Teljesen természetes, hogy az ember magasra teszi a mércét. Hogy feszegeti a határait. Az azonban már nem annyira, hogy a lécet rendszeresen át is ugorja.
Itt azonban ez a helyzet. Benne van a génjeikben.
Határozottan kitűzött célok, reális elképzelések. Fokról fokra, tudatosan felépítve.
Közös kottából játszanak.
Tökéletesen összehangolt hangszeren, irigylésre méltó összhangban.
Semmi fals hang, semmi fülsiketítő robaj.
Sikereik viszont igenis zajosak. Dobhártya szaggatóak.
Pedig feltűnés nélkül végzik a dolgukat. Szerényen, alázatosan. Kimagasló eredményeik ellenére is megmaradtak embernek. Semmi púder, nincs hajcihő.
Félszavakból megértik egymást. Egy húron pendülnek. S nem mellesleg győzelmekkel kikövezett úton haladnak. Komoly eredményekkel fémjelezve. Aranyérmekkel nemesfémjelezve. Ahová lépnek, fű nem terem.
Mindenütt hangzatosan leteszik a névjegyüket. Eredményeik büszkeséggel tölthetik el a környezetükben élőket.
S ez még csak az út eleje.
A tanítvány keze akár a svájci nemzeti hősé, Tell Vilmosé. Vagy Robin Hood-é. Sebészi precizitással röpíti helyére a nyílvesszőt. Nincs apelláta.
Nem tűr ellentmondást.
A kislány szeme éles, mint a sasnak. Kimért koncentráció, csillogó tekintet. S ami a legfontosabb, a tűz, a lelkesedés lángja ott lobog mindkettejük szemében.
Büszkék vagyunk rájuk, akárcsak az edző fiára. Ő már keményen ostromolja a csúcsokat. Óriási magaslatokban jár. S egyáltalán nem fogy körülötte a levegő.
Hé, hé öreg harcos, ne feszítsd túl az íjadat: mondhatnánk, de minden bizonnyal süket fülekre találnánk. A győzelem ízét sosem lehet megunni. A mester a közeljövőben újabb és újabb csatákba vezényli az övéit.
Lankadatlanul.
Ismét ott állnak a rajtvonalon. Irány a világbajnokság. A következő cél. Az újabb lépcsőfok.
A legszebben ragyogó érmekért. A dicsőségtabló bővítéséért. A halhatatlanságért.
Sikerre kódolva. Mester és tanítványa egyaránt. A győzelem ösvényén.
Fáradhatatlanul.
S hogy mi lesz a VB-n? Az még a jövő zenéje.
De.. Van valami a levegőben..
Vendégszoba rovatunk vendégei ezúttal nem mások, mint Bertalan Zoltán íjász- és kézilabdaedző, kiváló pedagógus, s iskolánk 6.c osztályos tanulója, országos bajnok íjász, Lőrinczi Réka. Mindketten számos nagy siker letéteményesei, több országos versenyen öregbítették már településünk hírnevét. Velük beszélgettem a kezdetekről, dicsőségekről, célokról, tervekről, a jövő nagy feladatairól, az íjászat és a kézilabda jelenlegi helyzetéről.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az íjászattal, honnan eredeztethetők a gyökerek?
Zoltán: 16- 17 éve ismerkedtem meg a sportággal a fiamnak köszönhetően, aki 14 évesen jelezte, hogy szeretné kipróbálni. Debrecenben kerestünk lehetőséget, és szerencsére a gyerek el tudott indulni a sportágban. Az íjászat rendkívül költséges sportág, íj nélkül nagyon nehéz bármit is kezdeni vele.
Miért pont íjászat? A legtöbb férfi elsősorban a labdajátékokat kedveli, hogyan jött éppen ez?
Zoltán: Zoli fiam semmilyen labdajátékot nem szeretett, én viszont mindent kipróbáltam, neki ez jött be, rengeteget vittem edzésre, s amíg vártam rá sokat figyeltem és egyszerűen megszerettem.
Réka, mesélnél picit magadról? Melyik osztályba jársz, hogyan kerültél kapcsolatba Zoli bácsival és egyáltalán a sportággal?
