Karakter. Igazi egyéniség a szó legnemesebb értelmében. Mondandójának súlya van, hatalmas élettapasztalatot, rutint szerzett korábban az élet számos területén. Felhalmozott tapasztalatait eredményesen adja át évek óta tanítványainak, munkatársainak. Mindenkihez van egy jó szava. A jég hátán is megélne, jó barátságban van a természettel, az emberekkel, gyerekekkel, iskolánk dolgozóival. Remek humorával könnyedén feloldja a feszültebb helyzeteket is. Egyike azon dolgozóinknak, aki a legszélesebb érdeklődési körrel, a legtöbb hobbival rendelkeznek. A szamárlétrát fokozatosan végigjárva számos tapasztalattal rendelkezik, nemcsak az oktatás, hanem a nagybetűs élet területén,melyet eredményesen kamatoztat szűkebb és tágabb környezetben egyaránt. Általános műveltsége kimagasló, szinte nincs olyan téma, amiben ne szerzett volna valamiféle jártasságot. Hazaszerető, gyerekcentrikus, műkedvelő, a finom ételek, a természet, a motorok a zene és még számos egyéb dolog kedvelője, művelője.
Példakép. Eddigi munkásságával jelentősen letette névjegyét Hajdúsámson életében.
Idén júniusban pedig beérett a gyümölcs. Teljesen megérdemelten vehette át a város Pedagógiai-díját.
Kijárt már neki az elismerés.
Kedves Olvasóink!
Vendégszoba rovatunkban ezúttal Jakubecz Sándor igazgatóhelyettes úrral beszélgettem munkáról, családról, hobbiról, természetről, sportról, hazaszeretetről, s számos egyéb dologról. Természetesen a közelmúltban átvett Pedagógiai-díj is szóba került. Fogadják szeretettel a beszélgetést!
Úgy gondolom, nyugodtan említhetem jelentős mérföldkőként pályafutásodban az idei évi pedagógusnapot. Hajdúsámson város önkormányzatától eddigi munkád elismeréseként Pedagógiai -díjat kaptál. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Rendkívüli megtiszteltetés, a több mint három évtizedes pedagógiai munkám elismeréseként. Bár nem a díjakért dolgozik az ember, de mégis nagyon jól esik, ha elismerik a munkásságát.
A jól megérdemelt elismeréssel
Felsorolnád a Suliblog olvasóinak, pedagógiai munkásságod eddigi állomásait?
1987-ben indult a pályafutásom, ekkor szereltem le a honvédségtől. Először a téglási Nevelőotthonban nevelőtanárként, majd ugyanabban az évben szeptembertől a mostani iskolában kezdtem dolgozni a Szatmári utcai iskolaegységben. Előbb a Tanítóképző Főiskolát végeztem el, majd a Budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, illetve az elmúlt évben Nyíregyházán mesterképzésben vettem részt, rajz- és vizuáliskultúratanár szakon.
Ha jól tudom, orvos szerettél volna lenni először. Hogyan orientálódtál később a pedagóguspálya felé?
Valóban ez volt az eredeti tervem, de néhány, az Orvostudományi Egyetemen eltöltött év után rájöttem, hogy az nem az én utam. Sokszor megfordultam a tanítóképzőn, abban az időben a főiskolai zenekarnak voltam a tagja. Látva az ottani életet elhatároztam, hogy átiratkozom a debreceni Tanítóképző Főiskolára, ahol később megtaláltam a célomat.
Miben látod ennek a szakmának az igazi szépségét?
Abban, hogy a tudáson és az ismereteken kívül önmagunkat adhatjuk át a diákoknak, azt a habitust, ami bennünk rejlik. Azt gondolom, hogy tanár az, aki átadja a tananyagot, pedagógus és elhivatott az, aki ezen túl emberségre, szeretetre, empátiára, egymás elfogadására, valamint arra tanít, hogyan legyünk szerető emberek, vagyis a személyiségét adja át. Természetesen meg kell tanítani a fiatalokat mindenre amit a tanterv előír, de mellé kell tenni mindazt, ami biztosítja számukra a széles látókört, a tananyagon túlmutató praktikus ismereteket.
Hogyan kerültél a hajdúsámsoni általános iskolába?
