már kiskorom óta szeretek utazgatni. Érdekelnek más tájak, kultúrák. Szerencsére egy olyan haveri társaságom van, akik szintén szeretik ezt, így könnyű dolgom van velük, amikor szervezni kell egy-egy kirándulást vagy nyaralást. Őket az egyetem alatt ismertem meg, s már sok helyen jártam velük. Nagyon örülök, hogy ennek a társaságnak a része lehetek.

Hány országban jártál már s hány kontinensen?
Hivatalosan Ausztrálián és az Antarktiszon kívül a többi kontinensen voltam ilyen-olyan formában. Afrikába csak „betettem a lábam”.
A következő országokban jártam már: Spanyolország, Monaco, Olaszország, Vatikán, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Moldova, Dnyeszter Menti Köztársaság, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró, Albánia, Görögország, Macedónia, Törökország, Kanada.

Barátokkal a Dnyeszter Menti Köztársaságban

Melyik országhoz fűződik a legnagyobb élményed, s mi volt az?
Három kedvenc helyem van, amik szerepelnek a toplistán.
Az első helyen a Dnyeszter Menti Köztársaság áll, de facto (ténylegesen) létezik, de jure (jogilag) viszont nem elismert állam. Itt olyan, mintha visszamentünk volna az időben, mert ez a térség megrekedt a szocializmusban.
A második helyen Erdély áll. A természeti része is és a kulturális része is magával ragadott. Külföldön voltam (sajnos), de mégis elég volt magyarul beszélnem. Először éreztem magam olyan embernek, mint amit egy amerikai vagy angol érez, amikor külföldön nyaralva is a saját anyanyelvét használhatja.
A harmadik helyen Ausztria és az Alpok áll.

Szeretsz túrázni is, mit jelent számodra a hegyvidék, a természet?
Alapvetően sokat idegeskedem, gyakran feszült vagyok. A hegyvidéken és a természetben megtalálom a nyugalmat, így alapvetően is vonzódom ezekhez a helyekhez.

Mi áll jelenleg első helyen a bakancslistádon?
Javítani a saját osztályom átlagán.

Ha 3 szóval kellene meghatároznod, hogy ki Szabó Zsolt valójában, mit felelnél?
Precizitás, megbízhatóság, barátságosság.

Mivel lehet könnyen kihozni a sodrodból?
Ha nyílt egyenesen az arcomba hazudnak.

Mi a kedvenc ünneped, miért?
A karácsony. Szeretem a hideget és a telet, s mivel ez akkor van, ezért esett erre a választás. A karácsonyt mindig is úgy képzelem el, hogy a meleg szobában a karácsonyfa mellett forró csokoládét kortyolgatva nézek ki az ablakon, s figyelem a hóesést.

Mi a legközelebbi célod, amit mondjuk egy-két hónapon belül szeretnél megvalósítani?
A nyári szünet miatt egy célom van, kipihenni magam, s feltöltődni a következő tanévre.

Sportolsz valamit?
Nem sportolok.

Igazán elismerésre méltó, hogy nem hódolsz semmiféle káros szenvedélynek. Soha nem próbáltak korábban kísértésbe vinni?
Büszke is vagyok magamra, hogy nincs effajta káros szenvedélyem, mint a cigi, kávé vagy alkohol. Bár egy-egy összejövetelen vagy bulin próbálnak rávenni arra, hogy igyak, de maximum csak koccintásra, hogy ne hozzak szégyent a házigazdára vagy ünnepeltre, de ennyi.

Ha film, zene vagy könyv, milyen műfaj áll hozzád a legközelebb?
A sci-fi és a vígjáték az, ami leköt. A sci-fi-n belül is a dimenzió- vagy időutazós témák kifejezetten érdekelnek. A kedvenc tévésorozatom a Sliders, (aminek honlapot is szerkesztek) például dimenzióutazásról szól.

Köztudomású, hogy szeretsz szuveníreket gyűjtögetni külhonban. Melyik a legkedvesebb számodra?
Sok helyen jártam, s szeretnék még járni. A szuvenírek közül ki kellett választanom azt, amit mindenhol megvehetek mindig, de mégis pénztárcabarát. Ezért esett a választásom már évek óta a hűtőmágnesre. Ezért a legtöbb helyről ezt hozok. Már van egy kisebb gyűjteményem belőle.

Ha emlékezetem nem csal, kőzeteket is szívesen gyűjtögetsz. Hány darabból áll a kollekció?
Még csak nemrég kezdtem el, így elég kevés van belőle, de időről időre bővíteni fogom. Az Etnáról is hoztam vulkáni kőzetet, melyek közül néhány darabot az iskolának is felajánlottam. Az idei tanévben az egyik kedves hetedikes diákomtól is kaptam palakőzetet.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életedben?
Elértem az egyik életcélomat, tanár lehetek.

Közel a 30-hoz, ott tartasz az életben, ahol ennyi idősen szerettél volna?
Egy-két kivételtől eltekintve igen.

Mi a kedvenc ételed-italod? Könnyen feltalálod magad a konyhában?
A kedvenc ételem a rántotthús sültkrumplival. Ha valaki meg akar vesztegetni, akkor ezzel tudja megtenni.
Kedvenc italom nincs.

Könnyen fogadsz embereket a bizalmadba vagy olykor szereted tartani a távolságot?
Igen is meg nem is. Ez nálam kétlépcsős. Úgy érzem, hogy jobban bízom az emberekben és nyitok a bizalom felé, mint mások, viszont kevesen vannak, akik igazán ismernek engem. Biztos vagyok benne, hogy ebben az interjúban is sokan új információkat olvasnak rólam.

Vannak még céljaid, terveid az önképzés terén? Ha igen, mi?
Természetesen van.
Munkahelyi értelemben, mondhatni életünk végéig fejlesztjük magunkat, hiszen mindig más-más generációt kell tanítani, akiknek mindig más-más igényeik lesznek.
Magánéleti értelemben is van még mit fejlődnöm.

Ha visszamehetnél öt-tíz évet az időben, csinálnál valamit másképp? Ha igen, mit?
Egy kicsit átértékelném, hogy mi fontos és mi nem.

Ha egy napra bárhol, bármikor vezető beosztásba kerülhetnél egy iskolában, mi lenne az első intézkedésed?
Fogós kérdés. Mindenképpen érdeklődnék a beosztottam iránt. Kikérdezném őket szakmai területen, ők mit látnak, mit javasolnak az iskola fejlődése érdekében.

Pizza vagy hamburger? Nyár vagy tél?
Hamburger. Egyértelműen tél.

Ha választanod kellene, hogy egy éven át nem használhatsz számítógépet vagy okostelefont, melyikről mondanál le?
Egyértelműen az okostelefonról. A számítógép többet tud.

Mennyire vagy édesszájú, van kedvenc édességed?
Semennyire. Sósszájú vagyok. Azon belül is egy sajtos, sós pogácsával le lehet kenyerezni.

Mivel töltötted a vakáció első napjait?
A szülőkkel és gyerekekkel szerveztünk egy közös osztályfőzést, lezárva így a tanévet.

Köszönöm a beszélgetést! Kellemes pihenést a szünetre, kívánom, hogy minden célodat valósítsd meg a későbbiek folyamán!