Réka: A 6. c osztályba járok, sokat hallottam erről az érdekes sportágról, mindenképp ki szerettem volna próbálni, éppen ezért apát megkértem, derítse ki, hol lehetne közelebbről megismerkedni vele. Így kerültem Zoli bácsihoz a szakosztályba, s már közel négy éve lelkesen csinálom.
Milyen szinten van Hajdúsámsonban jelenleg az íjász szakosztály, hány taggal rendelkezik?
Zoltán: A létszám változó, télen a teremprobléma miatt viszonylag kevés fővel tudunk edzeni, nyáron szabad téren több gyereket tudunk egyszerre fogadni. 10-15 fő között változik a létszámunk, jelenleg 8-an vagyunk, akik versenyengedéllyel rendelkeznek. Kisegyesület létünkre nagyon magas a színvonal, két egyéni Európa-bajnokunk van, rendelkezünk Európa-bajnoki 2-3. helyezettel, és van csapatban 2. helyezésünk Európa- bajnokságról. Rengeteg magyar bajnoki cím büszke birtokosai vagyunk, nagy örömünkre nehezen tudjuk számon tartani, olyan sok akad belőle. Magasra tettük a mércét.
Réka hogyan zajlik egy íjászedzés, hogyan kell a gyakorlatban elképzelni ezt, hetente hányszor edzetek?
Réka: Hetente kétszer edzek az iskolában, otthon is szoktam gyakorolni nagyon sokat. Rengeteget lövünk, ez az alapja, az eredményesség miatt szükséges, hogy visszatérjünk gyakran az alapokhoz, de gyakran sulykoljuk a technikai feladatokat is. Amikor úgy látjuk valami nem kerek, picit visszatérünk, jön a célzás, alapokat ismétlünk, de igazából a rengeteg lövésszám adja az eredményesség alapját.
Mire tanít ez a sportág, milyen pluszt ad a gyerekek számára?
Zoltán: Ez egy egyéni sportág, nagyon összetett mozgást igényel. Óriási önfegyelem, rengeteg kitartás kell ahhoz, hogy a legkisebb eredményt is el tudjuk érni. Ezért vagyunk kevesen, mert sokan kipróbálják, és ha nem jönnek az eredmények, abbahagyják, képesek könnyen feladni.
Említettük már, hogy eléggé zsebbe nyúlós sportágról van szó. Milyen felszerelések szükségesek legfőképp hozzá?
Zoltán: A felső határ a csillagos ég. A legegyszerűbb gyerekfelszerelés, gyerekíj 25-30000 forint, a vesszőknek kb. 1000 forint darabja. Kopnak rendesen. A második lépés a reflexíj, ez már egy fejlődési szintet jelent, ott már 100000- 110000 Ft költség is juthat egy főre. A csigásíjnál pedig a végtelenig is el lehet menni. Jelenleg a fiam a topversenyzőnk, ő íjászkodik legrégebb óta, az ő felszerelése meghaladja az egymillió forintot.
Réka, mit szeretsz leginkább az íjászatban, miért űzöd és miért ajánlanád azoknak a gyerekeknek, akik jelenleg még azon gondolkodnak, hogy milyen sportágat próbáljanak ki a későbbiekben?
Réka: Legfőképp a versenyeken való részvétel miatt szeretem, magával ragad a megmérettetések hangulata. Másodsorban nagyon motivál a dicsőség, az első helyezés is.
Igazán remek eredményeket értetek el a közelmúltban országos és nemzetközi szinten is. Zoli igazán büszke lehetsz, hiszen a fiad számos rangos elismerésben részesült a közelmúltban. Mesélnél az eredményeiről az olvasóknak?
Zoltán: Két részre bontanám Zoltán fiam karrierjét. Mikor elkezdtük, a vadászíjászat volt a fő profilunk. Minden versenyzőnket ebbe az irányba tereltük. 3D-s íjászat, innen kapta az egyesület is a nevét. Első osztályú minősítést lőtt 3D-ben, meglőtte az A válogatott szintet, aztán három évvel ezelőtt nem tudom mi okból kifolyólag átnyergeltünk a pályaíjászatra. Ott jöttek a nagyobb, látványosabb eredmények, melyek jóval elismertebbek íjászberkekben, bár szerintem a 3D-s íjászat nehezebb technikailag. Zoltán háromszoros magyar bajnok, tavaly megnyerte a Veronika-kupát Szlovéniában, első helyen végzett a Közép-Európa kupa összetett versenysorozatán, ami az ő részéről a legmagasabb szintet jelentette most. Mindemellett pályaversenyzésben is megvan a minősítési szint, válogatott kerettag lett. Jelen pillanatban ő az egyedüli válogatott versenyzőnk, meglátjuk, hogy innen merre, hogyan tovább.