Teljesen véletlenül, egy ismerősöm itt tanított, mesélt az iskolában zajló életről, a tanárok összetartásáról, barátságokról, a vezetők emberséges magatartásáról. Megtetszett. Az élet bebizonyította az állításokat, nem bántam meg az akkori döntésem.
Mire tanított meg legfőképp az eltérő tantervű tagozaton zajló munka?
Szociális érzékenységre. Mások elfogadására, a problémák gyors megoldására, a nehéz helyzetek korrekt kezelésére. Utat mutatott, hogy milyen módon lehet megtanítani gyerekeket arra, hogy önellátóak legyenek, hogy tudjanak magukról gondoskodni. Láttam nagyon nehéz sorsú embereket, családokat. Mindig is arra ösztökélt, hogy tudjak segíteni másokon.
Kirándulás SNI-s gyerekekkel
Fokozatosan jártad végig a szamárlétrát, s 2011 óta igazgatóhelyettesként is dolgozol, a művészeti tagozatot navigálod.
Valóban így van. Napközis nevelőként kezdtem, majd a tagozaton munkaközösségvezető lettem, később tagozatvezető. Egy apró pontosítást szeretnék tenni: 2007 óta vagyok igazgatóhelyettes az intézményben. 2013-ig a technikai dolgozók és váltakozó formában a sajátos nevelésű tanuló tagozata, és egyéb pedagógiai, nevelési tevékenységek tartoztak hozzám. 2013-tól hozzám került a művészeti tagozat is, majd a technikai részleg átkerült máshoz. Jelenleg a Művészeti Iskola és az intézményi fejlesztés tartozik hozzám, illetve minden, amivel megbíz igazgató úr.
Mit jelent ez a tagozat véleményed szerint a településnek, az itteni gyerekeknek?
Hihetetlen lehetőség az, hogy a településen egy ilyen nagy művészeti intézményegység működhet. A környéken nincs még egy olyan iskola, ahol ennyi művészeti ágban tanulhatnak diákok. Rendkívül széles palettán mozog a zenei képzésünk, a képzőművészet és a néptánc is. Nagyon fontosnak tartom a hagyományaink megőrzését, néphagyományaink, népművészetünk ápolását. Ezt az elvet az iskolában is folyamatosan közvetítjük növendékeink felé. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rendkívül képzett tanárok a munkatársaim, akik mindent megtesznek azért, hogy a művészeti iskolában tanuló gyerekek a legszélesebb körben juthassanak ismeretekhez.
Ez itt most a reklám helye is: kérlek, foglald össze röviden a kedves szülőknek, miért jó Rákóczi-s diáknak, s azon belül művészetis diáknak lenni?
Azt gondolom, hogy az általános iskolában is, de különösen a művészeti iskolában családias, szép, rendezett tiszta környezetben tanulhatnak diákjaink. Rendkívül sok program közül választhatnak szabadidőjükben: széles skálájú sporttevékenységek, tanulás, könyvtár, színes diákélet, tehetséggondozás keretében szakkörök, pl. informatika, robotika, furulya, énekkar. Elsajátíthatják a zene, tánc, képzőművészet területén a művészetek minden csínját. A diákönkormányzat igen színes programokat kínál a diákságnak. Az elkövetkező években beindul teljes gőzzel a gimi és a szakképzés is. Névadónkra is minden évben megemlékezünk, méltó megmérettetésekben lehet része minden diáknak. Ezek a programok a hazaszeretet, a nemzet iránti elkötelezettséget is erősítik. Összegezve azért jó Rákóczi-s diáknak lenni, mert ez egy jó hely, s aki akar, az minden olyan szolgáltatáshoz hozzájuthat, ami fejlődését, tudásának gyarapodását, a nagybetűs életben való helytállását elősegíti.
A tagozat munkájában te is aktívan részt veszel, hiszen hangszeres tudásod jól ismert, rendszeres résztvevője vagy az iskolai, városi ünnepségeknek. Melyek azok a hangszerek, amelyekkel igen jól bánsz?
A zeneiskolában klasszikus gitárt tanultam, de többféle hangszeren is játszom: gitár, benjo és három évvel ezelőtt kezdtem el bőgőzni.
Ha ezt mondom, zene, dal..Mi jut róla leginkább eszedbe? Milyen hatása van egy igazán jó dalnak az emberre?
