Kiegyensúlyozottság, kedvesség, őszinte szeretet. Zéró színjáték. Ritka szó a mai világban.
Igazi pedagógus. Olyan ember, aki a munkáját szívből szereti és a hivatásának tekinti. Semmi mesterkéltség, minden mondatából érződik, hogy amit mond, őszintén gondolja. Nem tántorítható el attól a hitétől, hogy meg lehet változtatni ezt a kissé felgyorsult, egyre inkább személytelenné váló világot. Tiszteli a régi, a mai világban sajnos kissé megfakult értékeket: az őszinteséget, a tiszteletet, a becsületet. Fegyvere az őszinte odaadás, a lehengerlő humor és a pozitív irónia. Magas szintű értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik, melyet jó adag empátiával fűszerez. Magyartanárként évek óta az olvasás megszerettetésére tette fel az életét. A betűtenger falása egyúttal hobbija is, így duplán habzsolja az élvezeteket. Kreativitása határtalan, folyamatosan a megújulásra, a fejlődésre törekszik. Innovatív személyiség az élet minden területén. Nincsenek nagyravágyó céljai, mindennek őszintén, önfeledten tud örülni. Igazán boldog ember, akinek legnagyobb büszkesége a családja, s szeme fénye a kislánya. Kissé szentimentális, néha álmodozó, de általában racionális, határozott. Előfordul, hogy picit „belehal” abba, ha elképzelései nem termékeny talajra hullanak. De sosem adja fel, kitartó, s ugyanolyan lelkesedéssel folytatja küldetését. A gyerekek szeretik, becsülik hatalmas szívéért, tudásáért, empátiájáért, kreatív gondolkodásmódjáért. Sokoldalú ember, aki nemcsak a munkahelyén, hanem a mindennapi életben is törekszik arra, hogy pici ecsetként színesre pingálja a saját és a számára igazán fontos környezete életét. Akkor boldog, ha adhat. Klónozni kellene a hozzá hasonlót. Mind pedagógusi, mind emberi minőségben.
Kedves Olvasóink!
A Suliblog Vendégszoba című rovatában az új esztendőben is igyekszem minél sokrétűbben bemutatni intézményünk dolgozóit, munkatársait, tanulóit. Elsőként fogadják szeretettel a Dr. Szabóné Kozma Zsuzsanna tanárnővel készített interjút, aki leplezetlen őszinteséggel, a sorok mögött megbújó egyedi, fantasztikus humorral és választékos szókinccsel beszél gyerekkorról, munkáról, családról, hitvallásról, az olvasás szeretetéről és számos érdekes dologról. Igazán tanulságosak és megfontolandók gondolatai.
Boldog Új Esztendőt Mindenkinek!
Új évtized, új esztendő, esetleg tettél valamiféle újévi fogadalmat? Ha igen, mit?
Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Amire el vagyok szánva, abban úgyis kitartok. Ha nincs elég motivációm, azon a fogadalom sem fog változtatni.
Mennyire vagy fogadkozós típus? Szeretsz előre tervezni, vagy hagyod, hogy a dolgok a maguk medrében haladjanak?
Valahol a kettő között. Állandóan tele vagyok különféle tervekkel, monotonabb tevékenységek, például mosogatás közben jutnak eszembe. De a megvalósulás általában nem csak tőlem függ, az idő és a körülmények döntik el, melyik fog megvalósulni, illetve mivel a terveim többnyire emberi kapcsolatokhoz kötődnek, mások hozzáállása is befolyásoló tényező.
Helyezkedjünk el picit egy időgépben: Ha visszaugranánk egészen a gyerekkorodig, mik a legszebb emlékeid abból az időszakból?
Egyik legszebb emlékem a karácsonyhoz köthető zserbósütés. Ezt mindig édesanyámmal ketten végeztük, és nagyon sokat nevettünk közben, ha valami nem úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Fontosnak tartom az ehhez hasonló kisebb családi hagyományokat. Egy másik nagyon szép emlék egy almaszedés. Városi gyerekek voltunk, és a szomszéd néni elvitt minket egy nap almát szedni a kertjükbe. Afféle szedd magad akció keretében. Napfény, friss levegő, almaillat. A legszebb mégis az volt, hogy a munka végeztével nővéremmel leültünk pihenni, és ekkor esett köztünk az első nagylányos csacsogás. Akkor éreztem először, hogy egy jó beszélgetés mennyire közel tudja hozni egymáshoz az embereket.
