Csiszolatlan gyémántok

Napok óta szenzációs hír tartja lázban a világsajtót. Megbízható források szerint néhány tucat hajdú-bihari kutató páratlan természeti kincsekre, valódi gyémántokra bukkant egy hajdúsági településen.

Jól hallják.

Nem Brazíliában vagy Ausztráliában, a gyémántvadászok Mekkájában.

Egy alföldi településen, a közel 13000 főt számláló Hajdúsámsonban.
Vagyis itt a bizonyíték, hogy nem csak a tengerentúlon lehet csillogó ékköveket felkutatni.
Nem csak Dél-Amerika és a kenguruk földje lehet a kincsvadászok célkeresztjében.

Nagyon nem.

De még mielőtt útnak indulnátok kedves kalandvágyó embertársaink, előre jelezném: lassan a testtel!

Hátra arc, tessék behúzni a kéziféket!

Eme kincsek ugyanis becserkészhetetlenek.
Hiába a csákány, az ásó,  meg a több kilónyi robbanóanyag.
Őket nem adjuk. Vigyázunk rájuk, formáljuk, csiszoljuk őket, hogy néhány esztendő múlva teljes fényerővel pompázzanak.

Hogy elhomályosítsanak mindent közvetlen környezetükben.

Tudásukkal, képességeikkel, ügyességükkel.

A két gyémánt fénye már most is erőteljesen villódzik. Szinte kiégeti a retinát. S ha a jövőben is szakavatott kezek csiszolgatják őket, a gondos családi háttérnek és a sok munkának köszönhetően kis idő múlva még inkább fényárba borítják az őket körülvevő közeget.

Ők a mi büszkeségeink.
Többek közt.

Csiszolatlan gyémántok.

Vendégszoba című rovatunkban ezúttal Szilágyi Dóra és Kovács Barbara 8. d osztályos tanulók kerültek diktafonvégre , akikre nagyon büszkék vagyunk , hiszen kitűnő tanulmányi eredménnyel zárták az első félévet, s folyamatosan példát mutatnak szorgalomból , pozitív hozzáállásból diáktársaik számára. Velük beszélgettem az iskolai életről, továbbtanulásról, osztályközösségről, családról, barátokról és számtalan érdekes dologról.

Ha azt mondom június 17-e, mi jut rögtön elsőként az eszetekbe?
Dóri: Végre vakáció!
Barbi: Ballagó?

Így van, nevezetes dátum lesz számotokra, életetek talán első igazán nagy állomása, amikor búcsút vesztek iskolátoktól, diáktársaitoktól. Milyen érzésekkel várjátok ezt a nem mindennapi eseményt?
Dóri: Nagyon sajnálom, hogy elhagyjuk ezt az iskolát, mert az osztálytársaimat nagyon megszerettem, és legtöbbjükkel remek viszonyt ápolok, hiányozni fognak. Mindemellett annak pedig örülök, hogy új környezetben, új embereket ismerhetek meg a középiskolában.
Barbi: Hasonló a véleményem, mint Dórinak, nagyon fogom sajnálni az osztálytársaimat, viszont nagyon jó érzés lesz új közegben új embereket, gyerekeket megismerni.

Ha ki kellene emelni egy dolgot, amit nagyon szerettetek ebben az iskolában, mi lenne az?
Dóri: Szeretem a tanárokat, hosszú távon barátságokat tudtam kötni remek emberekkel és remélem ezek megmaradnak a jövőben is.
Barbi: Nagyon sok minden ideköt, nagyon megszerettem a tanárokat és sok olyan embert is, akikkel nagyon jó kapcsolatom van. Velük a későbbiekben is szeretném ezt ápolni.

