Számtalanszor futunk bele a kérdésbe mi pedagógusok, hogy nem érezzük-e néha azt, hogy konkrétan elegünk van az egészből?
Hogy legszívesebben izomból becsapnánk magunk mögött az ajtót?
Hogy hátrahagyva csapot-papot mennénk inkább kőművesnek, tűzoltónak vagy vadakat terelő juhásznak?
A válaszom határozott: DE. Nem egy esetben érezzük tarkónkon a lehelletét. A fásultságnak, a telítettségnek, az időszakos kiégettségnek. Fáraszt bennünket a tehetetlenség, a gyakori navigálhatatlan szélmalomharc. Mégsem dobjuk be a törülközöt. Nem hagyhatjuk, hogy az időnként eluralkodó bizonytalanság huncut ördöge behálózzon bennünket. Csináljuk, mert szeretjük, mert ez az életünk. Mert a mindennapok útvesztőiben minden nap újabb és újabb kihívásokkal találkozhatunk. Mert adhatunk. Adhatunk valamit, s jó látni, hogy eme valaminek a magvai sok esetben termékeny talajra hullanak. S ebből a talajból bizony olykor nagy dolgok születnek. Nem feltétlenül most, az adott pillanatban. Sokszor évek múlva szembesülünk azzal, hogy fáradhatatlan munkánk gyümölcse bizony beérett. S külön öröm, ha igen zamatosra sikeredett.
Kedves Olvasóink!
Büszkén mondhatom, hogy intézményünk falai közül nem egy olyan „madárka” kiröppent már, amiknek évek múltán is örömmel hallgatjuk az élménybeszámolóit. Akikre igazán büszkék vagyunk, mert sok esetben bizonyították, hogy tudatossággal, határozottsággal és megfelelő elszántsággal mennyi mindent el lehet érni az életben. Hogy a tudás igenis érték, s hogy megfelelő alázattal karnyújtásnyira kerülhetnek a legmerészebb álmok is. Örülünk, hogy örülnek. Hogy megtalálták helyüket az életben. S ezek azok a dolgok, amelyek megtolják a mi néha sárba ragadt szekerünket is. Egy-egy pozitív történet, egy köszönöm vagy egy őszinte mosoly lendít tovább bennünket a holtponton. Hogy ússzunk tovább. Akár árral szemben.
Büszkék vagyunk rájuk. A mi gyerekeink, a város szülöttei. Hajdúsámson büszkeségei.
Akárcsak ő. Igazgatásszervező, mérlegképes könyvelő, sikeres festő, versíró, leendő cukrászmester. Igazán sokoldalú személyiség, aki még mindig bontogatja a szárnyait, de egyre inkább megtalálja helyét az életben. Tele célokkal, megvalósítandó álmokkal. S rendkívül büszke a gyökereire.
Piros Andrea. Egyike azoknak, akire méltán lehet büszke mindenki, Hajdúsámsonon innen és túl. Igazi példakép a jelen fiatal generációja számára. Ezerarcú virágszál. Mosolygós, céltudatos, érdeklődő, aki rendkívül nyitott a világ dolgai iránt. Szóval fiatalok, ahogy az egyik Bud Spancer és Terence Hill filmklasszikus címe sugallja: Nyomás utána!
Fogadják szeretettel a vele készült interjút!
Tíz éve már, hogy leballagtál az általános iskolából. Hogyan, milyen érzésekkel, emlékekkel gondolsz vissza a kezdetekre, arra a helyre, ahol az alapokat kaptad?
Örömmel és szeretettel gondolok vissza általános iskolámra és az ott tanító oktatóimra.
Például Herczeg Csabáné Ági néni mellett tanultam meg értékelni a kézművességet. Mellette fejlődött tovább kézügyességem. Az iskola falain talán még Ti is láthatjátok 1-2 képemet. Bár az ecsetet és a szénkrétát az évek alatt tűre és cérnára cseréltem, mégis úgy gondolok Ági nénire, mint aki kedvet teremtett az alkotásra.
Szathmáry Irén, mindenki Irénke nénije, aki múlhatatlan lelkesedéssel tanított engem és azóta számtalan osztályt elsőtől negyedikig. Na és a felső tagozat…Emlékszem, mikor április 1-jén újsággal ragasztottuk ki az ajtót, hogy ne tudjon bejönni az oktató órát tartani és arra is, amikor lelkesen kakas- viadaloztunk Miskolctapolcán a barlangfürdőben. Nagyon sok jó és szép élmény köt az általános iskolámhoz, amit az, hogy most mesélhetek neked ezekről az élményeimről és az azóta eltelt tíz évről, csak még inkább megerősít. Köszönöm.