Első osztályosként
Ha röviden meg kellene fogalmazni, mi az a tanítás, amit a szülői házból hoztál, mit köszönhetsz legfőképp a szüleidnek?
A munkamorálomat mindenképpen. Anyukám nagyon magas teherbírással rendelkezik, és kiváló példával jár elöl. Mindig azt tanította, hogy ha elvállalunk egy feladatot, azt a legjobb tudásunk szerint végezzük el. Mai napig ezt az elvet követem. Tőle tanultam, hogy az ígéretnek súlya van. Ezért csak azt ígérem meg, amit biztosan tudok teljesíteni. Anyukám mutatta meg azt is, hogy mit jelent az elköteleződés, illetve hogyan kell kitartani akkor is, ha nehezek a körülmények. Csak remélni tudom, hogy jól tanultam meg a leckét.
Miben volt más gyereknek lenni egy-két évtizeddel ezelőtt, mint most?
Mindenképpen biztonságosabb volt. Kevesebb környezeti hatás ért minket, szigorúan ki voltak jelölve a határok, szilárdan megfogalmazva az elvárások. Sokat játszottunk a parkban, minőségi időt töltöttünk együtt. A mai gyerekeket túl sok inger éri és túl hamar elkezdenek felnőni, ráadásul a következetesen betartott és betartatott szabályok biztonsági hálója nélkül.
Hol lehetne meghúzni szerinted a határt ebben az őrült léptékű digitális fejlődésben?
Nem hiszem, hogy ennek gátat kellene vagy akár lehetne szabni. Inkább tereljük megfelelő mederbe, használjuk ki az előnyeit a tanulásban, tanításban, valamint lehetőség szerint mérsékeljük a hátrányait a megfelelő használat tanításával. A digitális világ számtalan lehetőséget ad, amit meg kell tanulnunk jól használni. Mindennek megvan a hasznos és a veszélyes oldala. Minden azon múlik, mire használjuk.
Mindig mintagyerek voltál? Mi volt a legnagyobb csínytevés, amit gyerekként elkövettél?
Erről igazán anyukám tudna nyilatkozni, de valószínűleg az voltam. Öcsémmel viszont gyakran keveredtünk jóízű testvéri bunyózásba, amely során megestek kisebb balesetek. Fedje őket jótékony homály.
Általános vagy középiskolásként is úgy gondoltad, hogy felnőttként a tanári katedrán fogod csöpögtetni a tudást a fejekbe? Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy tanár szeretnél lenni?
Már általános iskolásként tudtam. Éreztem, hogy ez nekem való, ezt szeretném csinálni. Mindig is úgy éreztem, hogy predesztinálva lettem erre a hivatásra. Valószínűleg közre játszott, hogy többségében nagyon jó tanáraim voltak, akik nagy hatást tettek rám, meghatározó mintát adtak. Pályaválasztáskor aztán kitartottam az álmom mellett. Pedig többször próbáltak lebeszélni. Mivel magyarból voltam a legjobb, adta magát, hogy magyartanár leszek. El sem tudtam soha képzelni magam más szakmában.
Szerinted a mai világban egy vérbeli pedagógusnak milyen ismérvekkel kellene rendelkeznie?
Úgy veszem észre, emberi szempontból nagyon fontos a tolerancia, a nyíltság, ezt a gyerekek is értékelik. Szakmai szemmel nézve pedig a hagyományos alapokon nyugvó innováció a járható: az új utak és módok keresése, a megújulásra törekvés. Hasznos az alkalmazkodó képesség is, mert folyamatosan átalakulóban, változóban vannak a körülmények, elvárások, normák. Nem árt, ha szeretjük a kihívásokat.
Diplomaosztón
Több éve oktatsz intézményünkben, mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Ez egy nagyon fogós kérdés. Nem is tudok rá válaszolni. Nem érzem úgy, hogy túl nagy sikereket elértem volna eddig. Sosem hajszoltam a sikert. Fontosabb, hogy ha egy munkát elvállalok, azt a legjobb tudásom szerint végezzem, és még ennél is fontosabb, hogy annyi szeretetet tudjak adni a szeretteimnek, a tanulóimnak, a munkatársaimnak, amennyit csak bírok. Akkor vagyok elégedett, ha hasznosnak érzem magam.