A szívéig, lekéig hatol, átitatja az egész énjét. A zene egy különleges társ, ha jó, ha rossz kedved van, ha rosszul, vagy jól sikerült a napod, biztosan megtalálod azt a dalt, ami leginkább hatással lesz rád. Egy dolog nagyon fontos: igényesnek kell lenned. Ha tanácsolhatom, hallgasson mindenki minőségi zenét, legyen az komoly, rock, metal, vagy akár mulatós, bár ezt a műfajt kiváltandó inkább a magyar népzenét javasolnám. Csak egyszer kell elkezdeni a hallgatását, komoly veszélyt hordoz magában, nem lehet róla leszokni. Ha egyszer eljuthatnánk oda, hogy egy falunapon például a népművészetünk lenne az irányadó, és igazi autentikus népzenét hallgathatnánk, néptáncot láthatnánk, talán boldogabbak is lennénk.
Nemrég a kollegák köreiből egy nagyon tehetséges zenekar verbuválódott iskolánk falain belül, a Reni és bandája nevű formáció. Kik a zenekar tagjai, milyen zenei stílust, irányvonalat képviseltek?
Ahogy az előbb említettem a népművészeti értékeinket nagyon fontos, hogy átörökítsük az utókornak. Sokszor elcsépelt az a gondolat, hogy a múltunkban rejlik gyökerünk. De igaz! Tehát a banda! Négy fővel alakultunk meg három évvel ezelőtt. Csovban Renáta hegedű, Nagyné Katócz Zsuzsanna szintén hegedű, Pallag István brácsa, és jómagam nagybőgő. Sajnos ebben a tanévben már István barátom nem dolgozik iskolánkban így a brácsát Zsuzsi vette át. Annak ellenére, hogy hárman maradtunk, töretlenül folytatjuk a muzsikálást. Autentikus népzenét játszunk, teljesen hagyományos formában. Táncházainknak élő népzenét tudunk szolgáltatni. Ezt a mozgalmat szeretnénk eljuttatni mindenkihez a környékünkön.
Reni és bandája
Jakubecz Sándor mára az az ember, aki mindig is szeretett volna lenni? Úgy érzed megtaláltad a helyed a világban?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen elégedett vagyok. Én egy örökmozgó ember vagyok, folyton újítok magamon is, mindig kitalálok valami újabb célt. Szeretek küzdeni a megvalósításért. De úgy érzem, hogy az oktatásban megtaláltam önmagam, az itt megvalósuló dolgokért érdemes küzdeni.
Igazán sokoldalú ember vagy, felsorolni is nehéz érdeklődési területeidet. Évek óta szervezed a "Határtalanul" pályázat kirándulásait. Miért érzed szükségesnek a külhoni magyarokkal történő kapcsolattartást?
Szerencsére az Emberi Erőforrás Minisztériuma, aki a fő támogatója ezeknek a programoknak, eddig értékelte a pályázataimat. Bízom benne, hogy a megírásukkal sikerült átvinnem azt az őserőt, ami bennem lakozik. Miért szükséges? Egyrészről a sok téves nézettel ellentétben magyarok, ugyan úgy, mint mi, csak mi itthon maradtunk, őket pedig kiszakították az otthonukból. Igaz megmaradt a földjük, házuk, állataik, kaszálójuk, hegyoldalaik, de a külső hatalom újra és újra megpróbálja őket hontalanná tenni. Másrészt nekünk meg kell ismernünk az ő életüket, csodálatos természeti értékeiket, emberségüket és a haza szeretetét. Sokan példát vehetnének róluk. Kötelességemnek érzem, hogy diákjainknak megmutassam ezt a csodát, és azokat az értékeket, amit csak a határainkon kívül élő magyarságnál találhatunk meg.
Ha honvédelem, szintén Sanyi bácsi jut elsőként a gyerekek eszébe. Országos szinten mintha nem fordítanának erre elég nagy jelentőséget, pedig a jövőben szükség lehet fegyelmezett, jól képzett katonákra. Milyen céllal hoztad létre a honvédelmi szakkört?