Mik voltak a kedvenc programjaid, illetve azok a tantárgyak, amelyek maradandó nyomokat hagytak benned?
Akkoriban még visszahúzódóbb lány voltam. Kevésbé érdekelt a buli vagy a szórakozás. Leültem egy könyvvel a kezemben és képes voltam órákon keresztül csak olvasni. Persze nem kötelező olvasmányokat. A kötelező csak azért rettentett el, mert kötelező volt. Aztán miután rájöttem, hogy nem kötelességként, hanem szórakozásként kell ezekre a könyvekre tekinteni, rögtön jobban ment a kötelezők olvasása is. Mindig is humán beállítottságú lány voltam. Az irodalom és a történelem érdekelt. Később a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium humán tagozatán tanultam, azt követően a Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Karán.
Milyen útravalót kaptál legfőképp itt a tanáraidtól?
Türelmet. Sok-sok türelmet magammal és másokkal szemben. Innen eredeztethető, hogy most az vagyok, aki, na meg persze a szüleimtől, akik nagyon szép példát mutattak és állítottak elém.
2008-ban a Csokonai Gimnáziumban folytattad tanulmányaidat. Ráéreztél ott arra, hogy mi lesz a későbbiekben a te utad?
Bármilyen hihetetlen, de nem. Azt hinné az ember, hogy 12-re pontosan tudtam, hogy ki akarok lenni, de nem. Egy héttel az egyetemi felvételi leadási határideje előtt leültem azzal a vastag pályaválasztási könyvvel, és csak néztem a cifrábbnál cifrább megfogalmazásokat, mint andragógus, meg szociológus és azt mondtam anyának, hogy egy új könyvet kéne gyártani, hogy választani tudjak.
Végül igazgatásszervező szakra adtam le a jelentkezésemet és nyertem felvételt. Azóta sem bántam meg. Az egyik legjobb döntésem volt.
Milyen tagozatra jártál, mi mindent adott számodra az a gimnázium?
Humán tagozaton tanultam. Az osztályom volt az utolsó teljes létszámban indult tagozat, ahol heti két órában stílustörténet órán vettünk részt a kötelező órák mellett. A választott nyelvem az angol mellett a finn volt. Gyönyörű nyelv egy gyönyörű országból és egy merőben más kultúrából. Szerettem a nyelvet, bár nyelvvizsgát ezidáig nem tettem belőle. Kicsi a világ, mert későbbi munkahelyemen megismertem Matti Armas Korpela finn festőművészt, akivel azóta is szeretettel váltunk pár mondatot finnül.
Mik voltak a középiskolás éveid legszebb és legfeledhetőbb pillanatai?
A középiskola nem volt igazán az én terepem, kevesebb szeretettel gondolok rá vissza, mint az általános iskolai vagy egyetemista éveimre. 23 gyönyörű lány járt az akkori osztályomba, akik mellett én akkor még nem tudtam megélni a nőiességem. Csendesebb voltam mint ők, és nem volt még kiforrott az öltözködési stílusom sem, ami valljuk be, egy 15-16 éves lány számára a legnagyobb probléma.
Középsuliban mely tárgyakból értél el kiemelkedő eredményt? Volt-e olyan tanulmányi verseny, ahol nagyon kimagasló helyezést szereztél?
Az irodalom és a stílustörténet voltak azok a tárgyak, amelyekben jeleskedtem. Több házi versenyen is részt vettem, felolvastam, mégis a 2011. évi szónokverseny maradt maradandó élmény számomra. Korábban soha nem indultam szónokversenyen. Most sem én, hanem osztálytársam nevezett, aki lebetegedett és oktatóm megkért, hogy induljak helyette. Első helyezést értem el a házi és a megyei fordulón is, így én képviselhettem Debrecen Megyei Jogú Várost Sátoraljaújhelyen az országos döntőben.
Általánosban nagyon izgultál a számonkérések előtt. Ez a szokásod megmaradt a későbbiekben is?
Igen. Ez a rossz szokásom mai napig megmaradt. Minden egyes megmérettetés előtt, legyen az dolgozat, vizsga vagy akár bizottsági ülés, kell, hogy valami a kezemben legyen. Az Álmomban már láttalak című filmben a politikus egy gémkapcsot ad az izguló kisfiúnak, hogy leküzdje félelmét. Nekem egy aprócska textilteknős jutott, amit még Nyíregyházán vettem az Állatparkban.