Hamarosan új elsős gyerekek zsivajától lesznek hangosak iskolánk falai. Ha ajánlanotok lehetne a leendő elsősök szüleinek intézményünket, mivel próbálnátok meggyőzni őket, hogy ide írassák gyermekeiket?
Dóri: A tanárok nagyon jók, segítőkészek, mindenre megtanítanak. Remek közösségbe kerülhetnek a kis elsősök és szép épületben tanulhatnak.
Barbi: Annyit tennék még mindehhez hozzá, hogy rengeteg nagyszerű program van az iskolában,s megerősítem, hogy a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek.

Mindketten kitűnő tanulmányi eredményt értetek el a legnehezebb évfolyamon továbbtanulás előtt, amihez külön gratulálok. Mennyi munka van ebben a remek eredményben, mennyit szoktatok egy nap készülni, tanulni?
Barbi: Nagyon sokat kell tanulni, hiszen próbálunk megfelelni a tanároknak, önmagunknak és a szüleinknek. Én kb. három órát tanulok naponta, de ez függ attól is, hogy lesz –e másnap témazáró vagy felelünk-e valamiből.
Dóri: Én kb. két órát tanulok minden nap, természetesen annak függvényében, hogy felelünk-e, vagy írunk-e esetleg dolgozatot.

A szorgalmon kívül szerintetek mi szükséges még ahhoz, hogy valaki kitűnő lehessen?
Barbi: Türelem, alázat, megfelelő hozzáállás, kitartás.

Látjátok sajnos azt is, hogy vannak, akik nem veszik komolyan a tanulást. Szerintetek legfőképp mi az oka ennek a hanyagságnak? Hogyan lehetne ezeket a gyerekeket motiválni a tanulásra?
Dóri: Fontossági sorrendbe kell helyezni a dolgokat, meg kell tudni, ki mit szeretne elérni az életben. Én elgondolkodnék a helyükben, célokat tűznék ki magam elé.

Melyek a kedvenc tárgyaitok, amiket legszívesebben tanultok? Van –e olyan, amit nem igazán kedveltek?
Barbi: Kifejezetten kedvenc tárgyam nincs, igazából mindegyikből ugyanúgy kell készülni, amit nem nagyon szeretek az a testnevelés.
Dóri: Kifejezetten kedvenc nekem sincs, amit viszont kevésbé szeretek az a matematika és a kémia.

A korábbi években hányszor szereztetek már kitűnő bizonyítványt? Mindig kitűnőek voltatok?
Barbi: Én végig, igen.
Dóri: Én hetedik év végén, és most nyolcadik évfolyamon félévkor.


A befektetett energia gyümölcse

Közeleg a továbbtanulás, életetek egyik meghatározó pillanata. Mik voltak a legfontosabb szempontok számotokra iskolaválasztáskor, mi alapján választotok középiskolát?
Dóri: Én a jegyeim alapján mindenképpen gimnáziumot szerettem volna választani.
Barbi: Nagyon fontos a jó közösség, a tanárok hogyan állnak a gyerekekhez, én már többször voltam azon a helyen, amit elsőként beírtam, s nagyon kedvezőek a benyomásaim.

Mik szerintetek az igazán jó tanárnak az ismérvei? Milyen tulajdonságokkal legyen felvértezve egy igazán jó pedagógus?
Dóri: Legyen szigorú, tudjon fegyelmezni, de lehessen néha viccelődni is, figyeljen a tanulókra és adja le jól az anyagot.
Barbi: A legfontosabb, hogy legyen humorérzéke, mert úgy az óra is jobban telik. Legyen segítőkész, ha nem értünk valamit, türelmesen el tudja magyarázni.

Szóbeli vizsgát kell tennetek a felvételin?
Dóri: Igen, fogok februárban szóbelizni.
Barbi: Nekem is lesz szóbeli vizsgám.

Mely iskolákat jelöltétek meg a felvételi lapon?
Barbi: Elsőként a Bethlen Gábor Szakközépiskolát írtam be, másodiknak a Medgyessy Ferenc Gimnáziumot, harmadjára pedig a Csokonait.
Dóri: Elsőként a Református Gimnáziumot, aztán a Bethlent, végül pedig a Medgyessy Ferenc Gimnáziumot jelöltem.