Magyartanárként az olvasás, a könyvek szeretetére neveled folyamatosan a tanítványaidat. Neked mi a legfőbb olvasmányélményed?
Bekészítettél egyheti hideg élelmet, hogy a választ végighallgasd? Na jó, megkegyelmezek. Nincs olyanom, hogy legfőbb, inkább meghatározó olvasmányélményeim vannak, abból viszont elég sok. Általában minden könyvben megtalálom, miért volt érdemes elolvasni. Nagy szerelmem a posztmodern irodalom, mert sokra értékelem a nyelvi humort és játékosságot, a bonyolult jelentésrendszereket. Jelenleg Eleanor H. Porter Az élet játéka című regényét olvasom újra. Amikor először olvastam ezt a kedves történetet, amely arról szól, hogyan tudjuk megtalálni az örömöt az élet nehézségeiben is, az utolsó negyven oldal olvasása közben folyamatosan könnyeztem. Kíváncsi vagyok, most is hasonlóképpen fog-e történni, ugyanúgy meghat, megérint-e, mint első alkalommal. Karácsony előtt olvastam fel belőle az osztályokban, ahol tanítok. Többeknek felkeltette az érdeklődését. Talán követik a példámat.
Számos kreatív szövegértési versenyt szerveztél és bonyolítottál már le. Mit adhat egy jó könyv a mai ifjúságnak?
Remélem, ugyanazt mint mindig is: minőségi szórakozási lehetőséget, a humorérzék fejlődését, a magunkétól eltérő nézőpontok elfogadását és megértését, nem mellesleg a szókincs fejlődését, az érzelmi élet mélyítését. Manapság a legkomolyabb veszélyben a gyerekek fantáziája van, ez majdhogynem kihaló állatfaj. Égető szükség van a megmentésére. Az olvasás lehetne a mentőöv, csak el kellene érnünk, hogy bele akarjanak kapaszkodni a tanulóink.
Mikor lennél igazán boldog a munkában? Mi kell ahhoz, hogy a mai nevelők igazán komfortosan érezhessék magukat?
Én nagyon boldog vagyok a munkámban. Szerintem ez látszik is. Sajnos a mai nevelők sokszor látják kilátástalannak a helyzetüket: a gyerekek nemtörődömségét, tiszteletlenségét, a szülők türelmetlenségét, a körülmények folyamatos nehezülését. Gyakran tapasztalom, hogy sokan relevánsnak érzik magukat, hogy a nevelő munkáról véleményt mondjanak, hogyan is kellene végezni, holott nincsenek napi szinten az iskolai életben. A tanároknak biztonságérzetre, odaadó munkájuk megbecsülésére lenne nagy szükségük. Én is gyakran bizonytalanodom el, de ilyenkor - Istennek hála - mindig történik valami pozitív esemény velem, ami segít ezen átlendülni.
Hónapok óta szerkeszted a Hattyútoll című suliújságot, versenyeket szervezel, osztályfőnök vagy, sürögsz-forogsz. Honnan ez a rengeteg lendület, az energia?
Talán meglepő lesz, amit mondok, de mindazt az energiát, amelyet a munkámba fektetek, a családomtól, a munkámtól, a diákjaimtól, a munkatársaimtól, a feletteseimtől kapom. Ha a kislányomra, a családom támogatására gondolok, ha a gyerekek kifejezik a szeretetüket irántam, ha a munkatársaim kedvesen szólnak hozzám, mosolyognak rám, amikor látnak, ha úgy érzem, sikerült megfelelően elvégeznem a rám bízott feladatot, ha eszembe jut egy izgalmas terv, ötlet, amelyet megvalósíthatok, érzem, ahogy eltölt az energia. Ez egy öngerjesztő folyamat. Tudom, ez így nagyon sziruposan hangzik, de nem kell irigyelni érte, mert az élet nem csak játék és mese, ha csalódás, kritika ér, annál nagyobbat zuhanok. Érzelmi hullámvasút az életem. De nem bánom. Élvezem, amit csinálok. Úgy érzem, helyemen vagyok, hasznos dolgot végzek. Elégedett lehetek.
Büszke családanyaként éled az életed néhány éve. Bemutatnád a családodat a Suliblog olvasóinak?