Ifj. Bertalan Zoltán a világ tetején
Réka rád is igazán büszkék lehetünk, hiszen nemrég Kecskeméten magyar bajnok lettél, terembajnok, olyan magas pontszámmal, hogy a fiúk közt is első lehettél volna. Utána Pest megyében, Tápiószentmártonban megnyerted a szabadtéri magyar bajnokságot is, viszont a legújabb, amire kiemelten büszke lehetsz, Pesten a FeHoVá-val egyidőben rendezték az országos bajnokságot, amit szintén sikeresen abszolváltál. Február közepén rendezték a két magyar bajnokságot, mindkét helyen első helyezést értél el, az IFA-ben 100 százalékos teljesítménnyel, 300 pontból 300-at elérve, a World Archery-n 97 százalékos teljesítménnyel. Az utánpótlás versenyzők közül egyedül te lőtted meg az első osztályú szintet.
Réka: Igen ez valóban így történt. Nagyon örülök a teljesítményemnek, de Zoli bácsinak is hatalmas érdemei vannak abban, hogy ilyen remek eredményt értem el.
Milyen messziről kell lőni egy ilyen versenyen?
Zoltán: Versenyfüggő. Gyerekkategóriában IFA versenyen tíz yardról lövünk, ami azt jelenti, hogy 9 méter 15 centi, serdülő kategóriában 18 métert lövünk, ott is 97 százalékot sikerült Rékának lőnie. 582 ponttal győzött, 600 az elérhető maximum.
Réka, hobbiként tekintesz az íjászatra vagy a későbbiekben is vannak vele fontos terveid?
Réka: Hosszú távon tekintek rá, komoly céljaim vannak vele a későbbiekben is.
Ha azt mondom, hogy diákolimpia országos döntő, mi jut eszedbe?
Réka: Sikerült ott is diadalmaskodnom.
Ha versenyre készülsz, mennyire izgulsz, hogyan hangolódsz egy versenyre?
Réka: Valamikor igen, máskor kevésbé. Ez főleg az ellenfelektől függ.
Ki a legnagyobb ellenfeled?
Zoltán: A pontszám a legnagyobb ellenfél:)
Milyen szintű mentális felkészülés szükséges egy íjászversenyzőnek, mennyire kell erre nagy hangsúlyt fektetni?
Zoltán: Nagyon komoly felkészültséget igényel egy verseny. A gyerek edzésteljesítményén nagyon jól észrevehető, ha fáradtabb vagy valami rossz dolog történik az iskolában, esetleg otthon. Leszűrhető, hogyan változik a figyelme, a koncentrációja. Egy hosszú, fárasztó nap után lényegesen rosszabbakat lövünk edzéseken is, széthullik a mozgás, olyankor nehezebb odafigyelni. Ez rengeteg gyakorlással fejleszthető, sok versenyre járunk, nem csak azért, hogy mindig eredményt produkáljunk, hanem hogy szokjuk a versenykörülményeket. A gyerekeknél egy új környezet is nagyban befolyásolja a teljesítményt.
Soha nem remeg meg a kezed a legfontosabb versenyek előtt?
Réka: Nem szokott szerencsére, jó versenyzőtípus vagyok.
Tekintsünk kicsit a jövőbe, április elején Brassóban kerül sor a teremvilágbajnokságra. Milyen célkitűzésekkel utaztok erre az eseményre?
Réka: Titkos vágyak vannak, három versenyzővel utazik az egyesület, két dobogós helyet mindenképp szeretnénk elhozni, Rékától talán a legfelső szint is elvárható. Nem követtük eddig az eredménylistát, hogy az IFA serdülőkategóriájában milyen csúcsok vannak. Az edzéseredmények alapján meg kellene nyerni ezt a versenyt, de élesben más minden. Először vesz részt Réka külföldi versenyen, ez már eleve egy óriási dolog lesz. Ha tudja hozni az egyéni csúcsát, akkor a dobogó biztos.