Szerintetek egyébként milyen szakmákkal lehet a leginkább érvényesülni a 21. században?
Barbi: Pék, hegesztő, a szakmunkásképzés nagyon fontos, egy remek szakmával nagyon jól el lehet helyezkedni.
Dóri: Szerintem az informatikai szakmák iránt mindig egyre nagyobb és nagyobb lesz az igény és a kereslet. Szükség van a hozzáértő, jó szakemberekre.

Miért fontos minél több idegen nyelvet tudni? Vajon miért hasznos az ismeretük?
Dóri: Véleményem szerint főleg azért, hogy ha a későbbiekben külföldre költöznénk, tudjunk kommunikálni, meg tudjuk magunkat értetni az emberekkel.
Barbi: Manapság sok ember külföldön keres munkát, s ehhez szükséges a minél szélesebb körű nyelvtudás.

Beszéljünk picit az osztályközösségről, hogyan érzitek magatokat a jelenlegi osztályotokban? Szerintetek mitől igazán jó egy osztályközösség?
Dóri: Szeretem a 8. d osztályt, jó hangulatú, vicces, humoros csapat, akik mellett soha nem lehet unatkozni.
Barbi: Én is nagyon jól érzem magam ebben az osztályban. Nagyon jól kijövök az osztálytársaimmal, és nagyon fogom sajnálni, hogy el kell tőlük válnom.


Magdi néni mellett sosem lehet rossz a hangulat:)

Mennyire tartjátok magatokat közösségi embernek, mennyire gyakran vesztek részt az osztályprogramokban?
Barbi: Sok versenybe bekapcsolódunk, számos  programban nagyon szívesen, míg másokban kevésbé lelkesen veszek részt.
Dóri: Sok versenyen részt szoktam venni én is, próbálok mindenhez csatlakozni, mindenben részt venni.

Mik a kedvenc programjaitok az iskolában? Azt hiszem ilyen változatos programkavalkád nem sok általános iskolában van. Elég színes a paletta.
Barbi: A Rákóczi - heteket nagyon szeretem. Itt az osztályok sokféle területen összemérik tudásukat , versenyeznek egymással, ki a jobb. Ekkor nem kell tesiznünk, nézhetjük őket.
Dóri: A Rákóczi -hét a legjobb, mert rengeteg versenyen részt vehetünk s próbára tehetjük magunkat számos területen. Az osztálykirándulásokat is nagyon kedvelem, mert ott végre nem tanulással kell foglalkoznunk, és jól érezhetjük magunkat.

Jártok –e valamilyen szakkörre vagy művészeti foglalkozásra?
Barbi: Nem járok.
Dóri: Én sem.

Ki a legjobb barátotok az osztályban?
Barbi: Szabó Lídia.
Dóri: Márkus Dia, Hamar Betti, Andrási Sári, Beri Mária, Nagy Lívia, Kerekes Niki.

Mi alapján választotok egyébként barátot? Mik a legfontosabb szempontok számotokra?
Barbi: Véleményem szerint a belső értékek nagyon fontosak. Az én barátom legyen kedves, segítőkész és meg lehessen benne bízni.
Dóri: Számomra az őszinteség a legfontosabb, s persze a megbízhatóság, elmondhassam a  titkaimat, legyen vicces és bármiről tudjunk beszélni.

Előfordult- e már, hogy csalódtatok barátotokban? Ha igen, miért?
Barbi: Volt olyan gyerek, akivel kezdetben nagyon jóban voltam, viszont később elmondta a titkaimat másoknak, ez nem esett jól, így már nem bízom benne.
Dóri: Nekem is volt hasonló tapasztalatom. Igazából más baráti körünk van már, kevesebbet beszélünk. Egyik napról a másikra eltávolodtunk.