Debrecenben születtem és éltem egészen az esküvőm napjáig. Van egy nővérem és egy öcsém, akikről már beszéltem korábban pár szót. Édesanyám és testvéreim Debrecenben laknak. Nagyon szoros a kapcsolatunk, nagyon sok segítséget, támogatást kapok tőlük. A páromat nyolc éve találtam meg. János jelenleg a rendőrfőkapitányságon dolgozik szabálysértési ügyintézőként. Mindenben támogat, nagyon megértő, nélküle nem lehetnék ennyire aktív. Kiváló a humorérzéke, sokszor felvidított már egy-egy nehéz nap végén. Kislányunk, Zsanna, négy éve érkezett az életünkbe. Ő a család kincse.
Élete egyik legszebb napján
Mit jelentenek a szeretteid, a férjed és a kislányod számodra?
A család igazán fontos a számomra. Édesanyámtól megtanulhattam a család szentségét. Ő a családjának él, rendíthetetlen ebben. A szeretteim az én masszív háttérbázisom: támogatnak a törekvéseimben, szeretnek akkor is, amikor a legkevésbé érzem magam szerethetőnek, ott vannak, amikor szükségem van rájuk, felhívják a figyelmemet a hibáimra, amikor nem akarom vagy tudom őket észrevenni. Természetesen mi is szoktunk veszekedni, vannak nézeteltérések, sértődések, problémák, zajlik az élet, ám mindezeken túl a lényeg mégiscsak az, hogy szeretjük egymást. Igazán áldottnak érzem magam, mert az életem egyik alappillére, a családom, képes elfogadni a másik alappillért, a hivatásomat. A férjem, a családom odaadó támogatása nélkül nem tudnék ennyi energiát fordítani a munkámra. A kislányom az én személyes csodám. Hálát adok minden nap azért, hogy van nekem. Mióta részesülhetek az anyaság szépségeiben (és nehézségeiben) még inkább belső tapasztalattá vált, hogy mekkora lehetőségek rejlenek a gyermekekben, milyen csodálatosak, milyen sajátságos bölcsességgel rendelkeznek.
Hol csúsznak meg nagyon gyakran a mai szülők véleményed szerint a gyereknevelésben?
A túlzott engedékenységben látom a bajt. A szülők különböző okoknál fogva kieresztették a kezükből a gyeplőt. Túl sok minden van a gyermekek akaratára bízva. De a gyerekek nem látják be a hosszútávú célokat, a kellemetlenségnek ható dolgok későbbi előnyeit, a kellemes dolgok romboló hatását. Iszonyat nehéz megtalálni a középutat a gyerekek komfortérzete és a szülők nevelési céljai között. Ráadásul számos cikkben olvashatunk arról, hogyan és mivel tesszük tönkre a gyerek lelkivilágát, személyiségét, későbbi életét. A korábbi egyértelmű minta helyett jelenleg számtalan út, irány van a gyereknevelésben, amelyek között könnyen elveszhet a lelkiismeretes szülő. A gyermeknevelés egy izgalmas, veszélyeket is rejtő kaland, amely megér minden fáradságot és küzdelmet. Kívánom szülőtársaimnak a kitartást benne!
Ha egy szóval kellene jellemezni a kislányodat, mit mondanál?
Hercegnő.
Élete értelme: Zsanna
Rengeteget dolgozol, minden bizonnyal ez iszonyatos szellemi terhet jelent számodra. Mi az , amivel legjobban ki tudsz kapcsolni?
Természetesen ez az olvasás. Évente átlag 250 könyvet olvasok el, ebbe persze a gyermekemnek felolvasott mesék is beletartoznak, illetve verses kötetek is.
Ha pedig nem szeretnék betűt látni, akkor a kirándulást választom kikapcsolódásként. Nagyon szeretem a természetet, a nagy sétákat.
Imádsz sürögni a konyhában. Mikor jöttél rá ezen kiemelkedő képességedre?
Szinte hallom, ahogy öcsém felnevet, amikor ezt a kérdést olvassa. Kiváló érzéke van a főzéshez, ezért én otthon nem tolakodtam a konyhában vezető szerephez, inkább kukta voltam. Amikor férjhez mentem, saját konyhát kényszerültem vezetni, és akkor jöttem rá, hogy én sem vagyok teljesen elveszett lélek a témában. Szeretek új receptekkel is kísérletezni, amikor időm engedi. A vendégek nem szoktak panaszkodni a színvonal miatt. Persze öcsémhez képest még mindig csak lelkes kezdő vagyok.