Te milyen eredménnyel lennél elégedett saját magaddal?
Réka: Legalább egy második helyet nagyon szeretnék, de titokban az első helyre pályázom.
Mennyire vagy győztes típus? Egy gyengébb eredmény nagyon megvisel?
Réka: Nyerni szeretek, mindig erre törekszem.
Mosoly, jókedv: nyilak a helyükön:)
Milyen ismérvekkel kell rendelkeznie egy jó íjászedzőnek?
Zoltán: Akasztják a hóhért?:) Úgy érzem, nem elsősorban szakmailag kell profinak lenni, hanem jó pedagógusi erényekkel kell rendelkezni, főleg a gyerekek esetében. Azt látom, ha pedagógusként közeledem, lényegesen eredményesebbek tudunk lenni, mintha csak egyesületi edzőként foglalkozom a gyerekekkel.
Mondjuk el az olvasóknak, hogy tanítasz is,testnevelőtanár vagy, jelenleg a sámsonkerti iskolában oktatsz. Mire lennél legbüszkébb edzőként tíz év múlva, ha vissza kellene tekinteni a pályafutásodra?
Zoltán: Komolyan jegyzett eredményt érjenek el a tanítványaim a felnőtt korosztályban is. Ha gyerekként foglalkozom egy tehetséggel, vigye végig a tudását felnőtt koráig. Remélem megérem, hogy Réka felnőtt válogatott lesz.
Hány éves korban tanácsos szerinted elkezdeni a sportágat?
Zoltán: Szakmán belül is megoszlanak a vélemények: a jelenlegi trend szerint 6 éves kortól lehet íjászatot oktatni, szerintem az alsó határ kilenc- tíz év. A hatévesek még állandóan játszanak, komolytalanabbak, a 9-10 évesek érettebbek, szükséges hozzá mindenképp egy fejlettségi szint.
A fiaddal nem szokott konfliktust okozni, hogy az edzője és édesapja is vagy egy személyben?
Zoltán: Az elején voltak konfliktusok, ma már jobban kezeljük. A felkészüléseit szinte már nélkülem csinálja, konzultálunk, megbeszéljük a helyzeteket, de harmadik éve Orosz Viktor háromszoros világbajnok versenyzővel végzi az edzéseket. Ez a fiam teljesítményén hatalmasat javított, de a Viktor pontszáma is javult azóta, látványosan emelkedett, húzzák egymást pozitív irányba.
Réka milyen szintre szeretnél eljutni, milyen eredményekkel lennél elégedett a közeljövőben?
Réka: Világbajnok szeretnék lenni.
Egy nemzetközi versenyen hány nemzet képviselői vesznek részt általában?
Zoltán: A Közép-Európa kupán 12 nemzet volt. Most a Vb-n lényegesen több lesz, Ázsia és Európa is képviselteti magát.
A legnagyobb magaslatokban
Nagyon szép mezzel rendelkezik a szakosztály. Kinek köszönhetően jutottatok a birtokába?
Zoltán: Az új mezek nemzetiszínű mezek, a vb-re vásároltuk, a design Hajdu Sándornak az érdeme, ő tervezte a feliratokat, emblémákat. Reméljük, jó eredményekkel fogjuk meghálálni ezt az áldozatos munkát.
Az önkormányzattól milyen támogatásra számíthattok? Nem feltétlenül pénzösszegre vagyok kíváncsi, mennyire érzik fontosnak a sportág támogatását?
Zoltán: Hosszú évekre visszamenőleg különít el támogatásra pénzösszegeket városunk önkormányzata. 2009-ben alakultunk, minden évben pályázunk önkormányzati támogatásra, amit minden évben kaptunk is, részben az önkormányzat anyagi helyzete határozza meg a pénzösszeget. Ezen kívül nagyon komoly segítséget kapunk azáltal, hogy az iskola tornatermeit ingyen használhatjuk, ami óriási nagy segítség. igyekszünk ezt meghálálni, hálásak vagyunk minden segítségért a városnak.