Bizony a jó katonára szükség van. Azért indult a honvédelmi szakkör, hogy meg tudjuk mutatni diákjainknak a honvédelmi pálya szépségét, az abban rejlő lehetőségeket. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem katonai kiképzés, és nem gyilkolni tanítjuk a gyerekeket, hanem játékos formában ismertetjük meg velük a katonai életet. A foglakozásokon elsajátítják az alakizást, sorakozást, fegyelmet. Fegyverzettechnikai ismereteket szerezhetnek, katonai önvédelmet, egészségügyi alapismereteket tanulnak. De van menetgyakorlat, tüzelési fogások, mozgásmódok terepen, rejtőzködés, térképismeret, tájékozódás. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szakkörön keresztül a haza szeretetére, nemzetünk hitvallására nevelhetjük a gyerekeket, büszkék legyenek arra, hogy magyarnak születtek, s a haza a mindenek fölött áll.
Szolnokon
Szolnok, ejtőernyőzés? Kiemelnéd az eddigi legszebb sikereiteket?
Már hat éve rendszeresen elmegyünk Szolnokra az MH 86. Helikopterbázisra az Ejtőernyős öttusa versenyre. Ezzel tisztelgünk vitéz Bakó István emléke előtt. Általában minden versenyen ott vagyunk az élmezőnyben. A legnagyobb siker két évvel ezelőtt az 5-6. osztályos korcsoportban országos második helyezés volt. Szeretnénk az Ejtőernyősök szolnoki szervezetével karöltve kiterjeszteni ezt a versenysorozatot térségünkben is, ennek kapcsán szerveztük meg az előző évben a vitéz Bakó István Ejtőernyős Járőrversenyt, melyre meghívtuk a környékünkön működő iskolákat is. Legközelebb november 14-én tartunk újabb megmérettetést.
Ejtőernyőzés Szolnokon
A sport sem idegen terület számodra, társszervezője voltál nemrég az I. Rákóczi-emlékfutásnak, melyen futottál és kerékpárral is kísérted több mint 100 kilométeren át a résztvevőket. Milyen hozadéka volt számodra ennek a rendezvénynek?
A sport erősíti az akaratot, a kitartást, összekovácsolja az embereket. Két napon keresztül össze voltunk zárva, jobban megismerhettük egymást, és a nehézségek erősítették bennünk a toleranciát, egymás elfogadását. Persze a fő cél, hogy méltó módon emlékezzünk meg a Nagy Fejedelem emléke előtt, maradéktalanul megvalósulhatott. Borsiban csodálatos fogadtatásban részesültünk, új barátságok köttettek, a régebbiek megerősödtek. Itt ismét bebizonyosodott, hogy a határainkon kívül élő magyarok mennyire számítanak ránk, itthon élőkre, milyen fontos nekik a mi támogatásunk.
Rákóczi-emlékfutás
Igazán központi, életvidám, kreatív személyiség vagy. Miért tartod fontosnak, hogy a jó hangulat jelen legyen mindig a közvetlen környezetedben?
Mert alapvetően én magam is vidám embernek tartom magam, szeretem a pozitív gondolkodást, ami előreviszi az embert a megoldandó feladatban. Sokszor egy kis szarkazmussal a feszültségeket is oldani lehet.
Nagy gyűjtőként ismernek a kollégáid, tudtommal háborús tárgyakat gyűjtesz. Honnan ered a vonzalom a történelem, a háborús ereklyék iránt?
Gyerekkorom óta foglalkoztatnak a régi dolgok, főleg a történések. Mindig is izgatott, hogy egy adott esemény milyen módon zajlott le, mi is történt akkor, milyen hatása volt a későbbi korokra. A háborút borzalmasnak tartom, és teljesen fölöslegesnek. A tárgyak csak emléket állítanak ennek a szörnyűségnek. Talán mementóként gyűjtöm őket. Főleg a Nagy háború relikviáit gyűjtöm.
Szeretsz vezetni?
Hát persze! Nagyon élvezem az utazást. Veszélyes, de remek dolog a vezetés. Főleg motorral, a szabadság érzése, olyan, mintha a semmiben ülnél.
Ha emlékezetem nem csal, autógyűjteménnyel is rendelkezel. Mi fogott meg a Volkswagen Bogárban?