Mi az, ami Kozma Zsuzsa tanárnő legfőbb specialitása?
Ha sós étel, akkor a gyrosom után valószínűleg mind a tíz ujjad megnyalnád. Édesség esetén a Fanta szeletet szokták nagyon dicsérni.
Mennyire vagy édesszájú? Kedvenc sütemény?
Kifejezetten szeretem az édes ételeket, bármit, ami csokis, sőt minél csokisabb, annál jobb.
Igazán kreatív embernek ismerünk, amit a konyhában is kibontakoztatsz. Milyen tulajdonságokat tartasz még leginkább magadra nézve jellemzőnek?
Nagyon tudok lelkesedni. Ha valamiért lelkesedek, nehezen megy a mértéktartás. Szerencsémre ilyenkor elkezdem kapni a családomtól és a barátaimtól a figyelmeztető megjegyzéseket, ami segít a valóság talaján maradni.
Kedvesnek és segítőkésznek is mondanak. Érzékenyen reagálok mások problémáira, gondjaira, igyekszem a többieket segíteni, támogatni, ha kell, megvigasztalni.
Folyamatosan képzed magad, nyitott vagy az új dolgokra. A munkahelyen ezt nap mint nap tapasztalhatjuk. A munkán kívül is nyitott vagy az újra, az új tapasztalásokra?
Az attól függ, miről van szó. Ha tehetem, inkább biztonsági játékos vagyok, csak azt próbálom ki, amely a komfortzónámon még belül van. De a könnyen lelkesedő természetem többször felülírja ezt a szabályt, csak arra van szükség, hogy a kipróbálandó dolog kellőképp felkeltse az érdeklődésemet.
Kicsoda Kozma Zsuzsa tanárnő valójában? Hogyan határoznád meg egy mondatban?
Micsoda izgalmas kérdéseket teszel fel! Nagyon élvezetes ezt végiggondolni, bár nem könnyű. Elsőre rá tudnám vágni, mit mondott rólam legutoljára az öcsém, mit a kislányom, mit valamelyik kollégám, kolléganőm. Erről Fodor Ákos sorai jutnak eszembe: "Föl sem ismernék/ a rólad készült képek,/ ha látnák egymást." Nem egyszerű megtalálni a különböző vélemények sodrásában, hogy ki is vagyok valójában. No de próbáljuk meg! Egy olyan ember vagyok, aki telve van szeretettel, amit szeretne megmutatni, aki szeretni akar és szeretve akar lenni. De élhetnék egy metaforával is: egy kitörni kész vulkán vagyok.
Mi a legfontosabb személyes célod jelenleg?
A közeljövőben két munkahelyi kihívás is vár rám. Szeretnék ezekben megfelelően teljesíteni. Az egyik feladat különösen a szívemhez nőtt, sokat foglalkoztat, nem tudok szabadulni tőle, gondolkodok róla, dédelgetem magamban. Valószínűleg az az oka ennek, hogy ez a saját ötletem. Mivel még elég képlékeny a terv és a megvalósulása több tényezőtől is függ, nem mennék bele a részletekbe. De az a célom, hogy megvalósuljon, sőt sikeres legyen.
Van-e olyan dolog az életedben, amit még nem próbáltál, de mindenképp szeretnél kipróbálni?
Képzeld, hőlégballonon utazni régi vágyam. Előbb vagy utóbb, de erre mindenképpen sort szeretnék keríteni.
Szeretsz utazni? Van valamiféle kedvenc hely a bakancslistádon?
Kifejezetten szeretek utazni. Ezt egy út során úgy fogalmaztam meg, hogy az utazás számomra egy misztikus, mítikus és metaforikus folyamat. Azóta ha közösen utazunk, a férjem mindig emlegeti ezt a mondatot. Mondjuk, mióta kisgyerekünk van, inkább anyukámmal és két testveremmel indulok rövidebb utakra. Persze alig várom, hogy Zsanna elég idős legyen ahhoz, hogy tolerálja az utazás látszólagos monotonitását. Akkor majd együtt vágunk neki. Kedvenc hely? Velencébe mindenképp elmennék, mielőtt örökre sutba kell vágnom az útitáskát.