Jelenleg milyen népszerűséggel bír az országban a sportág? Hogyan lehetne közelebb hozni az emberekhez?
Zoltán: Nem nagyon tudok rá választ. Próbálják iskolai szinten sokszor népszerűsíteni. Alapjaiban határozza meg a pénz a résztvevők létszámát, sajnos emiatt valószínűleg nagyon sok tehetséges gyerek vész el. Mi azzal kezdtünk, hogy beruháztunk egyesületi tulajdonú íjakra, korosztályonként tudunk íjakat venni, versenyezni is tudunk ezekkel, ez nem általános, ebben élenjárunk az országban.
Mennyi lemondással jár egy versenyre való felkészülés? Vannak- e olyan dolgok, amiket néha szívesebben csinálnál a készülés helyett? Volt már olyan hogy hagytad volna a fenébe az egészet? Mi volt ennek az oka?
Réka: Elsősorban fáradtság miatt szoktam néha holtpontra jutni, de igyekszem ezeken gyorsan átlendülni.
Mi számít ebben a sportágban a csúcsnak? Bertalan Zoltánból vagy Lőrinczi Rékából lehet olimpikon a későbbiekben esetleg?
Zoltán: Azért nem lehet, mert mindketten csigás íjjal lőnek, ezzel az eszközzel a világkupa, a világbajnokság a legmagasabb szintű verseny. Jelenleg nincs olimpiai kategóriában számottevő versenyzőnk. Először tradicionális íjjal lövöldözünk, utána átállunk a reflexíjra, amivel lehetne, de közben mindenki átáll a csigás íjra és ott már nem lehet ilyen vágyunk.
Téged mire tanított meg legfőképp az íjászat, mi mindent köszönhetsz neki?
Réka: Örömet okoznak az érmek, az elért eredmények. Kitartást, magabiztosságot köszönhetek neki.
Amikért megéri küzdeni: csillogó medáliák
Áttérnénk a kézilabdára, ez is fontos szerepet játszik az életedben. Mielőtt levetítenénk helyi szintre, hogyan látod országosan a sportág helyzetét, a magyar bajnokság az egyik legerősebb, de válogatott szinten mégis elmaradnak az eredmények. Mi lehet a fő oka ennek?
Zoltán: Szerintem a magyar bajnokságban rengeteg középszerű külföldi játékos van és a saját nevelésűek sajnos gyakran elkallódnak. Nem érnek a válogatott küszöbére. Korlátozni kellene a légiósok számát, szerencsére ez irányban már történtek is komoly lépések. Pénzbüntetést kapnak a csapatok, akik megszegik a légiós szabályt, persze a komoly csapatok ezeket zsebből kifizetik.
Van esélye a Veszprémnek vagy a Győrnek, hogy idén megnyerjék a Final Fourt? Bejutnak egyáltalán?
Szerintem a Győr nagyon egyben van, esélyesnek tartom őket a győzelemre, a Veszprémnél is kifuthat egy jó széria, de ott inkább a PSG vagy a Barcelona a favorit.
Mióta dolgozol kézilabdaedzőként is? Hogyan látod Hajdúsámsonban a sportág helyzetét?
Az 1984-85-ös szezonban kezdtem el edzősködni, idáig nyúlik vissza az edzői munka. Szisztematikusan haladunk előre, bizakodóan tekintek a jövőbe. Szinte a nulláról indultunk, de már látom a fényt az alagút végén.
Miért pont kézilabda?
Játékosként is ez volt a fő sportágam, szerettem focizni, meg pingpongozni is mellette, de a kézi lett a szívem csücske, itt tanultam meg Sámsonban. Megragadtam végig ezen csapatjáték mellett. 43 évesen hagytam abba az aktív játékot. Játékosként megyei bajnokságban játszottam mindig is. Azonban hiába láttam remekül a pályán és volt remek súlypontemelkedésem, ezzel a testmagassággal, sajnos nehéz érvényesülni a pályán komolyabb szinten.
Örök szerelem: kézilabda
Milyen korosztályt fognak át a településen a kézilabdaedzések?