Miben változtál leginkább véleményed szerint az elmúlt tíz évben?
Sokkal kiforrottabb lett a személyiségem. Nyitottabb, vidámabb lettem. Kevésbé van már meg a megfelelési kényszer magam és mások felé, és így tudom teljesen más színben látni a világot.
Miben másabbak a gyerekek mondjuk a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest?
Akkor, amikor én voltam gyerek még alig volt mobiltelefon. 8.-os voltam, mikor megkaptam az első mobilomat és emlékszem, akkor már nagyon-nagyon vágytam rá. A mai gyerekek az elektronika világában nőnek fel. Állandó kapcsolatban vannak egymással messengeren, nyomon követik egymás mindennapjait az Instagramra feltöltött fényképeken és az elektronika világában elfelejtenek egymással igazán törődni. Nem egy mosolygós smiley kell ahhoz, hogy felvidíts valakit, hanem egy ölelés és nem kell mindenkinek kiírni az idővonalára, hogy boldog születésnapot, hanem azt a 2-3 embert, aki igazán számít kell felhívni telefonon, és elmondani neki ugyanezt.
Érettségi után sikeresen felvételiztél a Debreceni Egyetemre. Milyen szakot végeztél ott?
Igazgatásszervező szakon végeztem. Akit érdekel a jogász pálya, de nem biztos magában, annak ajánlom. Az igazgatásszervező ugyanis a jogász szak kistesója.
Milyen volt igazán belecsöppenni a nagybetűs életbe? Azt kaptad a felsőoktatástól, amit vártál?
Az egyetemista éveimet imádtam. Ott érzi először igazán az ember, hogy szabad és hogy magának osztja az idejét. Félév közben kevés tárgyból van számonkérés, félév végén kell a tárgyakból vizsgát tenni. Természetesen, ez egy részről buli, másrészről stresszes. Itt tanulod meg feszegetni a határaidat és tudod meg, hogy mennyit bírsz. Szerintem ez a tanulásra és a bulikra is igaz.
Az egyetem a nagybetűs élet egy részére felkészített, de úgy érzem, hogy nagyobbik részére nem. Az amit elméletben megtanul az ember, az a gyakorlatban, mikor alkalmazni kell, teljesen más. Szerintem az első munkahely az, ami igazán a nagybetűs élet.
A végzős bálon narrátorként tevékenykedtél. Szeretsz a középpontban lenni? Élvezed, ha zajlik körülötted az élet?
Mint ahogy azt korábban is mondtam, mindig is csendesebb, visszahúzódóbb lány voltam, aki ráadásul izgulós típus. Erre a lehetőségre sem én találtam rá, hanem a lehetőség talált rám. A Hallgatói Önkormányzatunk egyik tagja Gergő kért fel a narrátori szerepre, és egy percre sem bántam meg. Gyönyörű szürke fekete koktélruhát viselhettem és élveztem, hogy akkor és ott a középpontban állhatok. A szövegem és az egyetem akkori logós plüssmappája azóta is el van rakva a fiókomba.
Mit jelent számodra a diplomád? Ad- e valami lelki pluszt, hogy diplomával rendelkezel?
Jó érzés diplomásnak lenni, de nem a papír teszi az embert. A diploma szükséges jelenlegi munkahelyemen betöltött pozíciómhoz is, de nem a diploma adja a tudást, amivel ott ülhetek.
A sikeres diplomaosztó után
Annyira megkedvelted az egyetemet, hogy 2015-ben itt helyezkedtél el elsőként a Közművelődési Titkárságon. Mi volt itt a feladatod, jól érezted magad ebben a munkakörben?
Ügyvivő-szakértőként helyezkedtem el. A Közművelődési Titkárság egy olyan titkárság, ami az egyetemi és nem csak egyetemi polgárok számára rendez háromhetenként kiállítás megnyitókat az Elméleti és Élettudományi Galériában, illetve félévenként hat alkalommal zenés estet a Nagyerdei Víztoronyban. Feladatom a résztvevők számára szükséges szerződések indítása, számlák kezelése. Tehát a munkaköröm nagyrészt adminisztratív feladatokból áll. Mivel nekem is volt már csoportos kiállításom és az Élettudományi Galériában önálló kiállításom, így ez a munkakör közel áll hozzám és nagyon szeretem is.
A Közművelődési Intézményben
Szerinted milyen ember Piros Andrea valójában? Mik a legfőbb erősségei és miben kellene még esetleg változnia?