Mit tartotok legnagyobb erősségeteknek, s min kellene változtatnotok picit elgondolásotok szerint?
Barbi: Legnagyobb erényem a kitartás, ha lehetne, akkor pedig azon változtatnék, hogy ne legyek annyira izgulós.
Dóri: Barátságos, segítőkész, titoktartó vagyok, ezek az igazán remek tulajdonságaim. A kitartásomon szívesen csiszolnék, hamar feladom a dolgokat.

Mesélnétek picit a családotokról, a szüleitekről? Mivel foglalkoznak, vannak- e testvéreitek?
Barbi: Nincs testvérem, egyedül vagyok. Apukám gépkezelő, anyukám pedig egy festékboltban dolgozik a településen.
Dóri: Nekem egy testvérem van, ő 12 éves. Édesapám Nyíradonyban autófényező, anya pedig Debrecenben egy állatklinikán végzi a munkáját.


Szeretet, meghittség: a Kovács család

Mik a közeljövőben a továbbtanulás mellett a legfontosabb céljaitok?
Barbi: Szeretnék egyetemre járni, diplomákat szerezni, aztán pedig a jogosítványt megszerezni.
Dóri: A számból vetted ki a szót, nekem is ezek a középtávoli céljaim.

Ha most nem tanulnotok kellene, hanem dolgozhatnátok, jelen pillanatban milyen munkát végeznétek?
Barbi: Én bankban szeretnék tevékenykedni.
Dóri: Gyerekkori vágyam, hogy óvónő lehessek, ezt szeretném elérni.

Mit szerettek leginkább egy emberben, mik számotokra a legértékesebb tulajdonságok? Miket ítéltek el esetleg?
Barbi: Szeretem ha egy ember megbízható,kedves, jószívű, nem szeretem ha valaki idegesítő és megbízhatatlan.
Dóri: Egy ember legyen megbízható, vicces, segítőkész, amit pedig nagyon elítélek, az a kétszínűség és a hazudozás.

A tanulás mellett mivel töltitek a szabadidőtöket, mik a fő hobbijaitok?
Barbi: Nagyon szeretek horgászni, görkorizni, a kutyámmal játszani és olvasni.
Dóri:Én a testvéremmel sok időt töltök el, kedvelem a biciklizést, rajzolást és olvasást.

Sportoltok-e valamit? Mennyire áll hozzátok közel a mozgás? Kifejezetten a sportra gondolok, nem a testnevelésre.
Barbi: A görkorcsolya számomra a legimádnivalóbb mozgásforma.
Dóri: Én a kerékpározástól töltődöm fel, de az úszás is nagy kedvenc.

Gyerekszemmel mi a legnagyobb gond szerintetek a mai gyerekgenerációval?
Dóri: A legnagyobb gond szerintem a megfelelő családi háttér hiánya. Sok gyerek elkényeztetett, vagy nem foglalkoznak velük a szüleik úgy ahogy kellene.
Barbi: Én is úgy gondolom, sokat nyom a latban a megfelelő otthoni háttér. Ha egy gyereket szerető család vesz körül, akik foglakoznak vele, akkor nem lesz vele probléma.

Van- e példaképetek, akire nagyon felnéztek valami miatt?
Barbi: A szüleimet mondanám, mert nagyon sokat támogatnak mindenben, mindig az én érdekeimet nézik, azt, hogy nekem könnyű legyen az életben.
Dóri: Számomra is a szüleim, mert kiállnak a céljaik mellett,mindent megtesznek értünk, foglakoznak velünk, azt akarják hogy nekünk jó legyen, érjük el a céljainkat.


Tökéletes harmónia: a Szilágyi család
Mik a kedvenc zenei irányzatotok? Milyen stílusú zenét szerettek hallgatni?
Dóri: Nekem a kedvencem Sean Mendes, Ariana Grande és Sya.
Barbi: Nincs konkrét kedvenc előadóm, a magyar énekeseket szeretem  inkább, elsősorban Dér Henit.