Valóban. Megőriztem a gyerekkoromból a kisautókat, és ha látok egy szép darabot nem tudom megállni, hogy ne szerezzem meg. A bogár egy örök szerelem. A forma, a részletek, a motor hangja, a kipufogóból kiáramló szagok, belül kárpit, a műszerfal. Ez egy életérzés. Nemrégen sikerült visszavásárolnom életem első bogarát, elég romos állapotban. Most zajlik a felújítás. Remélem, néhány éven belül újra feltámad hamvaiból.
A motor sok ember szemében a száguldás, a szabadság szimbóluma. Tudom, hogy régen nagyon szerettél motorozni is, sőt a kollégákkal hatalmas túrákat is szerveztetek. Él még ez a szenvedély? Miért szereted? Milyen verdád van jelenleg?
Ahogy az előbb is említettem a szabadság érzése. Ez is egy életforma, mint a bogár. Sajnos a korábbi csapat már nem motorozik együtt, kicsit szétszóródtunk. De azért nem szűnt meg ez a szenvedély. Három vasam van, egy 71-es Pannónia P10h, egy 79-es Aprilia Red Rose 125, és egy 81-es Honda Bold’or CB900F.
Motoros körtúrán a Zemplénben
Aktív tagja voltál iskolánk focicsapatának is, de egy sajnálatos sérülés miatt be kellett fejezned. Tévében nézve tűzbe hoz jelenleg a labdarúgás?
Őszinte leszek, csak a bajnokságok. Azok közül is az, amelyik nemzetközi. A magyar focit nem nézem, óriásit csalódtam.
Van kedvenc csapatod egyébként?
Igen, régen Fradi- drukker voltam, de már ők sem a régiek.
Nagy természetbarát hírében is állsz, gondolom, jólesik néha a gyerekzsivajtól elszakadni egy picit. Mely területek a legkedvesebbek számodra hazánkban, merre barangolsz a legtöbbet? Mit ad számodra igazán a természet?
A Bükk és a Zemplén. Már kisgyerekkoromban rengeteget túráztunk a Bükkben, sikerült elültetni bennem a természet szeretetét. Kicsit idősebben már hátizsákos túrákat csináltunk, szénaboglyában aludtunk, patakban fürödtünk. Az gondolom így lehet közeli kapcsolatba kerülni a természettel. Sajnos ma már kevesebb idő jut ezekre a túrákra, de ha csak tehetem, felmegyek egy kicsit a hegyekbe. A természet a megújulás, a nyugalom. Nagyon vigyáznunk kéne rá, mert csak egy életünk van nekünk is és neki is!
Az evezés és a sízés sem áll távol tőled. Ezekbe a kikapcsolódási formákba hogyan szerettél bele?
Gyulán nőttem fel. Néhány kilóméterre folyik a Fehér és a Fekete Körös. A városon átvezet a csatorna. Mi kell ennél több egy kisvárosi gyereknek? Elő a csónakot és hajrá! Sokszor kieveztünk a csatornán keresztül a Fehérre, ott átemeltünk a gáton, és lecsorogtunk a Szanába. Ott aztán sátrazás, főzés. Klassz időszak volt. Persze megmaradt a szeretet, evezni is megtanultam, úgyhogy viszonylag gyakran járunk vízi túrázni. A két legnagyobb túránk az Olton és a Dunaáttörésnél volt. Mindkettő háromszáz kilométeresre sikerült.
Vízitúrán Tokajban
Mik a legközelebbi céljaid jelenleg az életben?
Embernek és emberségesnek maradni ebben a felgyorsult világban. Szeretném megérni az unokaim születését, játszani velük, és megőrizni a családomat, azt hogy biztonságban tudhatom őket. És persze, ha szükséges még újabb dolgokat megtanulni, mert mindig jönnek újabb kihívások. Vallom, hogy csak addig maradhat valaki friss és fiatalos, ameddig tanul és új ismereteket szerez, töri a fejét újabb technikai megoldásokon.
Sokoldalúságodat az is bizonyítja, hogy szerelmese vagy a késeknek, sőt te is készítesz késeket. Hogyan jön ez az ötlet, hogy egyszer csak valaki késeket kezd el készíteni?