Ez egy nagyon jó kérdés és ehhez jó önismerettel kell, hogy rendelkezzek. Erősségem a türelmem, segítőkészségem, kedvességem, hogy alapos és gyors vagyok. Amiben változnom kell az az, hogy hihetetlen önbizalomhiányos tudok lenni néha. Ezen a problémámon már a párom segítségével igyekszünk változtatni.
Milyen embertípussal találod meg legkorábban a közös hangot?
Én azokkal az emberekkel találok közös hangot, akikkel lehet mélyen beszélgetni. Érzelmes típus vagyok, így a felületes beszélgetéseket és embereket nem kedvelem.
Könnyen megbocsátasz másoknak? Mindig, minden esetben adsz második esélyt?
Személytől függ és attól, hogy mennyire bántott meg. Általában adok második esélyt és egy jó beszélgetéssel és csokival engesztelhető vagyok.
A család nagyon büszke lehet rád, eddigi eredményeid alapján. Mesélnél róluk a Suliblog olvasóinak? Van egy húgod is, Edina. Hasonló karakterek vagytok? Jó testvérek, akik mindent megbeszélnek egymással?
A húgom 3 évvel fiatalabb nálam és teljesen mások vagyunk mind külsőleg, mind tulajdonságainkban. Én tulajdonságaimban anyára, külsőmben édesapámra hasonlítok, ő pont fordítva. Sok mindent megbeszélünk egymással, de azért megvannak a saját kis titkaink is.
Családi körben, jó hangulatban
2016-ban vállalkozási mérlegképes könyvelő lettél. Hogyan jött ez a gondolat, mindig jó barátságban voltál a számokkal?
Nem. Úgy gondoltam, ha már van egy humán irányultságú szakmám, legyen egy reál irányultságú is. Ez a gondolatom nem mentett meg attól, hogy számvitelből meg ne buktassanak, így kicsit több mint egy év alatt és második vizsgakörben sikerült csak megszereznem vállalkozási mérlegképes könyvelő képesítésem.
Ha jól tudom, egy tetoválás is díszíti a csípődet. Mi áll rajta, miért éppen ezt a gondolatot választottad?
Valóban. A derekam bal oldalára tetováltattam Friedrich Nietzsche híressé vált mondatát. „What doesn’t kill you makes you stronger – Ami nem öl meg, az megerősít.” Amikor ezt a gondolatot magamra tetováltattam, akkor egy negatív időszakon voltam túl és ez a gondolat erőt adott. Azóta pedig a testem egyik éke. Nem bántam meg egy percre sem.
Mit jelent számodra ez a szó: élet?
Az élet jogok és kötelességek végtelen forgataga. Addig, amíg ezen a forgatagon át nem látsz és el nem kezded élni az életet, addig semmi értelme. Az élet kell, hogy felelősség legyen, kötelesség és szórakozás, önmagad korlátjainak a leküzdése és álmok megvalósítása. Nem mondom, hogy könnyű, de előttünk már annyi embernek sikerült. Miért ne sikerülhetne nekünk is?
2016 óta állandó résztvevője vagy a Nyári Akadémiának. Mit jelent ez egészen pontosan, mit csinálsz ott?
Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiája. Öt vagy tíz nap intenzív zeneoktatás, mesterkurzus formájában a kurzusra jelentkezettek számára. Nemzetközi, mert a világ minden tájáról érkeznek hallgatók. Tavaly például még Costa Ricából is. A mesterkurzusok mellett lehetőség van jelentkezni a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekarba, melyet maga Vásáry Tamás Kossuth-díjas magyar zongoraművész, karmester vezényel. Egymás számára ismeretlen fiatalok két hét alatt tanulnak meg három darabot és hozzák létre azt a csodát, ami a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar.
Mi a hobbid? Mit csinálsz olyankor, amikor nem dolgozol?
Ha van időm, olvasok. Imádom Susan Elizabeth Philips regényeinek humorát, fiatalos, modern és lendületes könyvei vannak. A varrásra egyre kevesebb időm marad, de azért kisebb mintákat, terítőket így is kivarrok.
Emellett igyekszünk húgommal és barátnőmmel egyre többet kimozdulni otthonról, még ha csak egy koktél vagy egy kis bowling erejéig is.
Imádok strandolni. Még alig kezdődött el a nyár, de már többször voltam kinn a Kerekestelepi fürdőn.
Ha jól tudom, remek kézügyességgel rendelkezel, meseszép rajzaid, festményeid vannak. Mindig tehetséges voltál ebben az irányzatban?