Szoktatok-e otthon segíteni a szüleiteknek, ha igen miben?
Barbi:Természetesen, főleg konyhai mosogatásban, sepregetésben, virágöntözésben.
Dóri: Én legfőképp mosogatásban, porszívózásban, törölgetésben, konyhai munkákban viszem a prímet.
 

Mely szabadidős programokra emlékeztek vissza legszívesebben?
Barbi: Alsó tagozat óta minden év végén szervezünk egy közös főzést, amely mindig remek hangulatban zajlik. Az osztálykirándulásokra is mindig szívesen emlékszem majd vissza.

A szüleitek nagyon büszkék rátok, ti mire vagytok idáig legbüszkébbek az életetekben?
Dóri: Erre a kérdésre egyelőre nem tudnék válaszolni.
Barbi: Most még én sem.

Ha kifognátok most egy aranyhalat és kívánhatnátok hármat, mik lennének a kívánságaitok?
Dóri: Felnőttként is legyek boldog, legyenek igaz barátaim, illetve legyen sok pénzem.
Barbi: Szerintem az egészség a legfontosabb, legyenek olyan emberek a környezetemben, akikben feltétel nélkül megbízhatok, és vegyenek fel a Bethlenbe.


Csiszolatlan gyémánt

Van- e kedvenc tévéműsorotok, néztek -e  filmeket, ha igen, milyen témájúakat?
Dóri: Engem főleg a vígjátékok szórakoztatnak, de kedvelem a horrorfilmeket is.
Barbi: A jó vígjátékok az én hangulatomat is mindig nagyon feldobják.

Hogyan vélekedtek az internet, a számítógép túlzott használatáról? Gyerekként hogyan látjátok ezt a fontos kérdést?
Dóri: Az internetnek rengeteg jó oldala van, okosan kell használni. Távoli ismerőseinkkel tudjuk a kapcsolatot tartani, új barátokat ismerhetünk meg, és filmeket nézhetünk. Ezek remek dolgok. Vannak sajnos olyan emberek is,akik könnyen függővé válnak, ez azonban nagyon veszélyes, hiszen az ilyen embernek romlanak a személyes kapcsolatai.
Barbi: Én is számtalan előnyt és hátrányt tudnék megnevezni. Rengeteget segít a tanulásban, valóban hasznos azért is, mert ismerősöket kutathatunk fel a közösségi oldalakon. Ha nem okosan használjuk, akkor viszonyt számos veszélyt rejtegethet és könnyen függővé válhatunk.

Van- e kedvenc olvasmányotok, könyvetek, milyen témájú könyveket szerettek leginkább olvasni?
Dóri: Én az ifjúsági regényekért lelkesedem, jelenleg a Szent Johanna Gimit  olvasom.
Barbi: Ebben nagyon megegyezünk Dórival, ezekben a napokban én is ebben a regényben mélyültem el.

Dóri: Meglátásod szerint milyen ember Barbi? Mik a legnagyobb erényei és vannak- e hibái?
Szerintem Barbi egy segítőkész, kedves,  mindig vidám lány, akire mindig lehet számítani. Hibákat nem tudnék megnevezni.

Barbi, te hogy látod ezt a kérdést?
Dóri nagyon kedves megbízható, bármikor számíthatok rá. Kicsit sértődékeny, de sokat változott az utóbbi időben előnyére.

Ha június 17-én találkozunk a ballagáson, szükség lesz százas papírzsebkendőre? Legyen nálam kéznél? Lesz- e sírás?
Barbi: Szerintem lesz, bár nem szeretnék sírni, de nem fogom tudni megállni.
Dóri: Biztosan lesz, nem marad a szem szárazon, mert nagyon megszerettem az osztályomat és sajnálni fogom, hogy különválunk.
 

Ilyen környezetben öröm a munka

Gyerekek! Köszönöm szépen a beszélgetést, sok kellemes percet kívánok az általános iskolás korszakotok utolsó hónapjaira, s kívánom, hogy minden tervezett célotokat, elképzeléseteket tudjátok megvalósítani az életben!

Módis Tamás

blogszerkesztő