Kirándulás a családdal
Milyen kapcsolatban vagy a sporttal? Űzöl-e valamiféle sportágat, ha nem, szeretnél-e valamit kipróbálni?
Valószínűleg furcsa lesz hallanod, hiszen tudom, te sportos alkat vagy, de a viszonyunk a sporttal eléggé ambivalens. Sajnos sosem tudtam lelkesedni érte. Ez pedig korán megmérgezte a kapcsolatunkat. Az élet fanyar humora, hogy az egészségi állapotom megőrzése érdekében naponta legalább fél órát művelnem kell valamilyen testmozgásnak csúfolt tevékenységet. Szobabiciklizni szoktam. Ne szörnyedj el, de azért, mert közben tudok olvasni vagy dolgozatot javítani. Így nem tűnik akkora időpazarlásnak. Persze ahogy telik az idő, ezt is jobban tudom értékelni. Ha igazán nehéz napom volt, akkor csak zenét hallgatok közben, és figyelem, hogyan száll ki belőlem fokozatosan a feszültség.
Korcsolyázni szívesen megpróbálnék, de eddig mindig visszariadtam attól, hogy hagyjam magam jégre vinni.
Van-e valamiféle ars poeticád? Ha igen, mi az?
Évekkel ezelőtt olvastam egy idézetet Sri Chinmoytól, amely a szívemből szól:
"A kedvesség alapvető természete, hogy terjed. Ha kedves vagy másokhoz, ők ma hozzád lesznek kedvesek, holnap valaki máshoz."
Ott tartasz jelenleg az életben, ahol mondjuk tíz évvel ezelőtt elképzelted magad?
Életem bizonyos elemeiben igen, de a sors nagyon sok mindent felülírt. Itt is megmutatkozik, hogy minden mennyire nézőpont kérdése. Ha folyton az járna a fejemben, ami megváltozott, amit elmulasztottam vagy elvesztettem, akkor mélységesen szomorú lennék. Ez néha sajnos elő is fordul, mert nehéz szabadulni a veszteségektől, a rossz gondolatok üldözik az embert. Ezen túl kell lépni. Inkább igyekszem azt nézni, mit kaptam meg, minek örülhetek. Elégedett lehetek az életem jelenlegi állásával: szerető családom, szeretett munkám van, az életszínvonalam és az egészségi állapotom is kielégítő. Isten kegyes hozzám.
Ha film vagy zene, milyen irányzatok jöhetnek szóba nálad legfőképp?
Eléggé tág az érdeklődési köröm, nincs ez másként a filmekkel sem. Lehet mese, sci-fi, thriller, romkom, vígjáték, fantasy, lélektani dráma, kosztümös film, sorolhatnám. Csak a kedvemtől függ. Van viszont egy kör, amelyet következetesen elutasítok. Nem nézek katasztrófa filmet, háborús filmet, sportról szóló filmet, durva horrort és alpári vígjátékot. Ezektől nagyon idegenkedek.
Igazán jó társasági embernek ismerünk, könnyen barátkozol? Milyen szempontok alapján választasz barátot?
Szeretem hallgatni az embereket, szeretek beszélgetni. Viszont nem nyílok meg könnyen. Ahhoz vagy idő vagy nagyon megfelelő hangulat kell. Szeretem az őszinteséget, a tartást. Lenyűgöz, ha valaki jól tudja használni a szavakat.
A barátokat viszont nem választom. A barátság magától alakul. Ha valaki értékessé válik a szememben, én megnyitom előtte és a barátság előtt a szívemet (és mindaddig nyitva is tartom, amíg nem ér annyi csalódás, hogy bezáródjon). Ezután már minden attól függ, hogyan reagál a másik ember.
Sajnos a mély baráti kapcsolatok kialakulását, fenntartását nagyon megnehezíti az időhiány, az állandóan rohanó mentalitás. Manapság nagyon nehéz igazi barátokat szerezni vagy megtartani azokat. A kapcsolatok ellaposodnak, felszínesek lesznek egy idő után. Ez is a mai kor egyik fekélye, ami ellen mindenképpen küzdeni kell.
Szeretsz a természetben kirándulni? Hazánkban van-e olyan hely, ahová szívesen eljutnál?