Igen. Anyukám kisgyerekkoromtól kezdve elrakta a kis alkotásaimat. Lehet, hogy kezdetben pálcika embereket rajzoltam, de abból milliónyit, aztán elkezdtem színezni, szépen, türelmesen, vonaltól vonalig. Általánosban beiratkoztam Herczeg Csabáné Ági néni festészet tanszakjára és nem volt menekvés.
Élményfestés az Alkotás utcában
Kiállításod is nyílt már, nem is egy. 2016 éve miért emlékezetes?
2016-ban nyílt csoportos kiállításom a Méliusz Juhász Péter könyvtárban, ahol kiállították négy kedvenc képem. Az a különlegességük, hogy a fonal mellett gyöngyöt is csempésztem a gobelinre.
Csoportos kiállítás a Méliuszban
Miért a festés az egyik legfőbb önkifejezési formád?
A festés kevésbé önkifejező formám, mint a versírás. Ennek ellenére tavaly részt vettem élmény festésen az Alkotás utca jóvoltából és egy színekben gazdag kép tulajdonosa lettem, melynek címe Séta a parkban.
2016 sokszorosan emlékezetes év számodra. Ekkor ismerted meg a legjobb barátnődet, és a jelenlegi párodat is. Mit jelent számodra az igaz barátság?
Sok ember megfordult mellettem az évek során. Kitti igaz barát. Velem örül és velem szomorkodik. Nem volt olyan alkalom, hogy ne számíthattam volna rá. Az a típusú ember, aki a szeretetét ajándékozással fejezi ki, legyen az egy toll, jegyzetfüzet vagy plüss nyuszi. Hasonlóan érzékeny, mint én, és hasonlóan kreatív is. A mérlegképes könyvelő tanfolyamon ismertem meg és azóta is a legjobb barátnők vagyunk. Ugyanennek az évnek a végén ismertem meg páromat, akivel nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mégis együtt vagyunk, és együtt gyűrjük le az akadályokat. A párom folyami hajón matróz, így a legnagyobb akadály mindig a távolság.
Egy évvel később a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára kerültél dolgozni. Hogyan jött ez a lehetőség, milyen munkakört töltesz itt be? Jelenleg is itt dolgozol?
Jelenleg is itt dolgozom. Volt kolléganőm felkerült Budapestre, az ő pozícióját kaptam meg. Igazgatási ügyvivő-szakértő lettem. Szintén adminisztratív feladatokat kell ellátnom, de már jóval szélesebb körben, mint korábban.
Ha azt mondom, Masits István, mi jut elsőként az eszedbe?
Masits István kiváló festőművész. Amikor a Közművelődési Titkárságra kerültem pont az ő megnyitóját rendeztük. Innen az ismeretség. Később megkért, hogy legyek a modellje egy fotósorozat erejéig. A fotók a Nagyerdőn készültek. Céljuk a természetes szépség kiemelése volt.
Légies kép a művésznőről
A festészet mellett remek verseket is írsz. Mikor fedezted fel magadban ezt a nem mindennapi képességet? Milyen témák állnak hozzád a legközelebb?
Érzelmes lány vagyok, így érzelmes verseket írok, melyeknek témája legtöbbször a szerelem vagy a szerelem elmúlása. Gimnáziumban írtam az első versemet, amin azóta már csak jót mosolygok. A versírás véleményem szerint tanulható, de az érzelmek kifejezése nem.
Az Egyetemi élet című folyóiratban jelentek is meg verseid a közelmúltban. Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól?
Tavaly márciusban jelentek meg verseim az Egyetemi Életben. A számomra legértékesebb visszajelzést az akkori dékánomtól kaptam, aki azt mondta, kevés olyan munkatársa van, mint én és maradjak meg ilyennek.
Fotózás, festészet, versírás. Igazán sokoldalú vagy. Ha sorrendbe kellene állítani a hármat, hogyan festene?
A versek állnának az első helyen, majd a festészet és végül a fotózás. Úgy érzem ki sem kell fejtenem miért, mert korábban már mindent el is mondtam.
Van-e még olyan dolog, művészeti ág, vagy bármi, amit a későbbiekben szívesen kipróbálnál?
Talán a tánctudásomon erősítenék. A latin amerikai és standard táncok mindig is érdekeltek.