2009-ben az egyesület megalakulása előtt 20 évig egyáltalán nem volt kézilabda Hajdúsámsonban. Hosszú szünet után élesztettük újra a sportágat, pici gyerekekkel, 3-4 osztályosokkal kezdtem az utánpótlás nevelést szinte kilátások nélkül. Kis túlzással csak a saját szórakozásomra, nem tudtam mi lesz belőle. Később kaptam egy nagy segítséget, Nyíradony ugyanis jelenleg NB 1 b-s csapattal rendelkezik, ezért kötelező számú utánpótlás csapattal kellett rendelkezni, ez azonban nem volt meg. A személyes kapcsolatoknak köszönhetően hallották, hogy foglalkozom gyerekekkel, hívtak, hogy menjek hozzájuk. Nyíradonyi VVTK utánpótlás csapatnéven versenyzünk a mai napig is, ami szerintem kölcsönösen jó dolog. A versenyeztetési költségeket leveszik a vállunkról, viszont a gyerekek nevelése saját kézben maradt.
Milyen bajnokságokban szerepelnek a sámsoni gyerekek?
A 2009-ben elkezdett korosztályból az NB 1 B junior szintjén versenyeznek, van serdülő korosztályú játékosunk a nyíradonyi csapatban, gyerekbajnokságban két korosztályban versenyzünk, U 11, U 13, itt mindkét csapatnak a felét adják a sámsoni gyerekek. Gyakorlatilag négy korosztályban van játékosunk.
Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki remek játékos lehessen?
Legfontosabb a magasság. Egyre nehezebb játékosokat toborozni, mert a szülők azt látják, hogy kemény fizikailag a sportág, féltik a gyerekeiket a sérülésektől. Nehéz toborozni gyerekeket. Megpróbálunk sok fiatalt megmozgatni, hogy mennyien maradnak meg ez a jövő zenéje. Ezt befolyásolja a tanulás, sokan elmentek 6 osztályosba is. Kevés lehetőség van arra, hogy a fizikai adottságokra nagyon tekintettel tudjunk lenni. Ügyesíteni lehet, de a fizikai adottság miatt nehezen tudunk válogatni. A sok kontaktus miatt nehéz megfogni őket. Sokan sajnos inkább számítógépet preferálják, nehéz odaszoktatni őket.
Van- e olyan tanítványod jelenleg, akit kiemelkedőnek tartasz esetleg?
A Hutka család már a harmadik generációval képviselteti magát. Hutka Dia nagyon jó mozgású gyerek, három évvel ezelőtt eljuttattam a NEKÁ-ba felvételre (Nemzeti Kézilabda Akadémia), viszont a testmagassága miatt nehezen tudnak vele mit kezdeni.
Orosz Melisszáról, egykori remek képességű tehetségedről lehet tudni valamit?
Idén fog érettségizni a NEKÁ –n, nagyon jól megállta a helyét, ott tudják foglalkoztatni, a magassága, súlya miatt sajnos a felnőtt korosztályban nem biztos, hogy helye lesz, de bízom benne, hogy mégis.
Van-e trénerként valamilyen edzői hitvallásod?
Nem tudom. Csak azért is meg akarom mutatni, hogy lehetek próféta a saját hazámban, így indultam neki, de menet közben kicsit változtattam az eredeti elképzelésen. Most már nagyon fontos a gyerekek nevelése, még fontosabb, mint a sportágra való oktatás. Azokat az emberi tulajdonságokat, amelyek sajnos egyre inkább kiveszőben vannak a mai gyerekkorosztályból, ezeket próbálom erősíteni. Ebbe fektetek nagy energiát.
Akik a legmagasabb szintre jutnának, milyen lépcsőfokokat tanácsolnál nekik?
Sok évig sportvezetőként is tevékenykedtem. Egy bizonyos szint fölött meg kell tanulni megválni az egyesületnek a gyerektől. Nem kell ragaszkodni a gyerek magamhoz láncolásához, ha tehetséges, adjam tovább. Egy bizonyos szint fölött tudni kell megválni a gyerektől, magasabb szinten foglalkoznak velük, végig kell járni a ranglétrát.
A digitális világ elszívó hatását te is nagy problémának tartod. Sok sportágra, a mozgásra is nagyon nehéz rávenni a gyerekeket.