A természet látványa elvarázsol. Szeretnék eljutni minél több helyre az országon belül.
Köztudott, hogy szereted az állatokat. Miért éppen a bagoly a topfavorit?
Kitartó vagyok a szenvedélyeimben. A baglyok szeretete az egyetemi éveimben alakult ki. Ekkor még nem voltak divatban az ilyen cuccok. Egy barátnőmtől kaptam az első bagollyal díszített tárgyat. Beavatott, milyen jelentései vannak a bagoly motívumának. Ezután egyre többször találkoztam a baglyokhoz tapadó szimbólumokkal, hiedelmekkel. Már említettem, hogy odavagyok a bonyolult szimbólumrendszerekért. Ráadásul ez az állat egyszerre gyönyörű és veszélyes. Megmozgatja a képzeletet. Rabul ejtett a téma. A szeretteim, barátaim, munkatársaim és diákjaim pedig nemcsak tolerálják, hanem támogatják is gyűjtőszenvedélyem. Az évek során kiterjedt gyűjteményt szereztem baglyos díszekből, használati tárgyakból, ruhadarabokból, ékszerekből. Minden darabhoz szép emlékem fűződik. Ez az erős érzelmi háttér tovább növeli a kötődésemet.
Ha eléd állna egy jó tündér, hogy tíz percen belül egyet kívánhatsz, mi lenne számodra a legfontosabb?
Világbéke... Viccet félretéve, azt kívánnám, hogy mélyüljenek a mai emberi kapcsolatok, amelyek általában megrekednek a felszínes viszonynál. Nagy és egyre nagyobb szükségünk lenne ebben a felgyorsult világban tartalmas, építő kapcsolatokra, de sajnos egyre kevesebb ilyennel találkozok. Manapság nincs idő vagy kedv ilyeneket kialakítani, hiszen ezek folyamatos karbantartást igényelnek. Manapság inkább mindent kidobunk a megszerelés helyett, és futunk az új, a jobbnak vélt után. A kapcsolatainkkal is ezt tesszük, ez pedig lélekromboló. Én törekszek minőségi kapcsolatokat kialakítani és ápolni, de gyakran ütközök falakba, ráadásul nem csak külső, hanem belső akadályokba is.
Van-e olyan szakma, amit a tanításon kívül szívesen kipróbálnál?
Sosem gondolkodtam másban. Ha mégis váltanom kellene, könyvtáros lennék, vagy kipróbálnám magam egy olyan szakmában, amely a könyvkiadáshoz kötődik.
Van-e valamiféle önkifejezési formád? Ha igen, mi?
A munkám az, de talán ez elég egyértelmű. Túlcsorduló érzelmeimet versekbe is beleöntöm időnként, de azok ritkán vannak a külvilágnak szánva. Egyébként több- kevesebb sikerrel törekszem arra, hogy bármit csinálok, az kifejezzen engem, azon rajta maradjon a nyomom, a jelem.
Milyennek látod a 21. század divatját? Egyéniségnek tartod magad, vagy szereted követni az aktualitásokat?
Sosem követtem figyelemmel a divatot, nem érdekel. Amikor vásárolnom kell, általában klasszikusabb darabokat választok. Fontos a minőség, a kényelem, a tartósság. Amiben kitűnök, azok a baglyos ékszereim. Nagyon változatos készletem van, minden nap választok közülük. Csak hogy riogassalak: jelenleg 95 baglyos ékszerem van.
Mi a legszebb számodra az anyaszerepben?
A változatosság. Zsanna mellett nem lehet unatkozni. Minden nap történik valami meglepő, megható, vicces vagy aranyos. Számos kihívással szembesülök nap mint nap. Ráadásul naponta kapok egy hatalmas adag szeretetet.
A kislányodon kívül mire vagy legbüszkébb az életedben?
Nem tudom. Semmi más nincs.
Mi a kedvenc évszakod és miért?
Az ősz. Gyönyörűek a színei, szeretem a meleg tónusú színeket. Csodás a hangulata. A nyár fülledt, az ősz szenvedélye mélyebb.
Milyen viszonyban vagy a zenével? Játszol valamilyen hangszeren?