Hát már kezd elcsépeltté válni, hogy a gyerekkoromban ……, de tényleg. Most igazolódik be, hogy mennyire fontos a gyerekkor az ember életében. Túrák, vízi vándorlások, kirándulás és bicska, vagy kés. Így együtt vannak a dolgok. Egy szép és jó kés akár életet is menthet, és persze egy férfiember nem élhet pl. bicska nélkül. Pár éve gondoltam kipróbálom a készítést. Valahogy nem voltam kibékülve a gyári formákkal, hosszas tervezgetés után kialakult egy saját formavilág. És persze sokat tanultam előtte a technikákról, készítettem gépeket, és elkezdődött egy újabb kihívás. Majd elkészült az első saját készítésű edzett pengém. Egészen szép lett, s azóta már jónéhányat elkészítettem a család fiútagjainak legnagyobb örömére.
Családcentrikus ember hírében állsz, olyan ember vagy, akinek fontos a családja, a szerettei. Mesélnél róluk néhány gondolatot? Mit jelentenek ők a számodra?
A legfontosabbak, és mindig az elsők. Három gyermekem van Dóra 30, Marci 24, Luca 14. Angélának két gyermeke van Janó 22, Márkó 18. Mindannyian nagyon fontosak a számomra.
Hamarosan nagypapa is leszel, mikorra várható a csöppség érkezése?
Nagy örömömre igen. Várhatóan november elején jön el a nagy nap.
Számos dolgot kiemeltem az interjú korábbi részében. Hogyan határoznád meg önmagad? Kicsoda Jakubecz Sándor valójában?
59 évesen is egy nagy gyerek a szó jó értelmében. Talán azért tudok vidám és bizonyos fokig optimista lenni, mert nem felejtettem el egy kicsit gyerek maradni. Alapvetően szeretem a kihívásokat, és talán én magam is egy kihívás vagyok a környezetemnek.
Mi vagy mik azok a területek, amelyekben fejlődni szeretnél még?
Hát ilyen nincs…,de van. Talán a türelmemen és hirtelen haragomon lenne még mit csiszolni. Néha kicsit meggondolatlan vagyok, hamarabb szólok, mint ahogy átgondolom, és nyilván megbántom ezzel a másikat. Persze rögtön megbánom.
Vannak hibáid? Ha igen, mit, miket tartasz azoknak?
Igen, talán az előzőeket tartom a legfontosabbnak.
Mi az a dolog, amitől iszonyatosan ki tudsz borulni?
Az emberi butaság, és itt a szó szoros értelmében vett butaságról van szó. Nem a tanulási nehézséggel küzdő emberekről beszélek, hanem a többiekről.
Mi életed legnagyobb eredménye, büszkesége?
Elsősorban a gyerekek, másodsorban a munkám eredményei.
Van-e olyan dolog az életedben, amiről soha nem tudnál lemondani?
A víz, a levegő, a jó kaják, a természet.
Ha felruházhatnád magad egy rejtett képességgel, mit szeretnél magadnak?
Olyan erőt, amivel nagyon gyorsan lehet másokon segíteni.
Könnyen feltalálod magad a konyhában? Van valamiféle specialitásod?
A kinti kaják elsősorban, legyen az egy bográcsos, vagy sült, vagy valami összetettebb étel. Talán a mics az, amit a legjobban szeretek készíteni, három féle húsból fűszerekkel és apró titkos trükkökkel, amitól valóban jobb lesz, mint az eredeti. De bent is szívesen készítek néha ételeket.
A humor sem áll távol tőled, ez veled született vagy családi örökség?
Azt gondolom hogy is-is. Édesapám nagyon jó kedélyű, jó humorérzékkel megáldott ember volt, gyerekkoromban nagyon sokat nevettünk, mókáztunk otthon. Igen szarkasztikus volt, ezt a részét biztos, hogy tőle tanultam.
Beszéltünk korábban a zenéről. Mi a kedvenc bandád, akiknek a koncertjén még ma is kőkeményen zúznád?
Hogyne, nem is egy. Hát egy Deep Purple koncerten azt hiszem, elég jól érezném magam. De nem hagyna hidegen a Tankcsapda, vagy egy Eric Clapton, Genesis, Peter Gabriel sem.
Jól láttam, hogy elérzékenyültél a díj átvételekor?
Nem is kicsit! Őszintének kell lennünk, nem rejthetjük véka alá érzéseinket, pláne akkor, amikor egy ilyen nagy megtiszteltetésben részesül valaki.
Azt hiszem ez mindent elmond, mit is jelentett számodra. Köszönöm a beszélgetést!