Négy éve kezdtem újra a pedagógus pályát kihagyás után. Első óráim egyikén játszatni akartam a diákokat. Mit csinált a gyerek? Nyúlt zsebbe, elkezdett telefonozni, ez 15-20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, s nemcsak azért, mert nem volt telefon, hanem mert más világban éltünk, mások voltak az erkölcsi normák. Meg sem fordult a fejünkben, ez már nem működik nagyon eltávolodtak a gyerekek a régi értékektől.
Mit neveznél eddigi kéziedzői munkásságod legnagyobb sikerének?
Kettőt is tudok mondani. Az egyik Orosz Melissza esete. Három év alatt a nulláról neveltem fel, nagy örömmel tölt el, hogy felvették a NEKÁ- ba, és ott megállta nagyon jól a helyét a mai napig is, ez a szakmai része. A másik egy sokkal régebbi időszakra tehető vissza. A nyolcvanas évek második felében, 88-ban megszűnt Debrecenben a Vörös Meteor nevű egyesület. Azok a lányok, akik ott játszottak, nem akarták abbahagyni a kézilabdát, körbenéztek a megyei csapatok közül és minket választottak, arra a mentalitásra, munkára voltak vevők, amit én biztosítottam számukra. Úgy érzem ez emberileg, szakmailag egyaránt nagy elismerés.
Zoltán egyik büszkesége: Orosz Melissza
Réka, te miért tartod Zoli bácsit jó edzőnek? Miért szeretik a gyerekek, miért járnak hozzá sokan kézilabdázni, íjászkodni? Miért jó edző ő? Gyerekként hogy látod ezt?
Réka: Ha kérdezünk valamit, rögtön elmagyarázza, segítőkész, határozott nagyon jól fegyelmez, mindent jól megmutat, mindig mindent értünk tesz. Szeretjük őt, mindent a gyerekeknek rendel alá.
Határozottságod messze földön híres, sugárzik a gyerekekről, hogy élvezik az elvégzett edzésmunkát. Mennyire kell megújulni nap mint nap ebben a szakmában? Megvan mindig a motiváció a mindennapokban?
A kézilabdában napi szinten kell újulni, hogy minden edzésen a követendő mintát állíthassam eléjük, amivel tudom húzni őket. Ez elsősorban nem szakmai megújulás. A szakmában követjük a legújabb módszereket, itt inkább a mentális rész nehezebb, a gyerek ugyanis mindent hoz magával edzésre, nekem meg kell oldani a helyzetet, hogy elfelejtsék a gondokat, ha adódnak, és csillogó szemmel jöjjenek le a pályáról az edzés végén. Sokszor akkor is, ha nehéz.
A kézilabdát milyen személyiségjegyű gyereknek ajánlanád elsősorban?
Alapvető tulajdonság az óriási mozgásigény. Az ilyen gyerekekkel könnyebb a szakmaiságot megoldani, ez az alap. A másik, hogy a kézilabdában szakmailag eljussunk egy pontra, ahhoz rengeteg idő kell. Sokkal összetettebb, mint a foci. Azok a gyerekek lemorzsolódnak, akikben nincs kitartás, szerintem jó adag vagányság is kell. A gömbérzék másodlagos.
Ha pár év múlva valamelyik tanítványod a Lokiban vagy a Fradiban kézilabdázna, mit éreznél?
Hatalmas büszkeséget. Azonban legalább annyira büszke leszek arra, ha a civil életben is megállják a helyüket azoknak a tulajdonságoknak köszönhetően, amelyekre én neveltem őket.
Ha esetleg a későbbiekben valaki felkérne egy komolyabb posztra, magasabb szinten, belevágnál?
Nagyon reálisan értékelem magam. Az utánpótlásban az NB 1- B - s utánpótlásszint nekem a realitás. Feljebb nem hiszem, hogy próbálkoznék, persze van véleményem ezekről a dolgokról is.
Soha ne mondd, hogy soha!
Zoltán, Réka! Köszönöm, hogy megosztottátok eme fontos gondolatokat a Suliblog olvasóival, nagyon sok sikert a későbbi versenyeitekhez, további jó egészséget és zajos sportsikereket kívánok!