Mindig is szerettem volna. Gyerekkoromban próbáltam megtanulni gitározni is, zongorázni is, de úgy tűnik egyáltalán nincs érzékem hozzá. A zene lenyűgöz, kikapcsol és játszik a lelkemmel. Nagyon sokféle zenei stílust szeretek hallgatni a komolyzenétől kezdve a popon és a rappen át egészen a rockzenéig. A hangulatomtól függően választok, és hogy mit akarok elérni, mert a zene képes felemelni, energetizálni és megsiratni is. Vérbeli magyartanárként odavagyok a versek megzenésítéséért. Egyik kedvenc ilyen együttesem ezen a téren a Kávészünet.
Kedvenc játékod? Szeretsz játszani?
Persze. A gyermekemmel sokat játszunk. Felnőtteknek való játékok közül a puzzle és a scrabble köt le. A társasjátékokat élvezem.
Legszebb szó a világon?
Szeretet.
Ha egy dolgot változtathatnál a körülötted lévő világban, mi lenne az jelenleg?
Jelenleg több havat szeretnék télen, hogy a kislányommal hóembert építhessünk.
A 6.a osztály tyúkanyójaként tevékenykedsz iskolánkban. Mit szeretsz bennük leginkább?
Nagyon szeretem őket. Igazi kihívást jelentenek számomra. Nincs velük könnyű dolgom, mert kritikus szemmel néznek a világra és rám is. Mindig újulásra sarkallnak. Folyamatosan azon töröm a fejem, hogyan tudnám segíteni őket a fejlődésben, de a legtöbbször hevesen próbálnak ellenállni. Viszont ha látják rajtam, hogy lelki zuhanórepülésben vagyok, akkor félredobják a kritizálást és teljes mértékben mellém állnak. Sok szeretetet kapok tőlük.
Osztálykiránduláson
Számos reformban, újításban veszel részt iskolánkban. Megemlítenél egyet-kettőt ezek közül a kedves olvasóknak?
Hogyne. Hiszek az újításban, a megújulásban, a kísérletezésben. Az egyik új módszer, amelynek bevezetésében részt veszek a KIP, a Komplex Instrukciós Program. Ez egy csoportmunkaforma, amely a gyerekek iskolai sikerességét célozza javítani. A programban résztvevők többségében nagyon szeretik ezeket az órákat. Egy másik újítás igazából két hagyományos iskolai esemény kibővítése: tavaly először rendeztük meg a Költészet hetét, amely egy programsorozat volt. Alapnak az évente megrendezett Versmondó versenyt és Zacharné Tünde Verskommandóját használtam, ezeket egészítettem ki még néhány ötlettel. A Költészet hetének megrendezését idén is tervezem. Szintén saját ötlet a második éve megrendezett Szövegértési verseny. Ennek során a tanulók kortárs regényrészleteket olvasnak és a szöveghez kapcsolódóan oldanak meg feladatsort az interneten. A verseny nem titkolt célja az olvasóvá nevelés segítése és a tanulók szövegértésének fejlesztése. Hasonló célkitűzéssel jelenleg zajlik a Mindennapi értékeink című olvasós csapatverseny, amely szintén saját leleményem. Az iskolaújság felélesztését is teljes odaadással pártfogoltam, jelenleg is szerkesztője vagyok.
Ha egy napig a mai gyerekek fejével gondolkodhatnál, mire lennél kíváncsi leginkább velük kapcsolatban?
Nagyon kíváncsi lennék, miért állnak olyan idegenkedve az olvasáshoz. Ha ezt megtapasztalnám, talán könnyebben találnánk meg a megoldást erre a súlyos problémára.
Új év, új remények: mit kívánnál 2020-ra tanítványainknak és a Suliblog olvasóinak?
Azt kívánnám, hogy próbáljanak örülni az életnek úgy, ahogy kapták, a nehézségekkel, a napi küzdelmekkel, a kihívásokkal együtt, hogy tanulják meg megtalálni minden napban a szépet, a jót, az örömöt. Mert akkor kicsit könnyebb lesz az életük, könnyebben hordozhatóak a terheik. Mert bizony sokan sokféle teherrel küzdenek. Az élet nem egyszerű, viszont sok múlik a mi hozzáállásunkon.
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen ezt az igazán kimerítő beszélgetést, sok boldogságot kívánok a családod körében, illetve azt, hogy minden terved, újításod megvalósuljon, s érd el céljaidat mind a munka, mind a z élet más területein!