Szakadjunk el picit a festészettől és a korábban említett dolgoktól. Imádsz utazni, új tájakat megismerni. Nemrég Londonban jártál, idén pedig hozzám hasonlóan Barcelonába szeretnél eljutni. Milyen európai kultúrák állnak hozzád a legközelebb?
London egy óriási város és bár mindenki azt mondta esernyőre fel, az alatt az öt nap alatt, míg a párommal kinn voltunk egy csepp eső sem esett. A legérdekesebb élményünk, szerintem írhatom így, a Camden Town-i piac volt. Színes grafitik a falon, a bolt bejáratánál hatalmas fém Transformer. Ruha, ékszer, képek hihetetlen mennyiségben és azok az illatok….Meglepetésünkre még magyar lángosos is volt kinn a piacon.
Ahogy korábban már említettem a finn kultúra és életérzés nagyon közel áll hozzám. Az ezer tó országa, ahol a szomszédok szinte kiabálhatnak egymásnak, olyan távol vannak a házaik egymástól. A sarki fény, amiről mindig a Joulupukki vagyis a Mikulás jut eszembe és ahol a feleségcipelő verseny győztese annyi liter sört kap a célban, ahány kiló a felesége. Fél év éjszaka, fél év nappal , egy teljesen más világ.
De ne ragadjunk meg egy kultúránál. Szeretnék minél többet felfedezni. A következő állomás Barcelona, ahol 11 napot fogunk tölteni párommal.
London, öröm, boldogság
Magyarországon van-e kedvenc tájad, vidéked? Hegyvidék vagy tengerpart?
Az az igazság, hogy mindkettő. Éppen annyira szeretek túrázni a hegyekben, mint fürdeni a tengerparton, így igazán kedvenc tájat sem tudnék mondani. Kedvenc városom viszont van. Eger. A történelmi múltja és az iszonyatosan finom félédes egri leánykája miatt.
Tavasz vagy ősz?
Tavasz. Már csak a versek miatt is. A tavasz mindig valaminek a kezdete.
Hamarosan cukrász tanfolyam elvégzésének is nekirugaszkodsz. Mindig édesszájú voltál?
Nagyon édesszájú vagyok. A cukrászat pedig olyan, mint az ehető művészet. Minden oldalamat kiélhetem benne. A tanfolyamot idén februárban kezdtem, így ha minden igaz csak 2020-ban lesz belőlem hivatalos cukrász, addig is jól járnak velem a munkatársak, meg mindig kapnak egy adagot a próbálkozásokból.
Cukrászkodás közben
Otthonosan mozogsz a konyhában, anyának sokat szoktál segíteni?
A konyhában azóta mozgok otthonosan, amióta párom van. Korábban inkább csak sütemények sütésében segítettem anyának, most már komolyabb ebéddel is tudok büszkélkedni.
Kedvenc ételed, italod?
Nagyon szeretem a csípős mexikói ételeket, a párom mellett pedig egyre több tengeri ételt eszek. A hal és a bundázott garnéla közös nagy kedvencünk. Italban viszont eltér az ízlésünk. Párom guiness, én pedig édes bor párti vagyok.
Hogyan kerültél kapcsolatba Rogovics - Fehér Lajos fotóművésszel? Milyen emlékeid vannak az első élményfotózásról?
Lajossal szintén a Közművelődési Titkárságon ismerkedtem meg. Örömzene és Örömtánc címen nyitottunk neki Nyári Tárlatot az Élettudományi Galériában. Lajos nagypapám helyett nagypapám, akivel a botanikus kerti fotózás élmény.
Mi a kedvenc szavad?
Talán a játék. Nem is kedvenc szó, inkább szavam járása, amit a félév alatt már a cukrász tanfolyamon oktató gyakorlati oktatóm is észrevett.
Milyennek szeretnéd magad látni mondjuk jó 10 év múlva?
Tíz év múlva szeretném, ha az a jó kedélyem, ami most van, megmaradna. Tíz év múlva azt szeretném látni, hogy elégedett vagyok, hogy a nagyobb céljaimat elértem, mint például lakás és autó, és hogy a kisebb céljaimat sorra megvalósítom. Azt szeretném érezni, amit már fentebb mondtam is, hogy élem az életet.
Fő az egészség: futóverseny után
Kedves Andrea!
Köszönöm az interjút, jó látni azt, hogy ilyen céltudatosan és ügyesen alakítod az életedet, s hogy ilyen nyitott vagy a világ dolgai iránt! Kívánom, hogy érd el a céljaidat a későbbiekben is, s hogy minden kívánságod teljesüljön a közeli, s távoli jövőben egyaránt!